Good nightmares for everyone

KageKao története

  Mark sóhajtott és felnézett a csillagos égre. A lakóépület tetején ácsorgott, négy emelet magasan. Néha Mark szeretett itt fent tartózkodni, csend és béke honolt. Ha lenézett láthatta a nagyvárosi élet nyüzsgését, de ha felnézett, akkor a gyönyörű eget, időnként még teliholdat vagy csillagokat is.
Mark a tető szélénél sétálgatott, így mindig tudta, hogy hol a határ, különben lezuhanna és meghalna. Már elég késő volt szóval vissza kéne mennie a lakásába. Aztán hirtelen észrevett valamit a szélben táncolni néhány méterrel arrébb. Mark odasétált és felvette, egy újság volt, el is kezdte olvasni.

„EGY FIATAL FÉRFIT TALÁLTAK HOLTAN A KÖZELI ERDŐBEN"
Pár órával korábban John Parker-t, egy 20 éves férfit holtan találták közel az északi erdőhöz. A családja azt állította, hogy sohasem voltak ellenségei, inkább csak egy bajkeverő volt. Még mindig nem tudják ki ölhette meg. Úgy látszik vérveszteségben halt meg. A sebek egy nagy állatra vallnak, de később egy szimbólumot fedeztek fel a homlokába karcolva.
A szimbólum –

Mark letette az újságot oda, ahol találta; nem akart ilyen cikkeket olvasni, ami elrontaná az éjszakáját. Kisétált a tető szélére és felnézett az égre. Húsz éves. Oly fiatal. Sajnálta a gyereket, ő maga közel harminc esztendős volt. Csak arra gondolt, hogy már semmit se tehettek érte. Mark próbálta elfelejteni, nem akar depressziós lenni.
Mark véletlenül egy üres kartondoboznak ütötte a kezét, ami a tető szélén volt. Megpróbálta még elkapni, de már késő volt, leesett az utcára. Furcsa volt, nem látott kocsikat, csak egy magányos ember sétált végig az utcán.
„Hé! Vigyázzon!" Kiáltotta, de már késő volt. A doboz eltalálta az embert; de szerencsére csak egy üres kartondobozról volt szó. Bocsánatot akart kérni, de teljesen megrémült. Az ember, aki az utcán állt felnézett, fekete kapucnis pulcsit és egy fekete és fehér csíkos sálat viselt. Persze nem ezért rémült meg, hanem azért, mert egy furcsa maszk volt rajta;az egyik fele korom fekete a másik fele meg fénylően fehér.

Sikerült félretennie a félelmét és bocsánatot kért, talán a srác csak egy jelmezbálból vagy valamilyen furcsa összejövetelről jött. Aztán megint megrémült attól, amit látott. Az ember mondott valamit, de Mark nem értette, utána felugrott a falra. Elkezdett felfelé mászni az épület oldalán, mint egy pók vagy egy gyík. Mark teljesen megrémült, leesett az álla, próbálta magának megmagyarázni, amit látott. A furcsa ember, nem inkább szörny felért az épület tetejére s leguggolt a tető szélénél. Mark most már tudta, hogyan tudott felmászni ilyen könnyen; fehér kesztyűk voltak rajta, de hosszú, fekete macskaszerű karmok álltak ki a kesztyű ujjaiból. Észrevette, hogy az álarcon van egy arc, de csak az egyikfelén. A maszk fehér oldalára egy mérgesen néző arcot rajzoltak.

Egymást bámulták. Csak pár másodperc volt, de Mark egy örökkévalóságnak érezte. Aztán valami furcsa történt. A szörny maszkja megváltozott, a mérges arc eltűnt és a fekete oldalán egy boldog arc jelent meg.
A szörny felemelte a fejét majd azt mondta:
"遊びたいか？" (Akarsz játszani?)

Mark felsikított és a kijárati ajtó felé rohant. Reménykedett, hogy a szörny nem követi. Odaért az ajtóhoz, kinyitotta, belülről bereteszelte és bezárta. Még egy festményt is odatámasztott, hogy zárva maradjon.
Kíváncsi volt, hogy vajon ott van még-e a szörny, és hogy miért nem próbálja áttörni az ajtót. Fogalma sem volt arról, hogy mit mondott neki, de volt benne valami különös. Boldognak és játékosnak hangzott, de emellett mérgesnek és rosszindulatúnak is. Összeszedte a bátorságát és úgy döntött, hogy kinyitja az ajtót; felkészült, bármi is álljon az ajtó túl oldalán.
Mark arra számított, hogy szembetalálja magát a furcsa álarccal. Ehelyett a szörny még mindig ott volt, ahol hagyta. A tető szélén ült, mosolygott azzal a furcsa, rosszindulatú mosolyával.
Aztán azt mondta:
"遊びたいか, おまえ？ケケケ！私はあなたがあそびしたい!" (Akarsz játszani? kekeke! – nevetés! Azt akarom, hogy játssz!)