Windows-HU

19.A színésznő

- Ez komoly-kicsit ledöbbentem és haragudtam is magamra.

- Az,de ne légy dühös magadra.Jól gondolj át mindent.

- Oké és köszönöm,hogy mindezt elmondtad.

- Muszáj volt,Paul nem mondta volna és így elkerültünk egy felesleges vitát-rántott vállat.Ezután csend telepedett le ránk,ő el volt magában,én pedig végig pörgettem az egész dolgot és muszáj volt beismernem,hogy igaza volt a nőnek.Túl hamar elzárkóztam és makacs fejjel mentem előre anélkül,hogy jobban belegondoltam volna.A fiúk tudtak az egészről,de sosem folytak bele igazán,Seulgival meg beszélhettem volna,de fájt volna a tudat,hogy ő ott van a közelükben,én meg nem.Akárhogyan is rakosgattam a dolgokat,utólag tényleg én voltam a buta.Ez nagyon bosszantott.Bár Kai meglepett,ahogyan a többiek is.Nem hittem volna,hogy pont Chan csinálja ezt.Talán meg akartak védeni.

- Hova ment Paul-zavart a túl nagy csend és el kellett terelnem a gondolataimat.

- AZ egyik ismerősének vitt valami csomagot,gondolom elbeszélgettek-felelt a neje félálomban.

- Á,értem-nem igazán tudtam tovább beszélgetni vele,mert elaludt és nem volt szívem felébreszteni.Gondolom már felfogták,hogy nem megyek vissza,mert Ben jó pár nyomdafestéket nem tűrő irománnyal ajándékozott meg.Ilyen az élet,ő rángatott el,most szívjon érte.Pár perc múlva aztán Paul is megérkezett,bepakolt egy-két holmit a csomagtartóba,aztán beült hozzánk.

- Bocsi kicsit elhúzódott-ült be a kormány mögé és azonnal el is indultunk.Tudtam,hogy bocsánatot kell kérnem,de nem akaródzott kijönni semmi,így inkább csendben maradtam és hallgattam Paul beszámolóját a régi gimis haverjáról.Aztán végül ő is elhallgatott és csendbe burkolózott a kocsi.Már csak pár km választott el az otthonomtól,szóval muszáj volt vallanom.

- Paul!

- Igen-nézett rám a visszapillantóból.

- Sajnálom-mondtam elhaló hangon-Igazságtalan és bunkó voltam,és annyira vak.Senkit sem akartam megbántani.Sajnálom-ennyi jutott ki belőlem,hiszen nem én voltam a világ legérzelgősebb embere.És még mindig hittem az igazamba.

- Semmi gond,mind követünk el hibákat-mondta csöndesen-De azért megérdemelnek annyit,hogy jelentkezz,a fiúkról meg te döntesz,ha úgy érzed,hogy nem érdemelnek bocsánatot,akkor hagyd.Te tudod-vont vállat.

- Oké-mindenképpen jelentkeznem kell a többieknél,de a fiúkkal nem tudom mi legyen.Sajnos legbelül mégis azt súgta a szívem,hogy beszéljek velük.

- Van egy csomag a táskádban,az a tiéd.

*****

Jó pár évvel ezelőtt,amikor még gondolatban se voltam,apáék ültettek egy gesztenye fát az ablakom alá,viszont legnagyobb megdöbbenésükre mire elértem a felnőtt kort a fa már jóval az ablakom felé magasodott.Ha bármi problémám volt mindig oda ültem ki,de mára már csak a baj maradt vele.Folyamatosan letöredeztek az ágai,a levele hullott és előszeretettel telepedtek meg rajta a varjúk,akik folyamatosan ott idegesítettek.Bosszantó egy fa volt,mégis teli emlékkel.Pont egyik nap gondolkodtam,hogy megint kéne csinálnom rá valami zugot,de elnapoltam.Most már biztos nem fogok rá csinálni.

A mai napon,valamikor hajnalban konkrét szívroham keltett fel,mikor meghallottam az üveg,vas és fa törésének borzasztó elegyét,ami egészen az ágyam széléig betolakodott.Jó nagy vihar volt és a gesztenye fámat derékba törte,ami egyenesen betolakodott a szobámba.Kicsit sem rémültem halálra.

Most éppen azon vagyok,hogy összetakarítsam a károkat,a szobámat már rendbe hoztam.Volt kint egy ablakos is,aki rakott be új ablakot,azután egyből össze is rántottam a szobám.Már csak a kert marad és most azon ügyködöm.A virágok meghaltak,a kerítés is behajlott és a házon egy bazi nagy,barna folt virított.Ki tudja,hogy mi az.Már mindent elsimítottam csak ez a barna folt maradt,amit az istenért sem sikerült lesikálnom.Pedig minden erőmet belevetettem és most nem túlzok.Amúgy is ideges voltam,Chan minden reményemet szertefoszlatta,hihetetlenül csalódott voltam.

A konyhaasztalnál ültem és épp az egyik hírportált böngésztem,amikor valami megütötte a szememet.EXO Chanyeol egy titokzatos nővel randevúzik.Ez volt a címe.Persze azonnal rákattintottam és megannyi képet találtam,ahol egy barna szépséggel vacsorázik,láthatóan meghitten.Lefagytam és egészen biztos,hogy félórát bőgtem miatta,de már nem fájt.Ennél jobban már nem fájhatott,csak az a szokásos fájdalmasan üres érzés,egy űr volt bennem.Ami egyre csak tágult.Próbáltam elfelejteni,de ezután vagy még négy cikkel találkoztam és persze az összeset el kellett olvasnom.Egy feltörekvő színésznővel randevúzott.Kicsit sem a hírnévre megy.

Ez persze feltüzelt és abban a pillanatban eldöntöttem,hogy írok neki.Vele kezdem,aztán a főnökkel,de Kai,Chen és az össze fiú részére tartogatok néhány gondolatot.Seulginak írtam már és ő lelkesen invitált vissza,sőt még Wonshik is írt,hogy hiányol.Ez igazán megtiszteltető volt,ő,a daráló hiányol.

Fél óra múltán feladtam a küzdelmet.Oldja meg apa,hívjon festőt vagy valakit,aki levarázsolja ezt a micsodát róla.Kifáradtam testileg és lelkileg is,szóval egyenesen a fürdőbe indultam és miután relaxáltam nekiindultam annak,amire egész álló nap készülök.Paul csomagja elé ültem és kihúztam belőle egy lapot.A csomag papírt,borítékot és bélyegeket tartalmazott.Nem kellett magyarázkodnia ahhoz,hogy értsem mit akar.

Elővettem a tollam és nekikezdtem.

Drága Chanyeol,

*****

Sziasztok!

Hát elérkezett a szeptember,vége van a szabadságnak,amit nagyon sajnálok;még nem készültem fel a tanévre.Remélem ti jobban(mondjuk kétlem).Na,de meghoztam a legújabb részt.

Jó olvasást!

-LaBa20

u.i.:Nem értem,mért mindig a végére írom....