Minden ember életében eljön az a bizonyos pont,amikor mások a csúcson vannak ő pedig,nos,élete legsilányabb pillanatait éli.Egy éve még az első voltam,ma már az utóbbi.És az a bosszantó,hogy nem tudom,hogy juthatnék túl ezen!Járok bulizni,barátaim is vannak,de még is ürességet érzek.
Mindig életvidám és bulizós voltam,talán pont ez a bajom,hogy már nem találok benne örömet.Most már csak a munka tölti ki az életem.Egy irodaházba vagyok,és kényes,panaszos ügyekkel foglalkozok,ami a vállalatunkban zajlik.Hát nem álom meló,nagyon toppon kell lenni ahhoz,hogy semmi hibát ne vétsek,de már kisujjból kirázom.Ez is amolyan monoton meló,elsőre tök izgi aztán hónapok múlva kikopik a lelkesedés szikrája.
Most is valami jogi civódást kéne átnéznem,de annyira hosszú és régi ez az ügy,hogy egy végtelenségig fog tartani az átolvasása is,nemhogy még oldjam is meg.Ilyenkor futnék ki a világból.
Aztán négykor vége a melónak és az ötös busszal kidöcögök vidékre,ahol lakom.Milestown egy apró falu,ami a gazdálkodásból él mióta az első telepesek ideköltöztek.A szüleim még születésem előtt költöztek ide,mert úgy gondolták,hogy a lányuknak nem tesz jót a borús London és helyette New York közelébe mennek és egy kis területen fognak gazdálkodni.Semmi hozzáértésük sem volt,így hamar feladták és elmentek a városba,ott apukám visszatért az orvosláshoz,anya meg egy irodába dolgozott.De a városban több ember van,mint falun és a megcsalásnak is nagyobb az esélye.S ahogy az lenni szokott édesanyámmal szemben dolgozott egy dúsgazdag pali,aki elcsavarta a családanya fejét és cakkom-pakk elhagyott minket.De apa már nem akart elköltözni.
Úgyhogy ketten éldegéltünk ezen a dögunalmas falucskán,mígnem egyetemre mentem és beköltöztem dolgozni a városba.New York mindig is a szívem csücske volt,olyan kalandosnak és izgalmasnak láttam minden egyes alkalommal,amikor az utcán sétáltam.De,ha az ember elkezd dolgozni,akkor az ábrándozás is abbamarad.
Hazaérve apa fogad,aki a ház előtt szereli az autóját,bár alig tud megállni.Pár évvel ezelőtt egy balesetben elvesztette az egyik lábát és azóta a dereka és a tartása sem az igazi.
- Apa!Mit csinálsz?Megmondtam már ezerszer,hogy vegyünk egy másikat-mutatok az ütött-kopott terepjáróra,miközben megszorongatom a nálam két fejjel alacsonyabb férfit.Hát anyára ütöttem az biztos!
- Jól van na,tudod az emlékek és az együtt töltött idő..-mereng,aztán hirtelen bevillan neki valami és kissé savanyú tekintettel rám néz-Menj be Benedict itt van.
- Mit akarhat?
- Valami bizniszről beszélt,már megint...-hát igen Benedict az unokatestvérem és hát arról híres,hogyha valamit elkezd azt biztos nem fejezi be.Az utolsó amit véghez vitt az az egyetem,de utána szabadúszóként élt tovább és mindent megun két másodperc alatt.
- Sietek és leépítem-kacsintok és berobogok a házba.Egy sötét alak ül a kanapén és a TV-t bámulja unottan,mintha évek óta itt ülne.
- Halihó-lehuppanok mellé és jól megszorongatom,hogy még a szusz is kifogyjon belőle-Mizujs?
- Azt hittem már sosem érsz ide...-morogja a szöszke srác és cigiért nyúl,engem is megkínál,amit szívélyesen el is fogadok.Nagyot szívok a banán ízű cigiből és egyszerre minden stressz kimegy belőlem.Gyorsan ablakot nyitok,hogy ne legyen büdös,utálok lakásba cigizni,de ha vendégek vannak akkor megengedett.Nekidőlök a hűs ablakkeretnek és nézem,ahogy Benedict elnyúlik a vörös kanapénkon.Igazán jól néz ki,el tudnám őt képzelni egy magazinban.
- Na miről van szó?
- Kaptam egy egész jó ajánlatot,de nem tudom elfogadni,mert te jutottál eszembe.
- Állás?-nézek bizakodva,de csak rázza a fejét.
- Nem teljesen,az de csak részleges,de egészen biztosan megéri.
- Miért is?
- Mert a Jeju-szigeten van!
- Mi?Ne,ugye ez nem igaz!És nekem,nekem akarod adni?-ezt nem hiszem el!A világ leggyönyörűbb helyén szeretne munkát adni,ahová mindig is el akartam menni-De ez biztos?Egyről beszélünk?
- Nem hiszem,hogy a világon olyan sok Jeju létezik-forgatja a szemét.
- Jól van!Ez nagyszerű,de mit kéne csinálnom?-nem hiszem,hogy ő olyan sima üzletekben utazik,úgyhogy biztos nem takarítónő lennék.
- Hááát...nem biztos,hogy tetszeni fog!
- Nem leszek prosti,drogot sem árulok!-nézek rá csúnyán és csalódottan szívom az utolsó slukkomat.
- Chh-horkant nagyokat-te kinek nézel?Az unokatesóm vagy és soha a büdös életben nem adnék neked ilyen melót,úgyis csak elcsesznéd.
- Egyetértek!De mondd már!-nyaggatom,mert csak az megy a fejemben,hogy repülővel hasítok a hely felé,ahova mindig is el akartam menni.Mindig is érdekelt Korea,de a sziget sosem került a tudatom közelében,mígnem meg nem ismerkedtem az első nagy szerelmemmel.Talán tizenhét lehettem,amikor Jess egy hónapra a szomszédunkban lakott.Ausztráliában élt a szüleivel,akik táncosok voltak és ha volt a gyerekükre idejük akkor elvitték a világ minden szegletébe.Egy tánc turnét tartottak a szülei és egy hónapra a városban kellett maradniuk,de nem akartak ott lakni,így kivették a szomszéd házat.Szinte azonnal barátok lettünk,mindig együtt lógtunk és ott mutatta meg először a Jeju-szigeteket.Beleszerelmesedtem a meséibe és lassacskán a fiúba is,de aztán eltelt az egy hónap és vége lett.Viszont a hely ugyanúgy a céljaim közé tartozott.
- Hát,az lenne,hogy a barátom kísérője lennél két partin és után még lenne egy és fél heted nyaralni.
- Ááááááá!Ez komoly!-de Benedict csak mosolygott és bólogatott-Hát persze,ha csak annyi kell.
- De mért te kísérted volna?
- Az anyját kísértem volna,elvált és hát csillogni akart egy kicsit.
- Egy jóképű,húsz évvel fiatalabb pasival?-néztem rá undorodva.
- Valahogy úgy!De előtte még venni kell egy-két ruhát,aztán tökéletes leszel.Cuki a stílusod,de letisztultnak kell lenni.Ő egy milliárdos.Róla beszél mindenki,nem cseszheted el!
- Ez ijjesztő!
- Nyugi,nem az!Csak állnod kell mellette,mosolyogni és bájologni,meg majd kapsz egy szöveget,arról hogy ismertétek meg egymást és ilyesmi dolgok.
- Jó,de amúgy mért én?
- Már mondtam,amúgy is szépnek tartott.Talán a végén még valami összejöhet!
YOU ARE READING
Windows-HU
Fanfiction- Te meg ki a szar vagy?! - Gondoltam el kéne egy kis segítség.... -Park Chanyeol ff.-
