𝐃𝐄𝐀𝐃 𝐙𝐎𝐍𝐄 - 𝙢𝙮𝙜 𝙛𝙛 [Átírás alatt]

Chapter 5: Orexis

- Nos... az ő ékszereiben - forgatja ujjai között a gyűrűt. - ...bele van gravírozva a nevének angol kezdőbetűje, hogy ne keverje össze máséval - vizslatja az ékszert, majd megmutatja nekem a belső felét. Nem hazudott, tényleg egy nagy Y van belevésve. - Látod? Ez az övé.

- Y mint... Yoongi? - esik ki belőlem. Mégis ki ő? És honnan ismeri Yoongit? Az előttem lévő egy finom mosollyal az arcán bólint egyet.

- Ugye nem bánod, ha ezt elviszem és átadom neki a nevedben? - sejtelmes mosolyával próbál engem meggyőzni. Igyekszem jobban megvizslatni az arcát, emlékezve arra, amit Yoongi mondott nekem. Barna szemein látom, hogy pupillája összeszűkül és elipszissé formálódnak, sárgás csillogás fut rajta végig. Nincs több kétségem, ez az illető egy vámpír.

- Persze, hogyne - bólogatok, a másik ujjamon lévőt is odaadom neki. - Köszönöm, kedves...

- Seokjin - süllyeszti az ékszereket az ingjén található zsebbe. - Biztosíthatlak, hogy Yoonginak jól fog esni a figyelmességed.

Ezután pedig sarkon fordult és megindult kifelé. Seokjin... bizonyára ő Yoongi egyik vámpírvadász társa, akikről mesélt. Remélem nem döntöttem rosszul, hogy rábíztam a holmijait.

Seokjin kényelmes tempóban lépett ki az egyetem épületének ajtaján. A februári fagy kellemes bizsergéssel simogatta bőrét. Fajtája jól bírja a hideget sőt, igencsak jól érzik magukat még a legnagyobb fagyban is. Ahogy szétnézett a parkolóban kiszúrta a fekete Daewoo-t, ami már rá várt. Mosolyt húzott az arcára, ahogy megközelítette. A sofőr lehúzta az ablakot, kidugta barackszínű hajkoronáját és egy széles vigyort pillantott meg.

- Megérkezett a taxi, Jin hyung! - kurjantotta el magát az illető.

- Örömmel tölt el, mikor nem késel, Hoseok-ah - jegyezte meg mosolyogva és beszállt az anyósülésre.

- Te maradtál túl sokáig! Mi dolgod volt? - kérdezte Hoseok, ahogy megpróbált kitolatni.

- Csak egy projektort kellett megnéznem. Semmi gond nem volt vele, csak nem volt rendesen csatlakoztatva.

Hoseok hitetlenkedve grimaszolt egyet. Tudta jól, hogy Jinnek nem tart ennyi időbe összecsatlakoztatni két eszközt, ennél bonyolultabb dolgokat is röpke pillanatok alatt megtud oldani. Ahogy kiparkolt a kocsival és szétnézett az úton, egy különös illat csapta meg az orrát. Beleszimatolt a levegőbe.

- Ez az illat... - orrában kávébab, lőpor és vörösfenyő illatának elegye kavargott, bárhol felismerte volna. - Yoongi mérgének illata.

Jin bólintott. Úgy érezte, ideje bevallani az okot, miért is késett ennyit. Előhalászta Yoongi ékszereit, amit azon a lányon talált. Már amikor a projektort csinálta, akkor érezte a méreg illatát, de nem tudta pontosan kiből árad. Ahogyan elsétált a tömeg mellett, éles látásával kiszúrta a lányon az ékszereket és telekinézisével magához vonzotta azokat, hogy indokot találjon arra, hogy megkaparintsa őket.

- Ezeket egy lányon találtam. Bent az egyetemen. De csak akkor adta át, miután felfedtem magam előtte - vallotta be. Hoseok egy pillanatra a csillogó fémekre sandított, majd tekintetével ismét az utat nézte. - Ha megérzéseim nem csalnak, ezek szerint Yoongi szerzett magának egy új éléstárat.

- Én ennek csak örülni tudok - ismerte el Hoseok. - Mikor is vesztette el a legutóbbit? Már majdnem egy hónapja. Ha rendszertelenül iszik, akkor nagyon mély pontra tud süllyedni. Visszatérnek a rémálmai és kísértik a háborús emlékek...

- Tudom jól... - hallgatott el egy pillanatra Jin. - Neked sem nyílt még meg soha az akkori évekről? - Hoseok erre a kérdésre csak a fejét rázta. - Érdekes, pedig együtt éltétek át a polgárháborút.