Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Mi

-Szerintem valamit félre értettem, vagy te beszélsz félre -a homlokomra szorítja tenyerét -Lázas vagy? Esetleg napszúrást kaptál? 

Morogva lököm el kezét és morcosan nézek rá. Csak egy dolog lenne, amit nem baromkod el. De nem, nincs az az Isten, hogy ő bármit is normálisan tudjon lereagálni. 

-A lányom, Yoongi. Holnap idejön és a nyári szünetre itt is marad -sóhajtok fel. 

-És nekem ezt mikor akartad elmondani? 

-Nem tudom. Féltem -vallom be őszintén. 

Ismét egy év telt el azóta, hogy Yoora kacajától volt hangos a ház. Már nem is emlékszem az édes arcocskájára. A pisze kis orrával és ragyogó mosolyával mindig képes feldobni a napomat. Persze közel sem olyan angyali, mint azt a külseje alapján gondolná az ember sőt, kifejezetten hisztis a kisasszony, és ha ne kap meg valamit akkor a legnagyobb sártócsában is képes toporzékolni. Tavaly amikor nem vettem meg neki egy babát képes volt leülni a bolt előtt és csak nagy nehezen sikerült onnan elrángatnom. Utána két hétig hozzám sem szólt, csak amikor a babával a kezemben állítottam haza egyik este. 

-Azt hiszem lesz mit megbeszélnünk, ha hazaértünk -engedi el kezemet és teljesen érzelemmentes arccal indul tovább. 

________________________________________________________________________________

Alig hogy lepakolom az asztalara a vásárolt holmikat egy kéz ragadja meg a csuklómat, és erősen szorítva azt húz a nappaliba. Dög a fotelben heverészik, lustán csapkodva farkával és figyelemmel követi ahogy Yoongi helyet foglal a kanapén, majd engem az ölébe húz. Ujjaimat tördelem ahogy várom, hogy végre megszólaljon, mert én ugyan nem fogok elsőnek. 

-Azt mondod van egy lányod -nem kérdő hangsúllyal mondja, szimplán kijelenti. Számomra is felfoghatatlan volt, mikor az anyja beállított hozzám azzal a bejelentéssel, hogy terhes. Az első gondolatom az volt, hogy nekem aztán nem kell az a gyerek. Kopasz lesz, csúnya és nem fog mást csinálni mint enni, aludni és kakilni. 

-Igen -bólintok. 

-És nem szórakozol velem? Ez nem csak valami poén? 

-Yoongi -simítom tenyerem arcára - Ilyennel soha nem lennék képes viccelni. 

-Ez... Na és az anyja? -tolja el kezemet, és látom rajta hogy ideges. 

-Haneul az én gimis szerelmem volt, de akkor már kezdtem rájönni hogy valami nem stimmel velem és a nők kevésbé vonzanak, ellentétben -mozgatom meg a csípőmet, mire felmordul -a férfiakkal, akiket megbámultam minden egyes alkalommal amikor csak tehettem. Csak pár hónapig voltunk együtt és akkor is csak egyszer feküdtünk le egy durvább buli után. Az volt az egyetlen alkalom. 

Az arcát nézem, hogy érzelmek után kutassak rajta de az teljességgel lehetetlen, így inkább folytatom. 

-Ő is talált magának valakit és én is, így szakítottunk. Még azon a héten megjelent nálam a hírrel, miszerint terhes. Fiatal voltam, tizennyolc éves és nem akartam olyan fiatalon apa lenni, mire közölte velem hogy ő megtartja a gyereket és elvárja tőlem hogy segítsek neki. Belementem és kilenc hónap múlva már a karomban tarthattam az én csöppségemet. Pici volt és kopasz, alig látszott ki a ruhából amibe bele bugyolálták. És mégis, amikor először kis fogatlanul rám mosolygott rájöttem mekkora vétek lett volna ha elvetetjük. Ő egy kis élő csoda, az én kicsi képmásom -egy szusszanással fejezem be és néma fohászt mondok Istenhez. 

-Ragyogtál -mosolyodik el. 

-Tessék?

-Amikor a lányodról beszéltél. Végig mosolyogtál és ragyogott a szemed. 

-Yoongi -fűzöm össze ujjainkat -Ő a mindenem. 

-Azt hittem az én vagyok -biggyeszti le ajkát. 

-Te vagy a másik -lehelek csókot ajkára. 

-Most akkor haza kell majd mennem? 

-Már miért kéne? -értetlenkedem, mert tényleg fogalmam sincs, hogy mit is akar ezzel. Miért akar haza menni? 

-Ha itt lesz a lányod, gondolom csak rá fogsz majd koncentrálni -süti le szemét. 

-De édes vagy -kuncogok -Ha itt lesz a lányom, akkor azt szeretném ha megismerne téged, és olyanok lennénk mint egy család. 

-Na és a lányod mit fogsz szólni, hogy mi...? 

-Örülni fog, hogy boldoggá teszed az apukáját. 

Olyan hévvel kap ajkam után, mintha fuldokló lenne és csak így olthatná szomját. Könnyedén emel ki öléből, mindenféle erőlködés nélkül hogy aztán a kanapén elfektetve fölém kerekedhessen. Puha tincsei közé futtatom ujjaimat, és néha erősebben megtépem. Előre félek hogy nem marad haja ha majd eljön AZ a pillanat. De még nem fog, mert meg kell nyernem egy fogadást. Hah. Hosszú lesz.