A kórházba beérve sürgő-forgó emberek vesznek körül minket. Nem gondoltam volna, hogy este ennyire nagy lesz a felfordulás, szóval biztos vagyok benne, hogy eltart majd egy ideig mire végzünk itt.
- Szerintem nyugodtan menj vissza a kocsihoz. – fordulok Luke felé. – Biztos sokáig itt leszünk.
- Faszom.. – hallom Gigi hangját a hátam mögött, aki éppen a helyzetet méri fel.
- Biztos ne maradjak? – kérdezi a szöszi, miközben az arcomat fürkészi, válaszra várva.
- Nem, menj tényleg. – engedek el egy halvány mosolyt, mire bólint egyet és a homlokomra nyomja az ajkait.
- Megvárlak titeket! – közli, majd ezután rögtön az ajtó felé indul, én pedig pirosló arccal fordulok vissza a barátnőmhöz.
- Bon, ch, bepasiztál? – húzogatja a szemöldökét Gigi.
Nagy lendülettel meglököm, hogy inkább induljon a recepcióshoz, de hirtelen neki ütközik egy fiúnak. Ginger azonnal felé rántja a fejét és nagy bocsánat kérésekbe kezd, de aztán rájön, hogy ez nem is az ő hibája volt.
- Nincs szemed?! – folytatja tovább, mire az ismeretlen srác szélesen elmosolyodik.
Megforgatom a szemeimet amikor nagy beszélgetésekbe, azaz inkább veszekedésekbe folyamodnak.
Általában amikor Gigi valami helyesebb gyerekkel találkozik össze, rögtön flörtölni kezd vele. Ám most nem ezt történik. A drága barátnőm leteremti az ártatlan srácot, aki csak vigyorogva nézi az előtte alacsonyodó lánykát.
Fújtatok egyet, majd közbeavatkozok.
- Oké, ha te, ismeretlen fura fiú, – mutatok az említettre – nem tudsz segíteni nekünk, csak veszekedni a barátnőmmel, akkor el is húzhatsz.
- Jó a segge a barátnődnek. – vigyorog kajánul.
- Ha jól erősen seggbe rugnálak, akkor neked is jó lenne... – gúnyolódik Gigi, majd elgondolkodik. – Ja, nem.
- Istenem! Menjünk inkább! – rángatom meg Ginger kezét, éppen azt amin az üveg van.
- Áú! – kiált fel.
- Az anyám itt dolgozik, ha gondolod, jó seggű lány, akkor szólhatok neki. És amúgy Josh vagyok. – szólal meg a fiú újra.
Josh. Jó szar neve van.
– Köcsögöktől nem kell segítség. – utasítja vissza Ginger az ajánlatot, majd a vállamat megrángatva, behúz a kis liftbe. Egy orvos keresésére indulunk.
❀❀❀
Körül belül másfél óra alatt végzünk, és hála az égnek, sikerült Ginger ujjáról lehúzni a szappan adagolós üveget. A doktornő megígérteti Gigivel, hogy többet nem játszik ilyet hajmosás közben, és már mehetünk is vissza Luke-hoz.
Beszállok az anyósülésre, és átadva a szót a barátnőmnek, megengedem neki, hogy mindent elmeséljen Luke-nak.
Luke figyelmesen hallgat végig minden egyes mondatot, miközben vezetés közben az útat figyeli.
Piros lámpánál hirtelen befékez, mire Ginger feje az én ülésem fejtámaszát érinti.
- LUKE HEMMINGS! – ordít.
- Bocs – nevet a szöszi, én pedig ezzel a saját vesztembe rohanok.
Egyre jobban szeretek bele ebbe a fiúba.
•
Pannus303 nesze
YOU ARE READING
the napkin ↳ lrh | ✓
Fanfiction"minden titokzatos eset, amely életünkben bekövetkezik: üzenet." [befejezett] brabesz©2017
