Szomszédok [Sope] /BEFEJEZETT/

Velem

~Yoongi szemszöge~ 

Elképzelni sem tudtam, hogy hová indul amikor az egész alakos tükör előtt állva nekiállt kicsípni magát. Arra a gondolatra, hogy esetleg randija lesz összeszorult a szívem, és elgondolkoztam hogy most álljak neki élezni a késemet vagy majd egy kicsit később is ráérek-e vele? 

Végignéztem amíg felöltözik, majd én is magamra kapkodtam valami aránylag normális göncöt. Egy pillanatra sem akartam magára hagyni, még ha nem is tud arról, hogy ott vagyok vele...illetve pár méterre mögötte. Már nem egy embert követtem korábban, most mégis teljesen más volt hiszen Hobit nem egy sötét sikátorba akartam beterelni, hogy aztán ízekre szedjem (az a része igaz hogy valami sötét zugba szívesen lettem volna vele most, de inkább a ruháitól fosztottam volna meg, mintsem az életétől).
Ha másról lett volna szó már rég feladtam volna ennyi séta után, de most csak morogtam egy sort. Meglátszik, hogy nem vagyok formában. Amióta részben magam mögött hagytam a múltamat ellustultam, és már közel sem vagyok olyan fitt, mint a régi szép időkben. Bezzeg előttem az az Adonisz olyan vígan menetel, mintha meg sem kottyanna neki egy ekkora táv, pedig a fehér ing már a hátára tapadt minden egyes lépésénél megmutatva izmának mozgását. 

Döbbenten meredek az ajtóra amely mögött végül eltűnik. MUSZÁJ VOLT A VÁROS EGYIK LEGHÍRHEDTEBB KLUBJÁBA BEMENNIE? MOST SZÓRAKOZIK VELEM? 
De legalább innen nem vagyok kitiltva, mint a többiből úgy nagy általánosságban, így nyugodt szívvel mehetek be utána, és még egyszer elátkozom magamban ezt a hülyét, amiért bejött egy ilyen helyre. Mégis mi oka volt erre? Itt csak egyetlen egy rossz szót kell szólnia, vagy rossz embert kell leszólítania és máris egy pincében találja magát kikötözve, három nagydarab fickóval, akik szarrá verik majd egy jelöletlen sírban elássák a város határában. 

Bent még rosszabb volt a helyzet, mint elsőre gondoltam. Alapban sem szeretem túlzottan az emberek társaságát, csak ha nagyon csendesek (alias: halottak), vagy ha valamilyen úton-módon kedvelem őket (pl. Hobi). De így hogy egymás hegyén-hátán tolongtak vagy ezren a szűk kis teremben, amiben még valamilyen füst is terjengett, csak jobban undorodtam a helytől. 
Tekintetemmel máris Hobit kerestem. Számos másik ismerős arcot pillantottam meg a vonagló tömegben, de őt nem láttam semerre. 

~Hoseok szemszöge~ 

Az idő telt és az elfogyasztott italok számával párhuzamosan kezdtem elveszíteni a gátlásaimat. Legalább a hatodikat ittam a koktélpohárban kínált zöld löttyből amihez kis napernyő is járt, amikor egy kéz felrántott a székemről és behúzott a táncoló tömegbe. Először csak döbbenten bámultam a körülöttem hullámzó embereket, mígnem az én testem felett is átvette az irányítást a zene. A testem magától mozdult és még csak meg sem kellett magam erőltetnem mint máskor. 
Egy lány furakodott oda hozzám és simult mellkasomnak, de fintorogva löktem el magamtól és inkább a mögöttem táncoló igencsak helyes fiúcskának szenteltem a figyelmemet. Ritmusra mozdultunk teljes összhangban. Erős karjaival irányította csípőmet miközben testével hozzám igazította mozdulatait. 
Bárgyú vigyorral arcomon fordultam meg, mikor a szám véget ért, mire ő csak rám kacsintott és egy cetlit nyomva a kezembe hagyott magamra. Amikor kibontottam, a nevét és a címét találtam rajta. Kim Taehyung.
Hm.
Megjegyeztelek. 
Összehajtottam a kis papírt és a zsebem mélyére süllyesztettem, hogy biztosan ne veszítsem el. 

Órákon át csak táncoltam és meg sem tudom számolni hány partnerem volt az este folyamán. Némelyikük csak homályos kép, egy egy elmosódott emlék az olyan pillanataimból amikor nem volt teljesen tiszta a fejem. Nyilván egy ilyen ,,pillanatomban" szabadultam meg ingemtől is, mert mikor a következő táncpartnerem megkörnyékezett, tenyere már a meztelen derekamra siklott, és nem az izzadtságtól bosszantóan tapadó textilre. 
A szám elkezdődött én pedig úgy döntöttem már nincs mit veszítenem. Fenekem a mögöttem lévő ágyékának toltam, és esküszöm néhány kurva is megirigyelte volna azt amit én ott leműveltem. A kezeim kígyókként siklottak végig partnerem egész testén, míg csípőmmel nemesebbik testrészét ingereltem. Teljesen ködbe borult fejemmel azt sem tudtam igazán, hogy mit csinálok, csak annyit tudtam, hogy akárki legyen is az aki most derekamba vájja ujjait, én bizony haza megyek vele akár akarja, akár nem. 
Csak amikor megfordultam akkor fogtam fel valamelyest, hogy mit is csináltam eddig. Egy ismerős barna szempár tekintett rám, egy ismerős arcból, egy ismerős huncut mosollyal megspékelve. 
-Hiányoztam? -suttogja fülembe. 
-Csak annyira, mint kecskének a kés -fogom én is suttogóra, ami nem éppen jövedelmező ebben a hangzavarban. Csak értetlenül mered rám, mire megismétlem a válaszom kicsit hangosabban is. 
-Ugyan már -nevet ki -Az előbb még nyilvánosan akartál megerőszakolni. 
-Na ne nevettess -húzom fel orromat. 
-Igazad van. Azt akartad hogy én erőszakoljalak meg. 
Megfogja egyik kezem és nemes egyszerűséggel duzzadó ágyékára vezeti. Az arcomat pír lepi el és bárki elhiheti, hogy nem a klubban uralkodó fojtogató meleg miatt. Sokkal több köze van a Yoongi arcára kiülő perverz mosolynak a dologhoz. 
-Muszáj volt ezt? -rántom el kezemet, még mielőtt nekem is gondjaim akadnának. Azonban kissé dob a magabiztosságomon, hogy azt a jól látható problémát én okoztam neki. 
-Hirtelen szégyenlős lettél?
-Hirtelen paraszt lettél? 
-Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni -dorgál meg.
-Aish. Inkább haza megyek. Elvetted a kedvem mindentől.
-Nagyon helyes, menjünk.
Kezem után nyúl és összefűzi ujjainkat amitől mintha hirtelen teljesen megbolondult volna a szívem, eszeveszett kalimpálásba kezd.  Miért nem tudott csak egyetlen nappal korábban megkeresni? Én már meghoztam egy döntést. Ugye? Ugye. 
Megkísérelem elhúzni a kezem de abba a kis törékenynek tűnő testébe több erő szorult mint valaha gondoltam volna, így a próbálkozásom teljesen hiábavalónak bizonyul, és minden akadály nélkül húz keresztül a tömegen egyenesen ki a hűs esti levegőre. Kissé hideg van így, hogy semmi sem takarja a felsőtestemet. Fázósan húzom össze magam és eddigi tetteimet és szavaimat meghazudtolva szorosan Yoongi közelében maradok. Csak a testmelege miatt, semmi több. 
Felvont szemöldökkel pillant rám amikor már vagy századszorra lépek rá sarkára. Szeme elidőzik felsőtestemen, amelyet a fölénk tornyosuló lámpák fénye világít meg, és még ajkát is megnyalja (biztos csak kiszáradt a szája). Ilyenkor azért egy kicsit örülök, hogy több időt töltöttem a konditeremben, mint a játékszobánkban. 
Miután sikeresen kigyönyörködte magát szótlanul bújt ki pulcsijából és nyújtotta felém, miközben ő maga egy szál pólóban ácsorgott. Erősen össze kellett szorítanom a fogam hogy ne dobjam vissza az arcába, de én sem vagyok hülye. Nem éppen a közelben lakom és nem akarom, hogy a tököm is lefagyjon mire hazaérek...(lehet hogy még szükségem lesz rá az este folyamán). 
A pulcsi kellemesen simogatta a bőrömet, és az a tipikus Yoongi-illat ami belőle áradt egyszerűen fantasztikus volt. Azt hiszem egy ruhadarabbal kevesebbet tudhat magáénak, mert hogy ezt nem látja viszont soha többé az fix. Maximum rajtam.