𝐃𝐄𝐀𝐃 𝐙𝐎𝐍𝐄 - 𝙢𝙮𝙜 𝙛𝙛 [Átírás alatt]

Chapter 4: Desiderium

Főnév: Vágy

Látva szenvedésemet nem hezitál, elrugaszkodik a párkányról és beugrik. A talpára és a tenyerére érkezik meg, akár egy macska, átugorva az asztalomat, a székem és engem. Gondolkodás nélkül húzódik hozzám, aggodalmas, zavart csillogással a szemében. A karjaiba von és a combjára fektet gyengéden, mintha testem üvegből lenne, ami bármikor darabokra törhet.

- Mi a baj? - kérdezi egy sóhaj kíséretében. Ujjaimat a nyakamra tapasztom, próbálnám kimondani, mennyire fáj a heg, de csak érthetetlen makogás hagyja el a számat. Tekintete alapján, mintha megértené a bajom, mert vonásai nyugodtságot árasztanak. - Ne aggódj. A tested megérezte a jelenlétemet, és ahogy közelebb kerültem, a méreg valahogy aktiválódott. Afféle ösztön, most tapasztaltad meg először. Többre lesz szükséged...

Hitetlenkedve nézek rá, de nincs erőm ellenkezni, nem is szeretnék, ha ez azt jelenti, hogy el tudja mulasztani a fájdalmaim. Barna szemeim végig futnak az arcán, sima bőrén, igéző fekete szemein, hosszú, lefele álló szempilláin. Egyenes fekete tincsei arcélein pihennek, rózsaszín, puhának tűnő ajkai enyhén elnyíltak. Láncai szinte szikráztak a rájuk vetülő holdfénytől és egy pillantásra méltattam még kabátja rezes szegecseit, patentjeit. Ezt nem tudtam hát kiverni a fejemből napok óta?

Alkarjával tartja meg a fejem, arcomat el is fordítom könyökhajlata felé, felfedve a nyakamon éktelenkedő heget és jelezve, hogy készen állok. Ő azonban a csuklómat ragadja meg, fürdőköntösöm ujját felhúzza. Hüvelyk-, kis- és gyűrűsujjával feszíti kicsit meg a bőrömet, hogy ereim közelebb kerüljenek a bőrfelszínhez és csuklómba mélyeszti a fogait. Gyengédebb, mint a múltkor. A harapása nem fáj annyira, mint az a kín, amit percekkel ezelőtt éreztem. Egy halk, gyenge sóhajt hallatok, ahogy a fájdalom csillapodni kezd. Yoongi erősen összezárja ajkait a seb körül, hogy egyetlen csepp se vesszen kárba és biztosan jusson a szervezetembe elég méreg. Hőérzetem ismét emelkedni kezd, kellemes langyosságtól egészen a forró lázig. Nem értek sokat a biológiához, de valószínűleg testem minden sejtjével próbál küzdeni ellene, de csak mint egy vírus, a mérge még inkább szaporodásnak indul bennem, átvéve felettem az uralmat.

Hallom, ahogy nyel egy utolsót. Megtisztítja és begyógyítja a sebet, karomat az ölembe fekteti. Ujjaival próbálja a szája körül lévő vércseppeket letakarítani. Nem valami szofisztikált.

- Itt maradt egy kis fogkrém... - dörzsöli le hüvelykujjával a szám szélét. Mint valami gyereknek...

- Bizarr vagy...

- Legközelebb tán jöjjek szalvétával? - jegyzi meg szarkasztikusan. Szavaira csak megforgatom a szemeim.

- Nos... Ennyit akartál, nem?

- Éppenséggel... - kezdte. - Hoztam neked valamit.

Kimászok az öléből és felülök az ágyam szélére. Egyik szemöldökömet felhúzom, hogy kimutassam meglepetségemet. Nekem? Mégis micsodát? Nem is kértem tőle semmit. Yoongi a szőnyegen marad, törökülésben helyezkedik.

- Beugrottam a plázába minap - kezdett el kotorászni kabátja belső zsebében. - A törvényeink szerint, az úrnak 6 ajándékot kell adnia a hozzá tartozó embernek. Az első ajándéknak... - húz elő valami érdekes, fekete anyagot. - ...valami hasznosnak kell lennie. Amit hosszútávon, naponta tudsz használni.

Egy kellemes, mégis tréfás félmosolyt húz az arcára. Feláll és elém sétál. Ahogy láttam, az anyagot egy vékony szalagocska tartja össze. Yoongi kioldja a szalagot és akkor tudom jobban szemügyre venni ezt a váratlan ajándékot. Egy fekete sifon sál. Lazán a nyakam köré tekeri és egy stílusos masnit köt rá.