A Mi Végtelenünk

Első fejezet : Álmodtam egy világot magamnak

A fantázia világa egy olyan különleges hely, ahová sokak számára nehéz, míg egyesek számára gyerekjáték a határátlépés. Én ez utóbbiakhoz tartozom. Mindig is különleges kapcsolatom volt a könyvekkel, és ezáltal a fantázia világával is. Az álmok birodalma mindig is közelebb állt hozzám, mint maga a valóság.A könyvek remek segítséget nyújtanak mindenki számára ahhoz, hogy utat mutassanak a saját álomvilágod megalkotásában. Némely könyv oly csodás aurával rendelkezik, ha nekikezdesz, rögtön magába szippant, és nem enged el, míg az utolsó oldal utolsó szavához nem érsz. Varázslatos érzés belefeledkezni a könyvek képzeletbeli világába. Olyan világot kreálhatsz magadnak, amelynek nem szabhat határt semmilyen emberi képzelet. Az írók csodálatos varázsereje ez, mert a tudtukon kívül teremtenek számunkra egy képzeletbeli menedékhelyet a világ gondjaival szemben. Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért nem bújok ki végre a könyveim mögül, és mutatom meg magamat a nagyvilágnak. Mire én csak elmosolyodom és így felelek: „Senkit sem érdekel önmagán kívül senki más. Nincs ott semmi, amit látni akarnék. A világ túl romlott és kártékony. A képzelet világa biztonságosabb". Néha úgy érzem, ki kellene már törnöm az álomvilágomból, hiszen egy álomképekkel teli világban a valóság fájni tud. A csendes emberek táborát erősítem, akik ugyan nem nyílnak meg mindenkinek, de attól még van mondanivalónk.

A szobámban ülve azon gondolkodom, hogyan is jutottam el idáig . Töröm magam, hogy leírjam a gondolataimat, de a szavak, úgy tűnnek, cserben hagytak, pedig a fogalmazás mindig is az erősségem volt. A környezetemben mindig én voltam az, aki a betűk segítségével  sokkal jobban ki tudta fejezni magát, mintsem szavakkal. Az írás számomra egy olyan művészet, amit teljesen magaménak érzek. Remek társ, aki mindig rendelkezésemre áll. Segít abban, hogy átvészeljem a mindennapok keserűségét, és megéljem a boldogságait is egyaránt. Az írást nem lehet sürgetni, de halasztani sem. Aminek papírra kell kerülnie, az papírra is fog. Napjaim fénypontjait általában az éjszaka átélt álmaim jelentik.  Mióta az eszemet tudom,  Loganról álmodom. Mindennap elalvás után bejárjuk a világot, történelmi helyekre utazunk, beszökünk a Colosseumba, vagy épp egy felhőkarcoló tetején vacsorázunk. Ezernyi mesés kalandot élünk át együtt. A mai álom helyszíne a versailles-i kastély. Egy gyönyörű habos-babos selyemruha-költeményben találom magam, ami meglátásom szerint a 17. században lehetett divat. A ruhámban lévő fűző rettentően szorít, de mindenért kárpótol az a pillanat, amikor meglátom Logant harisnyában feszíteni. 

Hosszú vászonkabátot visel és bőrcsizmát. Mindkettőnkből kitör a nevetés, mikor meglátjuk egymást. Az évek során rengetegszer megesett már velünk, hogy egy távoli ország idegen viseletében különféle helyeken találtuk magunkat. Mikorra feldolgoztam a látványt, ami elém tárult, már mellettem is termett. Belékaroltam és megkezdődött a felfedezőutunk a tükörterem megtalálásához.   Félórányi bolyongás után meg is találtuk a drágakövekkel és arannyal díszített csodálatos báltermet. Emberek sokasága lepte el, akik mind csodálatos ruhakölteményeikben párjukkal vonultak fel. Mintha csak egy divatbemutató kellős közepére kerültünk volna. Felcsendültek a harsonák. Kezdetét vehette az estély. A muzsikusok kitettek magukért, remek hangulat uralkodott. Logan a táncparkett felé húzott. Az évek során rájöhetett volna már, hogy tánc művészete iránti szeretetem még a matematikáénál is kisebb, de nem zavartatta magát. A táncparkett közepén talált nekünk helyet. Kezdetét vehette a szenvedés, ami végül mégsem  lett az, mivel Logan jelenléte mindent csodálatossá tett. Ki tudja, talán mégis megszeretem végre a táncot. A dal lassan a végéhez közeledett, ahogyan az álmom is. Éreztem, hogy nemsokára felébredek, amit nagyon nem akartam.  Logan gyengéden magához ölelt, ha lehetséges még szorosabban fogta a derekam. Gyönyörű zafírkék íriszeit az én smaragdzöldjeimbe fúrta. Tekintete az ajkaimra tévedt, mint ahogyan az enyéim az övéire. Közelebb hajolt, és lágyan megcsókolt, mint minden egyes éjszaka búcsúzásképpen már több  mint két éve.  Az idő sajnos vége,s és a mi időnk mára lejárt.                       

Hiszem, hogy a szerelem egy álom, ami örökké tart és remélem, hogy ez velünk is így lesz. Egy idézet szerint akkor tudod, hogy szerelmes vagy, amikor képtelen vagy elaludni, mert a valóság szebb az álmaidnál. Velem ez mindig pont fordítva volt és van. Az álmaim szebbek a valóságnál.

Köszönöm, ha elolvastad ! 😘🖤🖤🖤

Claudia Tailor