Youngjae-vel a próbák alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, eleinte csak a darabról majd egyre többször terelődött el a téma. Úgy éreztem az üres, tökéletes bábum lassan megtelik élettel. Kevés lett a heti egy próba, hiszen legszívesebben mindig vele lettem volna. Ezért is örültem nagyon mikor egyik ilyen beszélgetésünk után az ajtóban a visszafordult és megkérdezte:
- Van szabad délutánod még a héten? Ismerek egy isteni hamburgerest, lenne kedved megkóstolni velem? - kérdezte azzal a nevetős mosolyával.
Azóta szinte az összes délutánunkat együtt töltjük hiszen nekem az összes délutánom szabad, ő pedig hamar végez az énekóráival.
Minden egyes együtt töltött délutánnal egyre erősödött bennem a tudat, hogy végre élek, hogy végre több vagyok mint egy robot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egyik nap egy késői mozi után együtt sétáltunk haza, mivel Youngjae-val csak pár utcára lakunk és a mi házunk útba esik neki. Nagyon kellemes idő volt. Az ég még halványan derengett de az utcai lámpák már égtek. Az levegő hűvös volt, de langyos szellő fújdogált így nem fáztunk. Kicsit sajnáltam is mikor a házunk elé értünk. Elköszöntem és már épp beléptem volna a kapun mikor elkapta a pulcsim szélét.
- Jaebum-ah! - kíváncsian visszanéztem, de ő csak szorította a felsőmet és a lábát szuggerálta. Épp kérdezni akartam, mikor hirtelen felelte a fejét és a szemembe nézett. - Jaebum-ah, én szeretlek!
Meglepődtem. Valahol a tudatom szélén villogott a jelzés, hogy válaszolnom kéne, de ez a szó olyan lavinát indított el mind a fejemben mind a lelkemben, hogy hirtelen azt se tudtam hol vagyok, nem hogy valami értelmeset válaszoljak. Nem vagyok benne biztos, de szerintem totál lefagytam és csak meredtem rá bután, miközben ő egyik lábáról a másikra állva várta a válaszomat. Végül a hosszú pillanatnak az ajtónk nyílása és anyukám vetett véget.
- Oh Jeabum! Nem jössz be? - kérdezte mit sem sejtve az előző pillanatok jelentőségéből. - Jé egy barátodat is hoztad? Be jössz vacsorára? - fordult azonnal Youngjae-hoz, aki riadtan felnézett, majd udvariasan köszönést rebegve elrohant. - Mi történt, veszekedtetek? - nézett rám csodálkozva anyukám.
- Ne...em - tértem magamhoz hirtelen. - Most telefonáltak neki, hogy siessen haza - vágtam ki magam. Biztos hogy van valahol egy pót agyam, ami kiötlötte ezt a választ mert az eredeti még most sem működött. Így aztán anya döbbenete ellenére is vacsora nélkül azonnal a szobámba mentem.
Mikor becsukódott mögöttem az ajtó kábultan az ágyra dőltem és a plafont kezdtem bámulni. Fehér egyhangúsága megnyugtatott így elkezdtem végre szortírozni az agyamban viharként tomboló gondolatokat, és lassan felfogtam mi történt.
"Szerelmet vallott. Szerelmet vallott, ugye? Szerelmet vallott." Ezerszer elismételtem, és hiába igyekeztem nem bírtam másra gondolni, mint a szemére, ami többet mondott a szavainál. Ha nem nézek a szemébe talán nem hiszem el, vagy viccnek gondolom, esetleg egy baráti gesztusnak. De a szeme olyan mély szerelmet sugárzott, ami mellbe vágott és elgyöngített. Minden pillanatban amikor eszembe jutott megremegett a lelkem és muszáj volt mosolyognom. Boldog voltam.
Mert mikor már sokadik ezernél tartottam a mantrám ismétlésében, lassan tudtam másra is gondolni, és eszembe jutott, hogy milyen jól esik, és hogy megtaláltam a választ, ami megnyugtatta a hetek óta háborgó lelkemet. Én is szeretem.
Youngjae
"Elfutottam. Elfutottam! Komolyan nem hiszem el magamat. Végre ki tudtam mondani. Behívott az anyja vacsorázni. Utána akár nyugodt körülmények között választ is kaptam volna. De nem, mert én elfutottam. Ahj!" Csak erre tudtam gondolni, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Az órák teltek és folyamatosan verziókat gyártottam a következő találkozásunkra. Volt időm így a legrosszabbtól a legjobbig minden eshetőségen átrágtam magam. Ennek végül az ébresztőm vetett véget. Annak ellenére, hogy egy percet sem aludtam frissnek éreztem magam. Véget akartam vetni a rágódásnak és találkozni akartam Jaebummal.
Ennek ellenére egy kisebb sokkot kaptam, mikor kilépve az ajtón megláttam a kapunknak támaszkodva teljes szívdöglesztő valójában. Felnézett és száját egy féloldalas mosolyra húzta.
- Jó reggelt! - mondta és ellökte magát a kaputól. - Remélem nem gond, hogy eléd jöttem.
- Nem, dehogy! - vágtam rá és elpirultam. Nem tehettem róla. Egyre jobban zavarba jöttem, ahogy eszembe jutott a tegnap este. Remélem hamar megbeszéljük.
- Figyelj! - kezdte Jaebum, de látszott rajta, hogy habozik. - Lenne kedved lógni egy kicsit az iskolából? - kérdezte végül. - Szeretnék veled beszélgetni.
Lassan bólintottam. Többre is hajlandó lennék ezért a beszélgetésért. Elindultunk az utca vége felé ahonnan egy ösvény indul a parkba. Először csak csendben sétáltunk, majd megszólalt.
- Youngjae, te nagyon fontos vagy nekem - jelentette ki és megállva a szemembe nézett. - Előtted teljesen üres voltam. Tökéletesnek gondolt élettel, de üres. Mikor meghallottam a hangod a színpadon, onnantól kicsit más lett. Felébresztetted a lelkem. Te voltál az első akivel több időt akartam tölteni a muszájnál. És boldog voltam amikor elhívtál hamburgerezni, meg utána minden délután amit együtt töltöttünk - elhallgatott és a kabátja ujját kezdte gyötörni.
Önkéntelenül kicsit hátrébb léptem és összeszorult a szívem. Ilyenkor jött a de. Épp fordultam volna el, mikor a kezemnél fogva visszahúzott, és hirtelen magához vonva megcsókolt. Az ajkai lágyan érintették az enyémeket óvatosan, mintha félne, hogy megijedek. Tenyere a tarkómra simult, ujjaival pedig a hajamba túrt, majd közelebb húzva, nyelvével elmélyítette a csókot. Úgy éreztem meggyulladok. Minden porcikám bizsergett és az agyamat ellepte a sötét mályvaszínű köd. Átkaroltam a nyakát és ha lehetséges még közelebb húzódtam és egy levegővételnyi szünetben óvatosan az ajkába haraptam, mire elmosolyodott és két kezével közrefogva az arcomat lágyan eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Nagyon szeretlek! - mondta mosolyogva. - Én is nagyon szeretlek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak nektek, csak most elhoztam a végét is.
Ha szeretnétek kérhettek páros és szituációt, esetleg külön a kettőt is és én igyekszem egy héten belül hozni.
