Windows-HU

16.A Zűr

Gyönyörű napos idő volt,mégis minden fekete-fehérnek tűnt.Remegtem a félelemtől minden egyes megtett méternél.A napok gyorsan peregtek és eljött az,amit sehogy sem vártam.A fekete betűs nap.Chan mellettem is szétrobbant az idegtől.Mentünk az üres raktár felé,ahogy megbeszéltük.És mind ketten félünk.Ez olyan dolog,ami lassan jött felénk és mi mindig odébb toltuk,hogy legyen még egy nyúlfarknyi időnk.De van,amikor már nem lehet tovább húzni a dolgokat.Jin Chanyeol mellett ül és érzi,hogy valami nincs rendben,mert csendben van és néz kifelé az ablakon.

Aztán lassan rágördültünk a raktár útjára és öt perc múlva már ott is voltunk.Nem messze parkoltunk le.Még csend volt,de lehetett hallani,hogy nem vagyunk egyedül.Jin szája összeszorult,aztán újra kiengedett.

- Hol vagyunk-kérdezte óriási bambi szemekkel.

- Hmm..csak elmegyünk egyet sétálni-idiótaság volt,de jobbat nem tudtam kinyögni.Úgyis megtudja az igazságot,nemsokára.Jól bebugyoláltuk egy plédbe és készen álltunk az induláshoz.Már nem is tűnt olyan melegnek az idő,hideget éreztem minden porcikámban.Lassan araszoltunk az épület felé,holott védve voltunk.Chan végül megoldotta és bár nem rendőröket,de egy-két ismeretlen barátját megkérte,hogy védjen minket.Ők már viszonylag régóta itt voltak;és persze Kai is.

Chanyeol közelebb jött és szorosan megszorította a kezemet,nyugalom árasztott el,de tudtam,hogy ott van Jin akinek a jövője függ ezen.S az is ott lappangott bennem,hogy ha ennek vége mehetek haza.Ez egyrészről a boldogságvolt,másrészről a pokol.Tudom,hogy visszahívnának,de nem akarok ide vissza térni,az túl fájdalmas lenne.Í gy hát ezekkel az érzésekkel indultam útnak,ott battyogtunk egymás mellett a lehető leglassabb tempóban,hogy még egy kicsi időt kapjunk,de elértük az ajtót,ahonnan már tökéletesen láttak minket.Chanyeol sógora komoran állt,s körülvette magát jó néhány emberével.Felkészült ránk az biztos.Bementünk hozzájuk,Jin amint meglátta az apját még jobban belekarolt a bácsikájába.Senki sem köszönt,még a levegő sem mozdult.

- Hát akkor ez is elérkezett.Tán el akarjátok ásni a csatabárdot-kezdte a férfi.Gúnyos mosolya nem jelentett sok jót.Láttam már milyen,amikor "szeret" valakit.

- Igen-felelte Chan magabiztosan,mintha nem is félne.Mondjuk már megszokhatta az állandó hadakozást.

- Lássuk mivel akartok lefizetni-egy ideig megállt,de aztán folytatta-De semmi képpen nem mondok le a fiamról,sem pedig róla-célzott a feleségére.

- Kár-hoppá elszóltam magam!Egyből rám szegezte a tekintetét,undorral fintorgott rám.

- Látom összeszedtél valami külföldi pipit.Nem rossz,de nem kéne bele ütni az orrát ilyen dolgokba.Csúnyán meg fogja égetni magát.

- Már épp eléggé benne vagyok-morogtam.

- Hmm...igazad van!Talán nem kellett volna az a hívás-utalt a kezdetre-De ne kerteljünk!Mit akarsz Park?

- Yoora szabadságát.Jin ugyanúgy a tiéd maradna,persze kikötésekkel-na,ne már?Azt hittem Chan jobb szöveget talál ki ennél az ömlengős hülyeségnél.Tudhatná,hogy ezzel senkit sem fog meghatni.Nem lesz jó vége-Ha nem egyezel bele a rendőrség majd segíteni fog-Kai és én egyszerre sóhajtottunk fel.Nevetségesnek éreztük magunkat.Az ellenkező csapat harsányan felnevetett és vagy öt perc után voltak képesek megállni.

- Csalódtam.Ez nem egy szappanopera.Tudod milyen drága lenne nekem ez a válás?Pénz,büszkeség és egyéb-mondta mogorván és ekkor valami megcsillant a szemében.Talán mégis szerette.Sőt,azért nem akarja elengedni,mert ragaszkodik hozzá.

- A pénz meg van oldva-a pénz halaltára Kai eléjük dobott négy bőröndöt,amik vaskosan álltak pénzzel tel.Egy ép eszű ember már a Bahamák felé repült volna vele.De a banda csak állt és nézte.