Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》9. rész《

¤Jimin szemszöge¤

Kezeimet számra raktam, hogy ne hallják meg a zokogásom. Hogy baszódhatott el minden egy pillanat alatt?

-És az igazat megvallva, nem szégyellem azt, hogy szerelmes vagyok belé. Mert most először életemben azt érzem, hogy igazán szeretek valakit.

A könnyek még gyorsabban csordultak le az arcomon.

A nappaliban mindenki síri csöndben hallgatta Yoongi mondandóját.

-De azt hiszem most elveszítettem... (Khm nem félreérteni xdd) Azt mondtam neki, hogy nem lehetünk együtt. 

Becsuktam az ajtót. Nem bírtam tovább. Nem érdekel! Ha tényleg ennyire szeret, meg kell mutatnia. Bizonyítsa be, hogy igaz amit mond.

¤Yoongi szemszöge¤

Mindenki megértő volt. Jól döntöttem, hogy elmondtam nekik. De még mindig aggaszt, hogy Jimin egész nap nem jött ki a szobájából. Nem kérdeztem senkit felőle, bemenni meg nem merek. Azt se tudom mit mondhatnék neki ezek után. Biztos, hogy haragszik. El se tudom képzelni mennyire megbánthattam. Istenem mekkora bűntudatom van.

Kimentem az ajtón és a nappaliból a konyha felé vettem az irányt, ahol Jiminiet láttam meg. Éppen lábujjhegyre állva nyújtózkodott, és próbálta elérni a bögréjét. Háta mögé mentem, átkaroltam és a nyakába pusziltam, majd levettem neki a bögrét. Eltolt magától.

-Na mivan, ennyire vissza is akarsz kapni?- vigyorgott gúnyosan.

-Annyira sajnálom. Hibáztam. Én nem így akartam.- magyarázkodtam.

-Még valami sablonos szöveget nem kerítenél mellé, és akkor talán meglágyulna a szívem.- mondta sajnálkozó pofát vágva. Ezt nem hiszem el. Most komolyan ilyen lesz? Hová tűnt az a ChimChim akit megismertem?

ChimChim. Igen, így szoktam becézni. Kurva gáz. Nem szoktam így hívni, mert tényleg elég ciki. Az kéne még, hogy megtudja. Ásnám is a sírom.

-Nagyon elbambultál.- mondta, majd közelebb jött hozzám.

Fejét enyémnek döntötte, ajkunk majdnem összeért.

-Régebben beszédesebb voltál. Az a Yoongi jobban tetszett. Most meg vagy szeppenve.

Csendben maradtam. Egyszerűen egy szó nem jött ki a számon. Nem tudom, hogy ebben a helyzetben, mit mondhatnék ami nem hat ki rosszul.

-Tényleg nem fogsz megszólalni?

Továbbra sem szólaltam meg. Nem tudom, mi lesz ebben a helyzetben. Nem tehetek mást. Most ő irányít.

-Akkor úgy érzem máshogy kell hangokat kicsalnom belőled- mondta majd perverz mosolyra húzta száját. Ennek nem lesz jó vége.

Még gondolkozni se tudtam, ugyanis a következő pillanatban rámarkolt férfiasságomra, mire egy nyögés hagyta el a számat.

-Ne-neh itt kérlekh- mondtam ki nagy nehezen.

-Hát jó.- fogta magát, és elment a szobájába itthagyva engem.

Ohh Park Jimin szóval így játszunk? Ne félj, ezt megjegyeztem. Vissza fogod még ezt kapni. Meg foglak büntetni.

¤Jimin szemszöge¤

Na jó. Talán egy kicsit túlzásba estem, de megérdemelte. Bár, nem tudom, hogy most akkor mégis mi a fene történik közöttünk. Akarom, de eldöntöttem, hogy be kell bizonyítania, ha akar engem. Kezembe vettem a telefonom és feloldottam. Kijelezte, hogy egy új üzenetem van.

Yoongi: Mizu? (Rossz értelemben)

Jimin: Az mit jelent rossz értelemben?

Yoongi: Kajak nem tudod?

Jimin: Nem, szivatlak. Tényleg nem tudom.

Yoongi: Megbaszlak. Izomból. Zuhanyzás. Után.

Ezzel most arra akar célozni, hogy... Oké, azt hiszem, hogy ha ma megyek fürdeni kulcsra zárom az ajtót.

Yoongi: Na mivan, nem válaszolsz? Ha most ott lennék én is tudnék hangokat kicsalni belőled.

Jimin: Nagyon perverz vagy ma.

Yoongi: Mondod te a mai kis akciód után.

Jimin: Nem mondhatod, hogy nem élvezted.

Yoongi: Hát úgy nem, hogy otthagytál.

Jimin: Ki mondta, hogy nem folytathatjuk?

Yoongi: Átmegyek.

Baszki. Próbáltam minél természetesebben viselkedni, de nem ment. Most úgy érzem ismét átvette a dominanciát. Pedig már volt bennem egy kis remény, hogy nálam lehet.

-Na mizu Jiminie?- vigyorgott rám perverzen.

-Semmi.- remélem a jó értelemben gondolta.

-Van kedved kakaót inni?

-Öhm, igen?- mondtam bizonytalanul. Nem értem mit akar ezzel, de kezdem élvezni.

5 perc alatt megcsinálta a kakaót, majd lenyalta a kanalat, amivel elkeverte a kakaóport a tejben. Esküszöm, már csak ettől a látványtól el tudnék menni.

-Kérsz rá tejszínhabot?- kérdezte.

-Aha, miért ne.- válaszoltam.

Nyomott rá a sajátjára és az enyémre is egy adagot.

Kortyolgattuk a kakaót, de nem szóltunk egymáshoz.

-Van egy kis tejszínhab a szád szélén.- mondta majd felnevetett. -Várj, segítek.- majd közel hajolt és lenyalta a szám széléről. Megőrülök tőle.