Percy Jackson Everything

29

*80 évvel később *
-Percy... Annabeth.... Jason... Piper... Hazel... Frank... Nico... Will... Leo. Mind itt vannak. És sose térnek már vissza- gondolta Thália.
A temetőben sétált és minden barátja sírjára szokásához híven virágot hozott.
Amikor a testvére sírjához ért elkezdett sírni. Ez nem fair. Miért?  Szíve mélyén tudta, hogy amiatt, hogy vadász lett kilett szakítva az élet körforgásából. És el kell viselnie szeretei halálát.
-Tudom mit érzel! - szólalt meg valaki a háta mögött. - és azt is, hogy nem lesz könnyebb bármennyi idő telik is el.
Thália megfordult és könnyein át Kheirónt látta meg közeledni.
-É... Én tudom, de..., de- nem tudta tovább visszafogni a könnyeit- miért kellett meghalniuk?! Ők voltak minden idők legnagyobb hősei és... és- a könnyei patakokban folytak az arcán. A kentaur magához húzta és megölelte. Ha valaki akkor ő tudja igazán milyen nehéz is ez.
Miután Thália újból egyedül maradt visszament Percy és Annabeth sírjához.
-Remélem jó hely az Elízium, Percy. Megtennéd nekem, hogy ránézel az öccsémre? És megmondanád Luke-nak, hogy üdvözlöm? Amúgy, ha tudni akarod- mondta könnyein át mosolyogva- vettem egy francos pólót!
Mielőtt kilépett volna a temetőből mintha  a tenger illata csapta meg az orrát és nagyon halkan az emlékeiben élő hang szólaltam meg a széllel:
Remélem a francos mosdót is használtad.