Álmomban sem hittem volna,hogy egyszer majd a komplett Thai hadsereg áll körülöttem.Pedig így volt.Sok-sok egyenruhás komor arcú férfi állt katonás sorban Seok és egy ismeretlen férfi előtt.Ki voltam hűlve.Elképzelni sem tudtam,hogy mit bizniszelt a férfi ezért,de hatásos lesz az biztos.
- Na,hogy tetszik-libbent elénk SeokNim boldogan.
- Ez fantasztikus-hüledezett Chanyeol mellettem.Most már biztosan megkönnyebbülhet.
- Ugye-forgolódott a férfi,hogy minél többen lássák tökéletességét.Gondolom tetszett,hogy ennyi pasi veszi körül.
- De hogyan-muszáj volt közbevágnom,hiszen nem engedett nyugtatni a sok kérdés,amik ugrottak elő a fejemben.
- Mint már korábban is mondtam,jól ismertem őt.És én azt is tudtam veletek ellentétben,hogy az édesanyja Thaiföldről származik;sőt azt is tudtam,hogy ott is körözik,csak kiszökött az országba.Így felvettem a hatóságokkal a kapcsolatot és most itt vannak.
- Most nagyon tisztellek-hüledezett Chan kikerekedett szemekkel.
- De mért nem szóltak a koreai hatóságoknak-néztem rá értetlenül.
- Szerinted-kérdezte flegmán-Mert lefizette őket.Nem tudtak vele mit csinálni.Na,de most menjetek be oda-mutatott egy távolabbra fekvő konténerre.Itt minden be van kamerázva,szóval biztonságban végignézhetitek az egészet.
- Jó-bólintott Chanyeol.Elindultunk a konténerhez,ami jóval biztonságosabb volt,mint hittem.Nem tudom milyen anyagból készült,de azon semmi sem hatolhatott volna át.Perceket ültünk néma csöndben.Mindenki egy helyben állt és várt.Mígnem másodpercek alatt kitört a pokol.Pislogni sem volt időm.A puskák hangos ropogása megtörte a megnyugtató csöndet.A katonák csak néha-néha mozdultak előre,de így is bőven látszott,hogy estek el emberek.Borzasztó volt az a sok hang és ahogy egyre jobban keveredett a két fél;a dulakodás,a golyózápor és az,hogy hihetetlenül sok volt az ellenség is.Mi lett volna,ha csak mi megyünk el páran,már szitává lőttek volna minket?
- Úr Isten-sóhajtottam,éppen most loccsant szét egy férfi feje a szemem láttára.A vére szétfojt a kemény betonon és szétterült testén végigfutottak az emberek.Éreztem hogy a pánik ezernyi hulláma végigfut a testemen,minta pengével karcolták volna a bőröm.Éreztem,hogy kifut a talaj a lábam alól,de egy erős kar még időben utánam nyúlt-Menjünk,jó?
- Oké,itt az idő indulni-suttogta Yeol.Szerencsére messze voltunk a harctérről,de még így is mindent hallottam.Elaraszoltunk az erdő szélén álló kocsihoz és a lehető leggyorsabban kivezettünk innen.A város ugyanolyan volt,mint mindig;nyüzsgő és hangos.Ők nem tudták mi folyik odakint.Elmentünk a fiúk házához,de csak épp beugrott Chan,mert valahová el akart vinni.
- Be kell kötnöm a szemed-hajolt fölém-nem tudhatod meg hova megyünk-suttogta,amitől majd elolvadtam.Biztos valami meglepetés.
Addig még meg volt,hogy jobbra,balra,majd megint jobbra fordultunk,de onnan elvesztettem a fonalat.
- Na,hova megyünk-kérdezgettem,de nem felelt vagy csak épp morgott valamit.Végül egy nagy sóhaj keretében megszólalt:- Titok!Valami igazán meglepő-halt el végül a hangja.Ezután nem szóltunk,jó sokat mentünk aztán Chan lefékezett és kiszállt,de nem engedte levenni a szemkötőm.Jó forgalmas helyen lehettünk,mert dudaszók,kocsik nyikorgása és emberek menetelése hallatszott minden felé.Ekkor életem legszebb és furcsább dolga történt,megcsókolt.Annyira édes volt,hogy szinte már fájt.Nem hittem abban,hogy felborzolhatja az egész lényemet,de úgy hatott rám,mint a villám csapás.A gyomrom összeszorult és azt akartam,hogy sose érjen véget ez a pillanat,de aztán hirtelen valami fémes íz került a számba,amitől el kellett húznom a fejem.
- Sajnálom-elment,becsukta az ajtóm és tovább hajtottunk.Aztán hirtelen éreztem,hogy végigfolyik rajtam a zsibbadtság és képszakadás.
*****
Puha párnák közé voltam temetve.A levegőben pedig frissen sütött süti illata terjengett.Biztos rosszul lettem.De volt valami rossz érzésem,ami miatt muszáj volt felnyitnom a szemem.Bár ne tettem volna.A szívem kihagyott pár másodpercet,mert egyenesen szembe velem az ajtóm állt.Az én ajtóm,az én szobámban,otthon,Amerikában.Csillagokat láttam és nem bírtam lélegezni.Mi ez az egész?Elárultak.Felpattantam és kirontottam a szobámból.Síri csend volt,apa dolgozott.Lerogytam a földre és sírtam,leszartam,ha a könnyeim szétáztatják a blúzom.A szívem szorított a mellkasomban,pont mint a torkom.Minden levegő kifutott belőlem és csak a sötétséget láttam.Aztán egy alak jelent meg előttem Ben,nem érdekelt.Éreztem ahogy próbál felhúzni,de esélytelen volt.Remegtem a félelemtől,úgy éreztem,hogy tartozom valahová és most kilöktek onnan.Bíztam Chan-ben,Ben-ben,mindenkiben és nem értettem mért vagyok itt.
Ben átölelt,nem szólt.Tudta,hogy csalódtam és hogy hibáztak.Kifogytak a szavak és a dühöm is,csak az ürességet éreztem a testem minden egyes centijében.
*****
- Én csak meg akartam védeni-apa erélyes hangja szétmetszette a ház csöndjét.Innen hallottam,hogy veszekednek Ben-nel.
- Tudom,de láttad már?Úgy él,mint az élőhalottak-mordult fel az unokatesóm,aki most vallotta be,hogy ő is benne volt.Könyörgött,hogy szólaljak meg,de tudtam jól,hogy mindenről tud.
- Majd jobban lesz-láttam lelki szemem előtt,ahogyan legyint egyet.Mióta összevesztünk elég instabillá vált a kapcsolatunk,mintha elfelejtette volna,hogy a lánya vagyok.Persze a nője még mindig meg volt;talán ez is közrejátszott.
- Nem,nem kellett volna ezt csinálni-Benedickt érzelmesebb volt és bele látott a szívembe.Tudta mi minden köt oda és mi minden ment szét.A bizalmam,a szívem.A csók után azt hittem lesz valami,de mint kiderült ez volt a taktika.Chanyeol beadott nekem valami gyorsan oldódó tablettát,ami elkábított,aztán elvittek a reptérre és a hatóság segítségével elintézték a szállításomat.Röhej.
- De,ezt kellett csinálnom,mert nem engedhettem,hogy az egyetlen gyermekem belekeveredjen valami mocskos ügybe.Nem fogja tönkretenni az életét.Erről gondoskodtam.Én csak jót akarok neki-fakadt ki.Én elhiszem,de nem ezt tette.
- Nem ezért mondtam neked-mordult fel Ben.
- De,nem kellett volna ezt tenned-tudja,hogy hallom.
- Te is ezt akartad,te is féltetted!
- Igen,de láttad őt?!Szerelmes volt.
- Majd elmúlik-nevetett fel sanyarogva-Végül is ő árulta el-mintha gyomorszájon vágott volna,úgy vágta fejemhez az igazságot.Chan elárult....
*****
A nikotin már lassan beleégett a sejtjeimbe.Az egyetlen vigaszom ez volt.Meg a kaja.Olyan formává lettem,hogy az hihetetlen.Meghíztam,de csak formásabb lettem.Ez mind az egész miatt volt.Még mindig úgy éreztem mintha zuhannék,pedig már tíz napja itthon vagyok.Keserű íz a számban és a nosztalgia képei fel-fel tűnnek.A hangok,a képek,az illatok és persze az emberek.Hiányoznak,mint a levegő,de dühös is vagyok rájuk.De nem fogok engedni,ha hiányzom nekik akkor majd megkeresnek.
Még egy utolsó slukkot szívtam,majd messzire hajítottam a csikket.Laposan repült a kavicsosra,aztán elszunnyadt.Pont mint az én életkedvem.
****
Sziasztok!
Mostanra nincs sok mondani valóm,de gondoltam beköszönök.Bocsi,hogy csak ma írok,de a hétvégén nem voltam gépközelben.Lassan befejezem az utolsó részt és nek
YOU ARE READING
Windows-HU
Fanfiction- Te meg ki a szar vagy?! - Gondoltam el kéne egy kis segítség.... -Park Chanyeol ff.-
