Szürkület Örvényletei •Befejezett•

Rémálom

~~~Yoongi nézete~~~

Fájdalmasan felnyögtem, mikor fel akartam ülni. Valami megakadájozott benne... Nehezebb lett a hátam...
Visszafeküdtem a hasamra és oldalra fordítva a fejem, pillantottam meg egy kék ÉGŐ szárnyat, ami néha-néha erőtlenül fel akart emelkedni, mikor arra gondoltam, hogy összecsukjam... Mi van?!
-Woa!- kiált fel Hoseok- Van egy pár sárga szárnyam!
Tae hamarosan megjelent az ajtómban, az arca fájdalomról árulkodott.
-Fáj?- suttogja.
-Nem, csak egy picit, de tűrhető.- válaszolok.
Fájdalmasan felkiáltott, s a földre rogyott.

~~~Via nézete~~~

Reggel van, de a szárnyam még csak félig jelent meg. Üvöltöttem, zokogtam és csapkodtam. Zaya türelmesen ült mellettem, s a szájában lévő zsebkendővel törölgette a véres hátam. Mindig is azt hittem ez a folyamat sokkal gyorsabb lesz, de tévedtem... A fájdalomra számítottam, de nem ilyen mértékben.
Hirtelen kicsapódott az ajtó, s megjelentek a srácok. A pólóm gyors a mellem elé tettem és újabb több millió könnycsepp zúdúlt le az arcomon, mert fájt a hátam. A fiúk élén Yoongi állt a kék szárnyával és egy késsel a kezében. Egy pillanat alatt döfte Zaya testébe az éles fémet, s az állat élettelenül zuhant a padlóra. A szárnyam hirtelen teljes egészében kinőtt, de csak kettő másodpercig volt a hátamon, mert Yoongi kése által zuhant le az is a padlóra...

Majd hirtelen kipattantak a pilláim és izzadtam, mint a szakadt ló. Körülnéztem. Senki sincs itt. A padlón vagyok ugyan, de csak egy picit lüktet a hátam, és érzem, hogy van rajtam egy pléd, s mellettem pedig egy bögre forró tea. Felültem, így lezuhant rólam a takaró. Volt rajtam egy póló, de hátul ki volt vágva... Felálltam, mire a térdeim ropogni kezdtek. A tükröm elé álltam és oldalasan megfordultam, mikor megpillantottam a fekete szárnyaim. Próbáltam mozgatni...és... Sikerült!!!
Boldog voltam, de mennyire boldog!
Kimentem a konyhába, ahol Zaya emberi alakjában főzőcskézett. Nagy szemeivel rámnézett, én pedig elolvadtam, hisz olyan édes!

Általában a haja másabb, de ez attól függ, meddig marad párduc. Ha rövid ideig, akkor a haja egyik oldala sötétlila, a másikoldala pedig rózsaszín. A hosszú ideig marad a vadmacska formájában, akkor amolyan szürkéslila.

A stílilust már ő dönti el...
-Jó reggelt Unnie!- mosolyog rám.
-Neked is Zaya. Mi ez a jó illat?- szimatolok bele a levegőbe.
-Tudod Via, kimchit csinálok.- válaszol.
-Jön a következő kérdésem! Hogy-hogy nem hosszú ideig maradtál párduc?
-Akkor nem tudok főzni!- fújja fel a pofiját.
-15 éves létedre nagyon ügyesen főzöl!- kuncogok.
-Ugye? Na! Menj öltözz fel, mert Drako hamarosan itt lesz! Ezt garantálom!- kacsint.
Zaya a kilencedik elem. Jobban mondva a jóslás erejét kapta tőlem. Drako egy nagyon jó barátom. Ő a tizedik elem, azaz a sárkányosság. Tudom hülyén hangzik, de ő sárkánnyá tud változni. Felkaptam magamra a ruhám, de volt egy kis gubanc.
-ZAYA!!! - amint elkiáltottam magam, a lány megjelent egy kivágott hátú pólóval. Konkrétan csak a szárnyam helye van kivágva, de ez nem lények- Köszi!
-Hali!- hallunk meg egy jól ismert hangot.
-Drako!- visítol fel, s szaladok ki, hogy megöleljem.
-Woa! De szép és puha szárnyad van!- simogatja az új testrészem.
-Csüccs le! Via gyors felöltözik!- vezeti be a srácot a konyhába.
Felöltöztem, s kimentem. Ott ült, a kislány plüsskutyáját szorongatva.

-Csinos vagy!- kacsint Drako.
-

Ugye?- nevetek fel.
Még jó- jó sokat beszélgettünk, majd el kellett mennie.
A fiú most nagyon máshogy viseledett... De miért?