Windows-HU

09.Mit kezdjek most veled?

Már igazán megszoktam,hogy minden reggel kilenc órakor ébreszt a telefonom,amit kinyomok és alszom tizenegyig.De,hogy minden napra legyen az embernek valami apró öröme,ma kivételesen valami igazán éles hang vert fel.Történetesen a mentősök szirénája,ami a nem messze lévő biciklikereskedéshez sietett.Mint később kiderült egy vásárló agyvérzést kapott,de még időben megjött a segítség.Remélem jól van.

Mint ahogy lenni szokott már nem tudtam visszaaludni,így felöltöztem és ettem néhány falatot.Azon kívül,hogy nyomott voltam,eléggé nyugodtnak éreztem magam.Mígnem észre nem vettem,hogy jött egy üzenetem.

Sexy Popstar:Igen,vedd úgy,hogy van munkád! ;)

Persze azonnal felhívtam,de ahogy lenni szokott,nem vette fel.Hihetetlenül izgatott voltam,bár féltem is .Mi van,ha nem leszek jó a munkára?

Sexy Popstar:Bocsi,nem tudom felvenni.Amúgy menj vásárolni,ötre megbeszélésed van,szóval vegyél pár elegánsabb ruhát.

Én:Mi?!

SP:Ja,amolyan asszisztens féleség leszel.Szerencséd van,hogy amerikai vagy,mert nem vettek volna fel..

Hát most kifejezetten hálát adtam az égnek és persze annak,hogy Seulgi belém botlott.Nélküle most nem tartanék itt,de mégis furdalt a lelkiismeret,úgy éreztem kihasználom őt.És féltem,hogy ő is ezt érzi.

Én:Köszönöm.Utána egy tali?

SP:Hát persze! ;)

Remélem semmi rosszat nem gondol rólam.De legalább betáblázta a napom,nélkül semmit sem csináltam volna.Így hát felkerekedtem és kerestem egy olyan boltot,ami nem túl drága,de jó minőségű ruhákat ad.Nem akartam elkölteni más pénzét,annyira nem vagyok pofátlan.Végül a mögöttünk lévő domb túloldalán találtam egy plázát,ami telis-tele volt fincsi boltokkal.Seulgi azt mondta,hogy vegyesen vegyek alkalmit és átlagos ruhákat,de mindenképpen legyenek stílusosak és ne emelkedjek túlságosan ki a tömegből,így is elég feltűnő vagyok.Azt már észrevettem,hogy a koreaiak nagy része stílusosan öltözködik,viszont arra kínosan ügyelnek,hogy ne tűnjenek ki túlságosan a tömegből,kivéve a hírességek,de hétköznapokban ők sem.Így nekem is kell alkalmazkodnom.Vettem sok-sok inget és ceruzaszoknyát,néhány fehérneműt,ékszert és persze pár ruhát,farmert.Próbáltam visszafogni magam,de hát mégis az lett a vége,hogy nyolcvan táskával léptem ki.Fogtam egy taxit és hazasiettem.Eléggé elhúzódott ez a dolog így eléggé sietnem kellett.

Letusoltam,majd egy lágy sminket tettem fel magamra,hogy eltakarja az átmulatott éjszaka jeleit,a hajamat rendezett kontyba csináltam és egy ruhát vettem fel az alkalomra,természetesen magassarkúval,hogy igazán szexi hatást érjek el.Oké,hogy ne tűnjek ki a tömegből,de ettől függetlenül még önmagam akarok lenni és már nagyon hiányzik egy férfi társasága.Utoljára egy éve volt egy rövidebb kapcsolatom,Cole.Igazi cuki,lovagias fiú volt,de nem volt meg benne az a plusz és ez unalmassá tette.Végül mindketten megcsaltuk egymást.Happy end,nem igaz?De hát mindegy is,minden okkal történik,ahogy mondani szokták.

Végül lassan elcsoszorgott az idő és nekem indulnom kellett.Kivételesen taxit fogtam,semmiképpen nem akartam késni.A taxis egy kedves bácsi volt,aki látszólag nem koreai volt,így könnyen szóba elegyedtem vele.Mint kiderült a felesége származott innen,ő Dél-Amerikából.Milyen kicsi a világ!

- És kpop rajongó?-kérdezte.

- Nem-nem,állásinterjúra megyek.

 - Á,akkor azért van ennyire kicsípve.Azt hittem,hogy rajongó vagy valakivel randizni megy-jó volt ennyire közvetlen embert hallanom és már maga a tény is sokat segített,hogy angolul beszélt hozzám.Már egészen elszoktam.