Hajnali három, és a telefonom megállás nélkül csipog, pedig estére mindig leveszem róla a hangot. Hát most ez teljesen kiment a fejemből. Kitapogatom az éjjeli szekrényről a telefonomat és a fejem fölé tartom. A fény szinte kivakítja a szemeimet ezért lejjebb veszem a fényerőt.
Ismeretlen szám: ha nem tiltasz vissza most azonnal akkor nagyon megjarod bonnie
Me: ki a halal vagy?
Me: HAJNALI HAROM ORA MULT
Me: TUDOD VAN AKI ILYENKOR ALUDNI SZERETNE
Ismeretlen szám: Luke vagyok:)
Me: kurva jo, mostmar hogy igy megtudtam, el is huzhatsz
Ismeretlen szám: ugy tudtam sosem karomkodsz
Me: hat nem is
Me: Na kopj le
Ismeretlen szám: Tilts vissza
Me: hahahahahaha
Me: Elhitted
Ismeretlen szám: ne szorakozz bonnie
Me: en sosem szorakozok
Ismeretlen szám: mOst is azt csinalod
Me: HAJNALI HAROM ORA
Ismeretlen szám: beakadt a lemez?
Me: majd a kezem fog beleakadni a pofadba ha beutok neked egyet
Ismeretlen szám: uhg, ez most melyen erintett
Me: felre ismertelek
Ismeretlen szám: Nem csak te vagy igy vele Bon:)
Kikapcsolom a telefonomat és idegesen elhajítom a szobám legvégébe. A párnát a fejem alá gyűröm és megpróbálok visszaaludni. Nem tűnik könnyűnek, mert egész végig Luke-on jár az eszem és egyszerűen nem hagy nyugodni az a tény, hogy talán nem is az a fiú mint akinek gondoltam őt. Fél óra forgolódás és morfondírozás után végre sikerül álomra hajtanom a fejemet.
YOU ARE READING
the napkin ↳ lrh | ✓
Fanfiction"minden titokzatos eset, amely életünkben bekövetkezik: üzenet." [befejezett] brabesz©2017
