Good nightmares for everyone

A fekete szemű gyermekek legendája

Az első beszámolók nagyjából 15 éve láttak napvilágot ről. A nemzetközi észlelések csak BEK-ként (Black Eyed Kids) nevezik ezeket az eseteket. Mi is olyan különleges ezekben a történetekben? Első hallásra talán semmi, hiszen fekete szemű gyerekekkel és felnőttekkel szinte naponta van lehetőségünk találkozni.

Arról vannak beszámolók, hogy mi történt akkor, ha nem engedték be őket otthonukba vagy autójukba, arról viszont már jóval kevesebb, hogy mi történt egy esetleges beinvitálás után. Néhány teória a megmagyarázhatatlan gyilkosságok és eltűnések egy részét a fekete szeműek nyakába varrja. Hitelesnek tekinthető fotó és videofelvételek nem állnak rendelkezésre a fekete szeműekről, eredetiségüket egyébként is körülményes lenne bizonyítani, hiszen rengeteg házilag készített „fake" felvétel kering a neten. Egy idős úrnak volt alkalma együtt liftezni egy fekete szemű gyermekkel, de a lift kamerája nem rögzített mást csak az idős urat a liftben, aki a felvételek szerint egyedül volt.

- Hello uram, mi a helyzet? Van egy kis problémánk...- kezdte. A hangja nyugodt volt és csendes, de még is volt benne valami természetellenes, amit Bethel nem tudott megmagyarázni.

- Amint látja én és a barátom szeretnénk megnézni a moziban vetített filmet, de elfelejtettünk pénzt hozni. Haza kell mennünk érte, segítene nekünk?

- Gyerünk uram! Mi csak haza akarunk menni, csak két kisgyerek vagyunk!

- Melyik filmet akarjátok nézni?

- Természetesen a Mortal Kombatot!

Ez volt a film, amit akkor a környékbeli mozik játszottak, és a plakátja a mozi falain számos helyen látható volt. Viszont, ahogy Bethel az autó műszerfalának órájára pillantott rájött, hogy az utolsó előadás is már kb. egy órája vetítés alatt áll. A fiú csendes társa egyre idegesebb lett, miután észrevette, hogy Bethel megtalálta az első bökkenőt a meséjükben.

- Kérem uram! Engedjen beszállni az autóba, addig nem szállhatunk be, amíg meg nem engedi nekünk! Az anyánk házába akarunk menni és utána eltűnünk!

Bethelnek ekkor tűnt fel a srácok írisz és pupilla nélküli szénfekete szeme. A csendesebbik srác közben olyan horrorisztikus tekintettel meredt rá, mintha az lenne az arcára írva, hogy „rájött, tudja kik vagyunk". A beszélő srác arca közben egyre dühösebb lett és még erőteljesebben kezdte Bethelt kérlelni:

-Uram! Be kell engednie bennünket. Nem akarjuk bántani magát, nincs fegyverünk. – Bethel ezt az utolsó mondatot leginkább úgy értelmezte, hogy NINCS szükségünk fegyverre. Ekkorra már annyira elharapódzott rajta a pánik, hogy a kezét szépen lassan az autó sebességváltójára tette.

- Nem szállhatunk be addig, míg engedélyt nem ad rá! Engedjen...be...minket!

Ez már több volt annál, amit még Bethel elviselt volna ezért kitolatott a parkolóból és faképnél hagyta a fiúkat. A visszapillantóban viszont már nem látta őket, az éjszakai mozi parkolója teljesen kihalt volt.