Szürkület Örvényletei •Befejezett•

Rejtek a fák között

Szerencse, hogy épségben hagyta itt az erdész a házat, ezért az emelet is és a földszint is jó állapotú.
-Jöttök sétálni?- kiáltok fel az emeletre.
-Igen!!- ordítják egyszerre és szélsebesen jöttek le az emeletről. Lassan és nyugodtan léptünk ki az ajtón majd azt becsuktuk és elindultunk az erdő mélye felé. Hirtelen meghallottunk emberi beszélgetést ezért elkezdtünk futni és egy-egy üregbe bebújtunk hogy ne vegyenek észre
-Amy!! Amy!!! Hol vagy? Anyukád és apukád nagyon hiányol!!- ordibál az egyik
-Aish! Gyere ebben a sötétben nem fogjuk soha a büdös életben megtalálni!- indul el a másik mire az előbbi követi. Mi szépen kibújunk rejtekünkből és felegyenesedünk.
-Akkor egy kislány el van veszve?- néz oda Namjoon ahol pár másodperccel ezelőtt a két férfi volt.
-Úgy tűnik!- bólintok
Hangosan megszólal egy sziréna és hangos lépteket hallunk
-Futás!!!- ordítja el magát Jimin mire mindenki követni kezdi.
Kb fél órája futottunk mikor hirtelen Chim megállt. Egy emberként rogytunk le a földre lihegve.
-Mindenki itt van?- nézek körbe -Hol van Taehyun~ - nem tudom befejezni, mert egy hangos gyereksikítást hallunk. A hang irányába kapjuk a fejünket és egy kis idő után feltűnik Taehyung tetőtöl talpig véresen
-Mi a szent isten!- csúszik ki a számon
-T..te megöltél egy kisgyereket?!- szalad oda Yoongi és megrázza a vállánál, mire Tae csak megrázza a fejét.
-Akkor mi történt?- nézek értetlenül
-Szerintem megvan Amy...
-Ok de mi történt?- pislog Hoseok
-Hát mivel ti előttem futottatok azt nem láttátok hogy megbukom és a domboldalon legurulok....ott szereztem ezt!- mutat végig magán - Aztán egy farönkbe bevertem a fejem és felkiáltottam. A kislány visított egyett, mert megijedt és összekuporodott a fán, amin eddig ült...Most kel fel a nap, úgyhogy szerintem meg kéne nézni, hogy jól van-e?- mutat a háta mögé
-Akkor gyerünk!- indul meg Namjoon mire Yoongi egy hangos nyögéssel fejezi ki nemtetszését

~~~Taehyung nézete~~~

Visszaemlékezés:

Hirtelen megbukok és legurulok a lejtőn és közben a faágak össze-vissza karcolásznak. Nekicsapódok egy rönknek és felkiáltok fájdalmamban, mire egy vékony hang felsikít. Hátrafordulok és egy megszeppent kislánnyal találom magam szembe, akinek az arca a könnytől ázott és a kis szemei is vörösek. Megfordulok és elindulok a többiek hangja után, hátra-hátra pillantva a kislányra. Összekuporodik a fatörzsön és elkezd halkan sírni. Elindulok a többiek után és próbálok minél gyorsabban visszaérni.

Visszaemlékezés vége

A többiekkel hamar vissza is értünk a lányhoz. Ijedten nézett ránk, szorosan ölelve plüssnyusziját.

Fogtam magam és leültem mellé.
-Szia. -suttogok halkan mire ő rámkapja tekintetét -Te vagy Amy?- mosolygok rá kedvesen de ő csak megrázza fejét - Akkor mi a neved?
-N..nem mondom meg..- motyogja
-Éhes vagy?- nézek a szemeibe
Bólint
-Gyere!- nyújtom a kezem amit el is fogad. Érzem hogy remeg. Felállok és elindulunk a házunk felé.
-Taehyung! Mit csinálsz?- jön mellém suttogva Jin
-Most itt akarod hagyni szerencsétlen kislányt éhesen?- nézek rá értetlenül
Nem szólalt meg csak elgondolkodott
-Milyen kaja van otthon?- pillantok Jin-re.
-Van mindenféle...az erdész sokmindent itthagyott!- bólogat
Hamar hazaértünk és én leültettem az egyik székre a kislányt. Jin elé rakta a meleg levest amit jóízűen el is fogyasztott
-Elmondod mi a neved?- szólal meg Jungkook
-Nem!- teszi keresztbe a kezét
-Ha elmondod mi is elmondjuk
-Te Taehyung vagy!- mutat rám a kis kezével
-Ühüm.- bólintok
-Én nem Amy vagyok!- rázza a fejét -Én Ida vagyok!- mosolyodik el
-Én Jin
-Jungkook
-Namjoon
-Hoseok!
-Park Jimin
-Yoongi
-Kim Taehyung- hajolunk meg sorban
-Miért hajoltok meg?- néz kíváncsian mire összenézünk
-Ez koreai szokás!- mosolyog Hoseok
-Mi?- néz értetlenül
-Hagyuk!- morog Yoongi
-Hány éves vagy?- kérdi Jimin
-6. Jin!- pillant hyung-ra
-Hm?
-Ti mióta éltek ebben az erdőben?
-Honnan veszed hogy mi itt lakunk?- néz össze-vissza
-A ruhátok!- mutat végig rajtunk - A hajatok. A testalkatotok! -mutogat
-Ömm...- ennyit nyög ki Namjoon
-Vagy úgy 30 éve.- szólal meg Yoongi
-Akkor 30 évesek vagytok?- mosolyog
-Ida!-szólalok meg
-Hm?- pillant rám gyönyörű kis szemeivel
-Hol az otthonod? Anyukád? Apukád?- kérdezem
-Az otthonom elégett anyával és apával. Én hamar észrevettem a tüzet és kifutottam ide az erdőbe. Anya és apa aludt én szó nélkül elmentem!- mondja halál nyugodtan
-És nem bánod hogy meghaltak? Miért nem keltetted fel őket?- néz értetlenül Hoseok
-Anya és apa utált. Angliában éltem 2 éves koromig egy szerető családban de mikor betöltöttem a 3-at akkor árvaházba adtak mivel a szüleim autóbalesetet szenvedtek. Még egy évett az árvaházban töltöttem amikor kiküldek ide, Koreába és itt örökbe fogadtak. Van egy mostohatesóm aki ezt elmesélte aztán megvert és ez a mondat hagyta el a száját- itt egy nagy levegőt vett és folytatta - Te egy mihaszna gyerek vagy aki semmire se jó! Hülye vagy és azt a kibaszott nyulat ha nem rakod le akkor széttépem!!- ordibál
-Uh..hogy tanultál meg koreaiul?- kérdi Nam
-A szüleim csak így beszéltek hozzám és lassan meg is tanultam.
-És akkor most hol fogsz lakni?- pillant a kislányra Jungkook
-Az erdőben megleszek valahogy!- ránt vállat
-Nem! Azt nem engedem! Itt maradsz és mi szépen felnevelünk mint testvér és gyermek!- szólal meg Jin
-Rendben apa!- bólint
-Nem.. Ő Eomma!- röhög Kook
-Igaz!- nevet vele Jimin
-Akkor Eomma!- húzza gonosz mosolyra száját Ida
Sokáig beszélgettünk még és egyszer csak a társaság a nappaliban elaludt