-Mindenki itt van?- nézek körbe -Hol van Taehyun~ - nemtudom befejezni, mert egy hangos gyereksikítást hallunk. A hang irányába kapjuk a fejünket és egy kis idő után feltűnik Taehyung tetőtöl talpig véresen....
Szereplők:
-Bts (nem mint banda)
-A t...
Nem tudom miért fáj ennyire, hogy Viát elkapták, de most rohadtul felidegelt az a Max, vagy kicsoda! Kitrappoltam a kertbe és ordibálva keresgettem azt a bizonyos felhőizét. -Hyung...- szólít meg Jungkook. -Igen?- mordulok rá. -Nyugatra nézz!- mutatja az irányt.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
-Mi a fasz!- csúszik ki a számon. -Taehyung! - kiált fel Jin. A srác csak lihegett mögöttem, de én a felhőre koncentráltam. -Sikerü~~~Áááh!- és egy nagy puffanás. -Hyung!- szalad ki a házból Jungkook. -Mit csinál...tok...- megfordulva láttam, ahogy Tae a földön könyökölt és nagy mennyiségű vért köhögött fel. -Semmi gond! Nyugi! Letisztítjuk a sebeid és lepihensz!- guggol le elé Namjoon. -Nehm! Felh kellh szállhnomh! Viah... Bajh...bajhbanh vanh!- lihegte. Szárnyai erőteljesen csapkodni kezdtek, és felemelkedett, de ismét a gravitáció nyert, s lezuhant. -KIM TAEHYUNG!!!- ordítom el magam. -NE TEDD MAGAD TÖNKRE AZZAL, HOGY NEM TUDSZ REPÜLNI!!! -Via nincs itt, hogy segítsen nekünk! Magunknak kell rájönünkh a technikájárah! -rendezte a lélegzetvételét. -Hyung! Ne tedd!- suttogja Kook. -VIÁNAK SZÜKSÉGE VAN RÁNK!!!- üvölt fel, de olyan erővel, hogy mindenkit arrébb sodort a szele. -Akkor tanítsd meg nekünk, hogyan csináljuk!- mondja Hoseok. -Én is melletted állok dongsaeng-em!- mosolyodik el Jimin. -Argh!- horkan fel Tae fájdalmasan, majd a szárnyai ismét erőteljes csapkodásba kezdenek. Már a fák fölött járt, mikor zuhanni kezdett, de mielőtt egy aranyos találkozást mért volna a földdel, ismét felszárnyalt. -Sikerült!!- visítozik.
Éjfél tájára mindenkinek sikerült megtanulnia repülni. Az a felhő meg már csak pár száz km-re volt tőlünk. Fáradtak voltunk, az igaz, de minél inkább jobban kiakartuk fejleszteni a repülési technikánkat. A fegyverekkel és átalakulva hadonásztunk, s így a fiatalabbak sikeresen egy-egy fát kivágtak... Csak gratulálni tudok nekik! -Hyung!- száll le előttem Jungkook. -Hm?- pillantok fel, a kezemben lévő fadarabról. -Szerinted, pontosan hogyan jutunk be a felhőbe? Alulról? Oldalról? Felülről?- találgat. -Tudod Kook, nem ismerem ezt az izét, de rossz a sejtésem! -Értem!- bólint, majd elment gyakorolni. -Yoongi! Csináltam szendvicseket. Kérsz?- nyújt felém egy szenyát. -Köszi, de nem kérek!- rázom a fejem. -De mindenki evett már! Plusz kell az energia! Na?- jön kicsit közelebb. -Jó, meggyőztél!- sóhajtok, s kikapom a kezéből a tartalommal teli kenyeret. -Jin hyung! Hyung! A... A felhő!!- visít fel Jungkook. A koponyafelhőből egy óriási villám csapott ki. Készen álltunk... Fegyverekkel a kezünkben álltunk és vártunk a csodára. Én megelégeltem a tétlenül állást, és egy kis rugózással felrepültem. Hallottam, hogy a többiek szárnyai is csapkodni kezdtek, miszerint követnek. Hát az ezután történteket soha a büdös életben nem fogom elfelejteni! A szárnyaim önállósultak, s körbefogtak engem, és mint valami ringlispil, kezdtem el forogni, majd bevágódtam a koponya alján. Amint benne voltam a felhőbe, a szárnyam széttárult és lassan leeresztett a felhő talajára. Mindenki megérkezett, s egymásra nézve, indultunk meg beljebb, hogy körbenézzünk. Volt itt minden kínzóeszköz, de még szexuális értelemben is... -Hát itt vagytok madárkák!- szólal meg hirtelen, egy nagyon mély hang... Nem is olyan emberi... Inkább, démoni hang volt. -Nem vagyunk madarak!- kiált fel Hoseok. -Ó, akkor miért tollas a szárnyatok?- morog tovább. -Ne tereld a témát!!!- ordítok fel. A férfi vagy mi, még mindig nem jött elő, s a magabiztosságom is kezdett inába szállni. -Ez a dolgom!- jelenik meg a sötétben a körvonala. -Mmmhmmm!!!- ez egy női hang volt... -Add vissza Viát! Meg fogod keserülni, ha nem!- áll elénk Taehyung. -Hogyan? A béna kis harctechnikátokkal? Na ne nevettes!- röhög fel.
~~~Író szemszöge~~~
Taehyung-nak volt egy terve. De nem is akármilyen! Hallotta Max hangját a fejében, s a "segítség"-et fedő "mhm"-ögés Viától A fiúk, Tae javaslatára, kő-papír-ollóztak, majd elkezdtek táncolni.
Ez a tánc és az ének szívből jött, és nem is tudták, hogy erre képesek... Természetesen Taehyung számított erre. Ő is boldogan táncolt és énekelt. Tánc közben egymásra ugráltak és elfolytották a nevetésüket. Mikor befejezték, megfordultak lihegve, s lám... Az ellenség cafatai a földön volt. Yoongi nagy lendülettel indult el a relytéjes sötétség felé, ahonnan szűrődött a női hang. Ahogy belépett oda, megpillantotta Viát, aki a falhoz volt kötözve, s egyedül csak a fehérnemű volt rajta... Odaszaladt, és kikötözte a szorító kötelet, majd végignézett rajta. -Y...Yoongi... -suttogja a nő. -Hm? Itt vagyok... Semmi gond! Jaj, ne sírj! - öleli át a Viát. -Az a idióta nyomorék...- motyogja a férfi vállába. -Kicsoda?- veszi fel a pajkos mosolyát. -Max... Képes volt ilyenbe öltöztetni... Ráadásul...- itt elcsuklott a hangja. -Semmi baj! Sshh! Itt vagyok és vagyunk!- kezd el ringatózni, hogy lenyugtassa a zokogó nőt.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Mikor elengedte, csak akkor nézett végig rajta igazán! -Gyönyörű vagy!- suttogja Yoongi, nagyon nagyon közel hajolva Viához. Nem bírta magát tűrtőztetni, s a nő ajkaira tapadt.
~~~Via nézete~~~
Hirtelen kapott ajkaim után, ami meglepett, de hamar ellazultam és visszacsókoltam. Hevesen faltuk egymás párnáit, közben Yoongi keze a fenekemre csúszott, s erősen megmarkolta azt. -Neh most!- tolom el magamtól. -Ajj...- morog. -A többiek!- mutatok a világosság felé. -Uuuhhh...- fagy le, amint megpillantja a barátait. -És te mondod, hogy nem vagy szerelmes belé!- nevet fel Hoseok. -No csitt legyen gyermekek! Siessünk vissza a földre, mert a felhő kezd feloszlani!- szólal meg Jin. -Ti menjetek! Majd nemsokára én is megyek!- intek nekik. Yoongi még lopott tőlem egy csókot, s elszálltak mindannyian.- Ezek kész vannak!- kuncogva kezdtem el felszedni magamra a ruháim. Ilyedten kaptam a sarok irányába a fejem... Az ott mi? Közelebb mentem... Neee... -ZAYA!!!- zokogom el ismét magam, amint a 15 éves lány a földön fekszik, s úszik a vérben...-Ne, ne, ne, ne! Ugye ez csak egy kibaszott álom, mert leütöttek, vagy elájultam? - a kezemre pillantottam, ami szintén véres volt. Zaya vére...