I love you dangerously | BEFEJEZETT |

5.fejezet

Eltelt egy nap.Majd még egy és még egy. Draco bejárt a minisztériumba,de soha nem látta Hermionét.Pedig Merlinre..annyi mindent mondott volna neki és még annál is többet kérdezett volna tőle.Mert egyszerűen otthagyta..otthagyta őt a Szajna parton.Őt,Draco Malfoyt még soha egyetlen lány sem hagyta faképnél,de Granger megtette.Ezért is más ez a lány,de Dracot valamiért mégis vonzza.Amikor csókban forrtak össze,eggyé váltak.Csak ők és a vágy.A vágy egymás iránt,amelyről mindketten tudtak,de mégsem értették az okát.Miért pont ők ketten? 

A fiú,mivel nem tudott beszélni a boszorkánnyal,kezdett egyre jobban megőrülni.Eltelt egy hét,majd egy újabb.A kijelölt napokon ellátogatott a Beauxbatonsba,hogy beszámoljon munkásságáról,de sajnos hangulatának köszönhetően,ez nem úgy sikerült,ahogy tervezte.Levert volt és barátságtalan,ami a diákok számára nem volt túlságosan előnyös.

Egy napon,a minisztériumban sikerült elkapnia Hermione barátnőjét,Lily-t,aki hosszas faggatás,nyaggatás után elárulta,hogy Hermione egy időre szabadságot vett ki és haza utazott Angliába.Draconak ennyi információ éppen elég volt a teljes ideg összeroppanásig .

A fiatal varázsló tombolt.Tombolt,mert nem tudta mire vélni a történteket és egyre csak ezen járt az agyának összes fogaskereke.Éjszakáit egy-egy üveg Lángnyelv Whisky boldogította,így reggelente keserű volt az ébredés.Később azért tombolt,mert önmagára volt dühös,önmagát hibáztatta,amiért mindezt hagyta megtörténni. Malazárra,miért csókoltam meg?Hiszen ő Hermione Mindent tudó Granger.Mit akarhatna tőlem?!És én?Én mit akarok?Draco Malfoy vagyok Merlin szerelmére! Később a lányt hibáztatta mindenért.Azért,hogy találkoztak,majd beszélni kezdtek és barátok lettek..barátok?Sokkal többek annál,legalábbis Draco így vélte.Ha a Granger lány a közelében volt, szíve gyorsabban vert és mintha megállt volna az idő.Ha mellette sétált,arra vágyott,hogy megérinthesse,hogy karjaiba zárhassa és belélegezhesse csokoládés,rózsás illatát.Erre vágyott,még akkor is ha ezekben a pillanatokban ezt félt magának bevallani.Persze,hogy félt,hiszen pár éve elképzelhetetlen volt számára,hogy akár csak szóba álljon a lánnyal.De mára ez megváltozott és szinte biztos volt benne,hogy a lány nem így érez,hiszen akkor nem rohant volna el.Kavarogtak benne a keserédes érzelmek és úgy érezte,hogy szépen lassan meg fog bolondulni.

--------------

A szőke Malfoy örökös dörömbölésre és kiabálásra ébredt.Miután kinyitotta szemeit,lassan felült és érezte,hogy átjárja őt a tegnapi éjszaka utóhatása.Másnapos volt.Megint.

-Jövök már!-kiabált idegesen,majd erőt vett magán és kicsoszogott a bejárati ajtóhoz,hogy ajtót nyisson a túlbuzgó látogatónak.

-Na végre már.Kezdtem azt hinni,hogy nem is vagy itthon.-csendült az ismerős hang.

-Blaise? Te meg mi a fenét keresel itt?!-kérdezte a döbbenettől kábult állapotban tengődő varázsló.

-Én is örülök neked Haver.-válaszolt negédes mosolyra húzva a száját a Zambini fiú.-Hát,lássuk csak,mivel két hete nem vagy hajlandó válaszolni a leveleimre,úgy gondoltam a legjobb barátomnak szüksége van rám.-mondta evidensen,miközben az asztalon heverő levélkupac felé bökött a fejével.Ott volt az összes levél,de Draco egyiket sem nyitotta ki...Pedig Blaise tényleg az egyik legjobb barátja a mai napig.

-Ne haragudj,nos...nem tévedtél.-válaszolt komolyan a szőke.Barátja kérdően nézett rá,de Malfoy csak egy-két perc után szólalt meg.-Grangerről még írtam neked levelet...-kezdte-hát,történt egy kis baleset....

-LEFEKÜDTETEK?!-kérdezte döbbenten Zambini?

-Hogy mi van?! Dehogy..smároltunk..-húzta el a száját.-aztán ott hagyott és azóta se láttam.Ekkor Blaise mélyről jövő,öblös nevetése töltötte be a kis lakást.-Draco Aranyvérű Malfoyt faképnél hagyták?Ráadásul egy mugliszületésű? Hát ez kész!-hahotázott még mindig a fiú,de Draco szúrós pillantására elkomorult.