Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》3. rész《

¤Jimin szemszöge¤

Te jó isten. Ezt nagyon elcsesztük. Hogy lehettünk ilyen naivak? A lesifotósok mindenhol ott vannak. Mindketten csak ledöbbenten álltunk és néztünk. Egy szót sem tudtunk szólni.
-Mondanátok végre valamit?!- ordít ránk az igazgató.

-Hibáztunk uram.- mondtam a padlót vizsgálva.

-Tudtuk, hogy fotózni fognak.- mondta Yoongi magabiztosan mire szemeim tágra nyíltak. Dehogy tudtuk miről beszél ez? Oldalrafordult és rámkacsintott. Ez a hülye. Kitalált valamit.

-Miért tettétek ha tudtátok, hogy fotózni fognak titeket?- tudakolta meg az igazgató.

-Ezt az egészet úgy hívják, hogy bevétel. Minél több ilyen kép terjeng az interneten, annál felkapottabbak leszünk. Ami még több híresség. Még több bevétel. És még több pénz az entertaimentnek.- magyarázta barátom mire tátva maradt a szám. Elég okos, ha ennyi idő alatt kitalált egy ilyen sztorit... Várjunk. Mi van ha? Mi van ha tényleg csak ezért csinálta? Hülye Jimin azt hitted bármikor is érzelmeket fog táplálni irántad? Ő csak barátként tekint rád és semmi többként.

¤Suga szemszöge¤

Az igazgató döbbeten nézett. Szerintem lenyűgőztem. Majd Jiminre néztem. Először tátott szájjal figyelt, majd szomorúvá változott arckifejezése. Nem értem mi van mostanában Jiminnel. Nagyon nem értem.

-Ez esetben. Örülnék ha minél több ilyen lenne. Majd még beszélünk, most elmehettek.- intett az igazgató, miszerint távozhatunk. Szóval most azt kéri, hogy többször öleljem meg, fogjam meg a kezét, meg ilyenek? Nem buzis ez egy kicsit? Talán mégse ezt kellett volna mondanom.

-Viszontlátásra.-hajoltunk meg, majd elhagytuk az irodát. Visszaindultunk a dorm felé.

Az út csendesen telt, nem szóltunk egymáshoz egészen addig míg eszembe nem jutott valami.

-Nem megyünk el fagyizni?- kérdeztem tőle.

-É-én nem is tudom..-mondta dadogva. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Aranyos amikor dadogsz.- mondtam mire leesett, hogy tényleg kimondtam. Mi a jó isten?! Nem akartam kimondani! Egyáltalán miért gondolok ilyenekre? Majd kizökkentem gondolatmenetemből. Pirosló arccal a földet bámulta.

-Hé, suszternek készülsz vagy mi?- nevettem fel.

-Mi-miért készülnék suszternek?- kérdezte.

-Folyamatosan a cipődet nézed. Na, menjünk fagyizni.- jelentettem ki, majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a legközelebbi fagyizóhoz. Ő csak megszeppenve követett.

Olyan 10 perc séta után odaértünk.

-Te milyet kérsz?- kérdeztem, majd derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. Az igazgató kérésére persze. Mozdulatom hatására egy mosoly ült ki az arcára és már nem volt annyira megszeppenve.

-Szerintem rágógumit kérek.- mondta lelkesen. Mit ne mondjak, örök gyerek.

-Én egy vaníliát szeretnék kérni.- mondtam. -Ja, és én fizetem.- jelentettem ki.

-Hagyjad, a sajátomat kifizetem.- közölte.

-Már késő.- kotortam ki az aprót a tárcámból és odaadtam a csajnak aki eladta a fagyikat.

-Nem kellett volna.- motyogta.

-Ohh komolyan, az a kis pénz mit számít?- kérdeztem mire ő csak bólogatással válaszolt. Na azért. Nehogy már ennyin összevesszünk.

-Akkor visszamegyünk a dormba?- kérdezte már egy kicsit fáradtan.

-Ennyitől elfáradtál?- nevettem fel.

-Dehogy is csak...- itt megakadt a szava.

-Gyere, menjünk.- mondtam majd megfogtam a kezét. Eléggé megtorpant.

¤Jimin szemszöge¤

Elindultunk, majd megfogta a kezem. Megálltam. Az a hülye igazgató. Miatta tesz ilyeneket. Én meg mindig zavarba jövök.

-Valami baj van?- kérdezi kikerekedett szemekkel.

-Ami azt illeti igen.- na mivan, hogy így megjött a bátorságom? Még csak nem is dadogtam.

Megfogtam a kezét, felemeltem majd (hozzám képest) hatalmas tenyerére helyeztem az én tenyeremet, majd összekulcsoltam ujjainkat.

-Így kell kézenfogva menni.- mondtam mire még saját magamtól is meglepődtem, hogy nem vagyok megszeppenve a közelében.

-Hát... Őőő.. Oké.- szóval erre még ő se tudott semmit mondani.

A dormhoz vezető úton sokat beszélgettünk. Egy idő után először. Be kell vallanom, ennek igazán örülök. Arról nem is beszélve, hogy végre lett egy kis bátorságom előtte. Legalábbis ez remélem nem csak ilyen egyszeri alkalom volt.

Mindenesetre, bele kell törődnöm. Suga semmilyen érzelmet nem táplál irántam. Csak barátok vagyunk. És azok is maradunk.

¤Délután¤

-Srácok gyertek egy kicsit!- ordítja Moni.

Kikászálódok az ágyamból, majd a telefonomat az éjjeliszekrényemre rakom. Kimentem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Yoongi mellém ült, majd karját átlendítette vállamon. Mi? Nyugi Jimin. Maradj nyugodt.

Mindössze csak annyit mondott el, hogy mi lesz a következő fan meetingen, ami egy hét múlva lesz. Ezek után megebédeltünk.

Mentem volna vissza szobámba, mire meghallottam Jin hangját. -Jimin! Ma te vagy a soros.- mutat a mosogató felé. Ahh hát persze. Nekem kell ma mosogatnom.

Elkezdtem a szivaccsal alaposan áttörölni a tányérokat. Amit itt éneklésen és táncon kívül tanultam, az a mosogatás.

Kb öt perce ha mosogattam, valaki mögém jött, és hátulról átkarolt. Nem kellett sok. Az illatáról felismertem. Suga volt az. Mi a?! Itt még csak kamerák sincsenek, miért csinálja ezt?!