12.Tervek

144 14 1
                                    

Kedd van.Egy nagyon forró keddi nap.A lábamat lóbálom az erkélyről,hogy egyszer-egyszer belém kaphasson egy kósza szellő,de az nem jön el.Jobbra fordul a tekintetem,ahol Chanyeol ül,valamibe nagyon belemerül,mert a tekintete üres és a távolba mered.

- Föld hívja Chan-t,jelentkezz-kiáltok rá,mire nagyot ugrik és zavartan rám mosolyog.Mostanában folyton ilyen,nyomasztja ez az egész helyzet.Engem ez kifejezetten idegesít és szeretném,ha bízna bennem,de nem mond semmit.Talán még most sem fogta fel,hogy nem távolodtam el tőle,mióta elárult mindent.Sokáig rágódtam,hogy mi legyen közöttünk,de végül nem dobtam el magamtól és kicsit jobban utána néztem a dolgoknak,és persze bocsánatot kértem a gengsztertől.Kai persze megbocsátott és sokat segített,annak érdekében,hogy tisztábban lássam a képet.És tényleg sokat segített,először nagyon elkeseredtem miatta és dühös voltam,becsapva éreztem magam,amit mellesleg nagyon utálok.Aztán jobban átgondoltam mindent és úgy döntöttem,hogy nem kellene sértődött ötéves kislányt játszanom.Az már rég elmúltam.Úgyhogy most itt tartunk.

- Uhh,bocsi!Elkalandoztam!

- Azt észrevettem-de ismét elveszett-tudod,ha magadba süppedve akarsz üldögélni,akkor haza is mehetsz!

- Mért van az,hogy akárhányszor eljövök hozzád ez lesz a beszélgetésünk eredménye.

- Hmm,erre a kérdésre neked kéne tudni a választ.

- Jól van,mostanában nincs jó kedvem.

- A mostanában nálad több hetes intervallumot foglal magában?Nagyon türelmesnek kell akkor lennem-morgok.Én tényleg az vagyok,de az emberek hangulatingadozásait nem bírom.

Oké,megadom magam-tartja fel kezeit,mintha fegyvert fognék rá-Semmi különös sincs csak bánt ez az egész dolog.

- A nővéred-kérdezek rá,de tudom,hogy ez a pontos válasz.

- Igen-közelebb húzódok hozzá és megfogom a kezeit.

- Bármi is történjen bennem megbízhatsz,a fiúkkal mi mind melletted állunk-közelebb csúszott hozzám és belefúrta fejét a nyakamba.Ilyenkor olyan volt,mint egy cuki plüssmackó.

- Tudom,és köszönöm!De félek,nem akarlak titeket bajba sodorni.

- Á,ugyan!Mi elpusztíthatatlanok vagyunk...

- Tényleg-huncut tekintettel nézett felém és máris megkönnyebbültem,hogy újra visszatért közénk,de aztán hirtelen ismét elborult a tekintete-Tudod kitaláltam valamit,vagyis csak tervek,de megvan már az alap,ahogy akarom.

- Akkor mondd,hallgatlak-a nap egyre magasabbra mászott az égen,lassan dél közeledett.

- Véget vetek ennek.Jövőhéten-kételkedve néztem a fiút,aki még sosem látszott ilyen eltökéltnek a szememben.

- Ó-tudtam,hogy eljön ez a nap,de nagyon gyorsan eljött,mint látom és nem biztos,hogy ő vagy bárki fel van rá készülve.

- Biztos,hogy elérkezett az ideje?

- Nem lehet örökké halogatni Layla-mordult rám.

- Bocsi,igazad van!

- Én bocsi,nem kellett volna ennyire bunkónak lennem-lágyult el-Csak annyira elegem van,hogy mindenki csak szánakozni tud rajtam,de nem tesznek semmit.

- Chan,félreérted!Senki sem tudja igazán,hogy mit kéne tenni,értsd meg!Mi csak jót akarunk,de egy hirtelen döntés,akár rosszul is végződhet.Ez nem csak a nővéredről szól,hanem rólad is és nekünk te vagy a legfontosabb.

- Igazad van,de nem várhatok tovább.Már lelkileg is lestresszel ez az egész és nem akarok depressziózni a legszebb éveimben.

- Te kis egó,és én még azt hittem,hogy Yoora-ért aggódsz-bele boxolok a vállába és ő arrébb lök-Akkor mik a terveid?

Windows-HUWhere stories live. Discover now