Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》16. rész《

¤Yoongi szemszöge¤

Utamat azonnal a dorm felé vettem volna, de rájöttem, hogy csak a megszokás. Nem akarok visszamenni oda. Vagyis... A többiekhez akarok. Csak Jiminhez nem. És JungKookhoz. De a többiek hiányoznak. Főleg Hobi. Ő perpillanat tuti fel tudna vidítani. Rá minden helyzetben számíthattam.

Inkább. Visszamegyek. Igen. Sietősen szedtem lépéseimet az említett épület felé remélve, hogy Jimin nincs a nyomomban, bár azok után amiket tettem és mondtam neki, szerintem nem igazán szeretne még látni se. Na, pontosan ez volt a célom.

Az ajtó elé értem, mire kinyitottam és beléptem. Jin a nyakamba borult.

-Hol voltál?- kérdezte könnyeit törölgetve. Gondoltam, hogy aggódni fognak. Főleg Jin, de azért azt nem gondoltam, hogy sírni is fog..

-Az entertaimentnél.- válaszoltam.

-Mit kerestél ott?- húzta fel a szemöldökét.

-Ki akartam lépni. Aztán nevetve kidobatott a biztonsági őrökkel. Utána pedig jött Jimin aki bocsánatot kért és meg akart ölelni, de én ellöktem.- meséltem mintha ez az egész a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Azt a részt inkább kihagytam, hogy bele is rúgtam Jiminbe, mert még a végén én kaptam volna érte.

-T-te ki akartál lépni?- mondta ki Jin a szavakat akadozva.

-Szerinted a pillanat hevében mit érezhettem?

¤Jimin szemszöge¤

A földön feküdtem meggyötörve. A fájdalom borzalmas. Szánalmasnak éreztem magam. Ami azt illeti Yoonginak igaza volt. Egy szánalmas dög vagyok. Nem foghatom JungKookra. Az én hibám is.

Nagy nehezen feltápászkodtam a földről és leporoltam a gatyám, mire zsebemben telefonom kezdett el csörögni. NamJoon volt az.

-Igen?- szóltam bele a telefonba.

-Gyere haza, sürgős.- jelentette ki, majd letette.

Ahj mi van már? Ha megint fel akarnak pofozni Suga miatt akkor csak tessék. Nekem már úgyis mindegy.

Nem kellett sok idő, hogy hazaérjek. Beléptem az ajtón és köszöntem a srácoknak.

-Végre már, hogy itt vagy, már mindenki készülődik. 20 perc múlva fotózás.- darálta le a szavakat NamJoon, majd befutott a szobájába.

Na ne. Nemár. Fotózás. Most? Ezt nem hiszem el. Alapból se szeretem a fotózásokat, és még most rátesznek egy lapáttal a szar hangulatomra.

Felvettem a ruhát amit kellően kiválogattak a stylistok. Egyszerűen nem értem miért kell ilyen csicsapicsa göncöket ránk aggatni. Miért nem tűnhetnénk csak egy picit... Hmm. Természetesnek?

Belenéztem a tükörbe és borzalmas látvány volt. Magamra se bírtam erőltetni egy mosolyt. Egy cseppnyit se. Folyamatosan csak Yoongin járt az agyam és azon amit tettem. Tényleg egy igazi szörnyetegnek érzem magam.

Kimentem a szobámból és a srácokkal kiszállingózva a dormból beültünk az épület előtt leparkolt kocsiba. Olyan 15 percet utazhattunk, ugyanis elég nagy volt a forgalom. Út jözben rá-rá tekintgettem Yoongira, de ő egy pillanatra se nézett rám, ami szomorúsággal töltött el.

Amint odaértünk a fotózás helyszínére még az a kis kedvem is elszállt ami volt. Tényleg kibaszottul utálom a fotózásokat. Ráadásul, amint kiszálltunk a kocsiból elkezdett hasgatni a fejem is. Klassz. Ennél még lehetne rosszabb?

A stúdióban először szóló fotókat készítettek rólunk a lehető legnyakatekertebb pózokban. Aztán jöhettek a közös fotók. Párokban. És természetesen szerencsétlenségemre Sugát kaptam.

Egy kanapét cipeltek be a terembe.

-Ez minek?- fintorodott el Suga a bútor láttán.

-A fotózáshoz. Mihez máshoz?- nevetett fel kínosan a fotós srác. Hát ez hülye.

Yoonginak le kellett ülnie a kanapé végébe és nekem le kellett feküdnöm, fejemet ölébe helyezve. Továbbá egy rózsa egyik kezemben volt amit a padlóra eresztettem.

Készítettek egy pár fotót, mire még jobban kezdett el hasgatni a fejem.

-Kimegyek inni egy kis vizet.- álltam fel helyemről és egy másik szobába mentem át, ahol lehúztam egy pohár vizet. Azt hittem jobb lesz, de kicsivel se lett jobb. Sőt lehet, hogy csak rosszabb lett. Mindegy.

Visszamentem a fotós szobába, mire közölték velem, hogy ruhacsere van. Besiettem az öltözőbe, mire az ott hagyott ruha látványától majdnem elhánytam magam.

Egy szűk fekete bőrnadrágot hagytak ott egy fehér mellkasánál hosszan kivágott ing kíséretében, aminek szegélyét egy fekete lánc díszítette.

Mivel tudtam, hogy nem ellenkezhetek, muszáj felvennem, így belepréseltem magam a ruhába és visszatértem az előző helyiségbe. Amint Suga meglátott elröhögte magát.

-Mint egy hímkurva. Bár, ezek szerint nem áll messze a személyiségedtől.- nevetett tovább, mire én egy szarkasztikus mosollyal ajándékoztam meg poénjait. Köcsög.

De legalább a kanapé kikerült a helyiségből, így mostmár álló fotókat készítettek rólunk.

Egyik pillanatról a másikra elkezdtem szédülni és forgott körülöttem a világ. Próbáltam megkapaszkodni valamiben, de csak Suga volt ott, így vállát választottam kapaszkodónak, mire leseperte kezemet említett testrészéről, nemtetszését mutatva, így én nem bírtam tovább.

Összeestem. Valaki elkapott. Nem tudom ki volt az, mert abban a pillanatban. Ott. Megszűnt minden.