Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》6. rész《

¤Jimim szemszöge¤

Mit mondott?! Ho-hogy aranyosan nyögök. Istenem. Nagyon vágyok akár már az érintésére is. Pedig még azt se mondtuk egymásnak, hogy szeretlek. Nem is történt eddig semmi.

Lenéztem rá, majd arcán egy gúnyos mosoly jelent meg. Most szórakozni akar velem? Nem tudom, de ettől még ugyanúgy kívánom őt. Meg kell tudnom, hogy szeret-e. Próbáltam leszállni róla, de nem engedte. Bármennyiszer próbálkoztam, visszahúzott. Egy-két alkalommal, a fenekemnél fogva, ami valljuk be, elég jól esett. Sőt, lehet, hogy egy párszor olyan önkívleti állapotba kerültem csábító látványa miatt, hogy kisebb nyögések csusszantak ki számon.

Ha már ezek kicsusszannak, más becsusszanhatna... Te jó isten mikre gondolok. Ez már durva. Ennyire nem kalandozhatnak el a gondolataim. Főleg nem ilyen perverz helyekig.

-Yoongih nekem mennem kellh.- mondtam de a számon már csak nyögések jöttek ki. Tényleg ennyire felizgatott? Bár, ahogy éreztem, alul is eléggé kezdtem meredezni, el se tudom képzelni, hogy mi lesz ha továbbra is ilyen dolgokat tesz.

-Nem úgy hangzik mintha menni akarnál.- mondja, majd egy hirtelen mozdulattal felül, mire eléggé meglepődök. Szemeimbe néz, majd kezeit körbefonja a derekamon. Egymás közelségébe mindketten belepirulunk. Szemeim ajkaira tévednek. Azok a csodálatos ajkak. Istenem. Kell nekem. Meg fogom szerezni Min Yoongit.

Kezeimet vállaira helyezem, hogy testét még a mostaninál is közelebb vonjam magamhoz. Egyik kezét tarkómra helyezi. Tudom mi következik. Oldalra dönti a fejét, majd becsukja szemeit. Én is így teszek. Közeledünk egymáshoz. Ajkaink már majdnem összeérnek, mire ajtónyitódásra leszünk figyelmesek. Azonnal elhúzódnék, de nem hagyja. Derekamnál erősen szorít, így meg se bírok mozdulni.

Az ajtóban TaeHyung állt meg ledöbbenve.

-Mit akarsz?- kérdezte Suga kicsit sem kedvesen. Meg tudom érteni. Én sem vagyok boldog, hogy megzavartak. Már megint. Úgy kismilliomodjára.

-É-én csak... JungKook keresi Jimint. Nem tudom miért, csak mondta, hogy szóljak.- mondta ki végre. Yoongi kezeinek szorítása elmúlt, mire kikászálótam öléből.

-Azonnal megyek.- mondtam Taenek.

-Oké.- válaszolta, majd kilépett a szobából, és bezárta az ajtót.

-Mennem kell.

-Ennyire fontos?... Fontosabb mint én?- kérdezte.

-P-persze, hogy nem. Nálad semmi sem fontosabb, csak... Csak muszáj segítenem neki valamiben.- muszáj összehoznom őt Taevel.

-Akkor menj.- kedves stílusából átváltott flegmába. Ahhj tudtam, hogy ez lesz.

Megfordultam, majd kimentem a szobából. Át JungKook és az én szobámba.

-Mi az?- kérdezem egy kicsit mérgesen. Haragszok magamra, mert otthagytam Sugát.

-Ja csak beszélni szeretnék, bár nem hiszem, hogy a legjobb alkalmat választottam. Valami baj van?- kérdezte aggódva.

-Nem. Vagyis.. De. Igen, baj van.- nyögtem ki végre válaszomat.

-Hallgatlak.- mondta, majd helyet foglalt ágyamon, és megpaskolta a mellette lévő helyet. Én is leültem.

-Szóval.- kezdtem bele. -Ez most lehet, hogy kicsit furcsán hat ki, de én is meleg vagyok. Kamaszkorom óta. Csak eddig senkinek nem meséltem róla, mert féltem a kiközösítésől és attól, hogy elítélnek.- döbbenten figyelte amit mondok.