A szobámban ülve azon gondolkodom hogyan is jutottunk el idáig . Töröm magam , hogy leírjam a gondolataimat , de a szavak úgy tűnik cserben hagytak . A fogalmazás mindíg is az erősségem volt . A környezetemben mindíg én voltam az aki a betűk segítségével sokkal jobban kitudta fejezni magát mintsem szavakkal . Az írás számomra egy olyan művészet amit teljesen magaménak érzek . Remek társ , aki mindíg rendelkezésemre áll . Segít abban ,hogy átvészeljem a mindennapok keserűségét , és megéljem a boldogságait is egyaránt .
Össze kell szendnem magam és papírra vetni az érzéseimet az mindíg segít .
Szeretem , de nem lehetek vele egy óceányi távolság van közöttünk , bármit teszek minden gondolatomat csakis ő uralja . Miért vagyunk egymástól ilyen távol ? Lehetetlen szerelem az , amit iránta érzek . Egy soha be nem teljesülhető álom , amit bárhogyan is szeretnék nem válhat valóra . Lassan már öt éve kínoz ez az érzés , de sajnos úgy érzem sohasem lesz vége . Egy örökké tartó szenvedés nélküle . Bárcsak én írhatnám meg a Mi Végtelenünket .
Sziasztok ! 😘Véleménty/tanácsot szívesen fogadok . 😏
Claudia Tailor
DU LIEST GERADE
A Mi Végtelenünk
JugendliteraturVannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak. Paulo Coelho A könyv teljes mértékben az én agyszüleményem ! Minden jog fentartva ! Ne lopj ! �...
