I love you dangerously | BEFEJEZETT |

12.fejezet

Miután a tüzes Ginny Potter kérdőre vonta a faképnél hagyott Draco Malfoyt,az épületet elhagyva férje,testvérei és persze Lily és Draco kíséretében, a Granger lány keresésére indultak.Úgy döntöttek,jobb lesz ha külön folytatják útjukat,mert talán valaki egy „véletlen" ártást küldene valaki felé,amiből semmi jó nem származna..emellett persze,így sokkal könnyeben akadhatnak Hermione nyomára.

Ez az éjszaka egy csendes, nyugodt éjszaka volt.A Hyde Parkban sem volt ez másképp,csupán a távolból hallatszódott elnyújtott kutyaugatás.Egy járda szélén elhelyezett padon,pedig ott ült egyedül,a mi Granger boszorkányunk és csalódottan bámult maga elé.Gondolataiban összekavarodott a mellette tornyosuló utcai lámpa halk zúgása és a mai események újrajátszása.

Ez lenne Draco Malfoy?Egy féltékeny,erőszakos,arrogáns varázsló? Ebből talán az arrogáns hihető...de hogy ennyire megváltozott volna,azt kétlem.Ráadásul még csak észre sem vette, mit tett...nem csak az én estémet tette tönkre ezzel...pedig,amikor táncoltunk épp ellenkezőleg viselkedett..annyira nyugodt és szenvedélyes volt..mint egy igazi úriember...de..

-Hogy vagy?-csendült fel egy erős hang Hermione háta mögül.A lány arcán félmosoly jelent meg,ahogy megbizonyosodott a hang tulajdonosáról.

-Szia Harry.-szólt halkan.A varázsló közelebb lépett a padhoz,majd szótlanul leült a bánatos nő mellé.

-Hol van Draco?-kérdezte Hermione lesütött szemmel.

-Téged keres,ahogy a többiek is.-válaszolt egyszerűen Harry.

-Hát,akkor ezt a kört te nyerted.-mondta,majd gyengéden meglökte barátját,mire az átkarolta őt.

-Akarsz róla beszélni?-kezdte óvatosan Harry.

-Igen..vagy nem..nemtudom.-válaszolt összezavarodottan Hermione.-Őszintén Harry..Láttál már ilyennek?!Ilyen..elveszettnek,zavarodottnak,határozatlannak? Fogalmam sincs mi történik.-tört ki szomorúan a boszorkány.

-Hé.-közelebb vonta magához a lányt.-Talán ez nem akkora baj,csak ezt te még nem látod. Úgy értem,nem teljesen tiszta nekem ez az ügy veled és Malfoy-al,csak azt tudom,hogy a legjobb barátom vagy és szeretlek és azt szeretném,hogy boldog légy.De ettől függetlenül bármikor hajlandó vagyok kitekerni a nyakát...Viszont komolyan..Te már rengetegszer segítettél nekem..legyen itt szó élet-halál kérdésről,házi feladatokról vagy szívügyekről, te itt voltál nekem és én is itt akarok lenni neked,ha szükséged van rám...És mindegy,hogy Párizs,London vagy Amerika...mert igazából nem ez számít.Ha engem kérdezel:Beszélj vele és ha igazán fontos vagy neki meg tudjátok oldani.-fejezte be a sebhelyes férfi.-Wow,most még magamat is megleptem.-tette hozzá.

-Ő is valami ilyesmit mondott,hogy mindent meg oldhatunk.-mondta,majd felnézett a varázslóra és mosolyra húzta ajkát.-Köszönöm.

-Tudod..ez kicsit olyan,mint amikor hatodévben Ron miatt szomorkodtál én pedig Gin miatt és együtt merengtünk a lépcsőn ülve.-gondolkodott hangosan Harry,mire Hermione felnevetett.

-Talán egy kicsit tényleg olyan.-mondta ezt már egy árnyalattal vidámabban.Mielőtt még bármelyikük is szóra nyithatta volna ajkát megjelent előttük a szőke varázsló sötét sziluettje.Harry Dracora,majd Hermionére nézett.-Akkor én megyek,szólok a többieknek,hogy ne keressenek tovább.-mondta,majd felállt és lassan elsétált az egyik sötét ösvényen,a másik kettő pedig csendben nézett utána,ameddig teljesen el nem tűnt.

-Szia.-törte meg a kínos csendet a szőke.

-Szia.-válaszolt a lány egyszerűen,majd lehajtotta a fejét és tűsarkújának orrát kezdte bámulni.