Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》23. rész《

~BLACK6IX- Like A Flower~
¤Jimin szemszöge¤

Szótlanul ült és a kezét tördelte. Szemeivel a padlót kémlelte.

-Suga.- emeltem fel a fejét állánál fogva és tekintetemet mélyen az övébe fúrtam. -Kérlek ne csináld ezt. Nem szeretném, hogy bajod essen. Cukor, kérlek mondd el.- simogattam meg lágyan arcát, remélve ettől picit nyugodtabban beszél róla.

-Én csak...- sóhajtott fel.

-Igen?- néztem rá kérdően.

-Olyan egy hete történt. Nagyon dühös voltam és elmentem bírkózni, hogy kitöltsem a dühöm valakin.- mesélte szomorúan. -Nem igazán ment..- nevetett fel kínosan. -Elég sokszor a földre kerültem és akkor szereztem ezeket a sérüléseket, amik azóta nem igazán akarnak begyógyulni és kurvára fájnak.

-Yoongi. Ilyet soha többet nem csinálhatsz, mert én verlek meg.- fenyegettem meg, mire csak felnevetett.

-Azokkal a pici kezeiddel nem igazán menne.- kulcsolta össze ujjainkat, majd egy apró puszit hintett kezemre.

-Öltözz fel és pihenj.- vettem erőt magamon elengedve kezét, majd mentem volna ki, de megragadta a csuklómat és magához rántott.

-Maradj velem. Pihenjünk együtt.- adott egy gyors csókot ajkaimra.

-Akkor a szobádban megvárlak.- léptem ki a fürdőből otthagyva Yoongit és az említett helyiség felé siettem, majd ledőltem ágyára.

Istenem, mennyi gond van ezzel a fiúval.

Csak bámultam a plafont és gondolkoztam, vártam, hogy végre bejöjjön ebbe a rohadt szobába, de csak nem jött.

Muszáj voltam visszamenni megtudni, mi van már vele, mert idegesített, hogy nem jött.

A ruhái már rajta voltak, viszont a mosdókagylóba markolva állt fejét lehajtva.

-Hé, jól vagy?- mentem oda hozzá, majd végigsimítottam vállán.

-Persze.- nézett fel és rám mosolygott.

-Biztos?- kérdeztem, ugyanis meg akartam bizonyosodni róla, arról nem szólva, hogy nem igazán életem legmeggyőzőbb mosolyát kaptam meg tőle.

-Persze, csak fájt egy picit a fejem.- mosolygott tovább.

Ő tudja.

-Akarsz tévézni?- kérdezte tőlem másik témára áttérve, terelve az előzőt.

-Aha.- bólógattam beleegyezésem jeléül.

Kisiettünk a nappaliba, majd leültem a kanapéra, ő lefeküdt és fejét ölembe helyezte, mire én cirógatni kezdtem haját. Imádom amikor ilyen bújós.

Elkezdtem váltogatni a csatornákon, végül a vízisten menyasszonyán állapodtunk meg. Igaz, hogy ismétlés, de meg voltam elégedve ezzel is, ugyanis a legfontosabb számomra az, hogy ezalatt is több időt töltök Yoongival. Muszáj bepótolnunk azt a bő hónapot. Pontosabban többet, a veszekedések miatt.

-Ezt a részt láttad már?- piszkáltam tovább szőke tincseit.

-Nem nézem ezt a dorámát, de jónak tűnik.- kuncogta el magát.

Már a rész vége fele járhattunk, mire realizáltam hogy én amúgy rohadtul nem ettem még ma semmit.

-Amúgy nem szeretnél valamit enni? Én egy picit éhes vagyok. Szerintem megnézem mi van a konyhában.- keltem volna fel, de nem engedte.