- Luke? – kérdezem, és megpróbálok magabiztosságot vinni a hangomba.
- Személyesen. – vigyorog továbbra is.
- Aha, ez tök jó. Na pá! – kirántom a karomat az eddigi szorítása közül, és arrébb lépek, közelebb az ajtó irányába.
- Bon-bon, kérlek.. – jön utánam miközben beletúr a hajába. Istenem, csak ezt ne! El fogok ájulni, ha így folytatja.
- Ne! Ne hívj Bon-bonnak! Ne is érj hozzám! Semmit se csinálj velem! – visítom.
- Te ne csináld ezt! – hangja feszültebb.
- Mit ne csináljak, Luke? – nyomom meg a nevét a végén. – Ne akadjak ki, azon, amiért hirtelen megjelensz a semmiből, halálra rémísztesz, és utána azt várod, hogy beszéljek veled?! Luke az ég szerelmére! Semmit sem tudok rólad! Elő tűnsz és azt várod, hogy rögtön toljam le neked a bugyit mert ilyen piszok jól nézel ki? Hát akkor tudatom veled, most és mindenkorra! NEM! – hadarom miközben a szemeibe nézek.
- Jól áll neked ha dühös vagy. Még dögösebbnek látszol ilyenkor. – lép közelebb hozzám és a fülembe kezd suttogni.
A térdeim megremegnek és hátrálok. Addig lépkedek hátra felé amíg az ágy sarka meg nem akadályozza ezt. A lábam behanyatlik ezért a puha takarók közé esek. Luke pedig a kezeim után kapva magához húz. Egyenesen a szöszinek csapódok.
- Csak hagyj.
- Miért? Mi a baj, Bonnie? – hangja most egyben lágy mégis aggódó.
- Nem tudom!
- Fura vagy. – állapítja meg.
- Kösz! – nevetek fel halkan, de rögtön abba is hagyom. – Ez az egész olyan fura.
- Miattad fura az egész. – simítja a hátamra a kezét, mire észbe kapok. Gyorsan hátra ugrok és úgy keresem Luke tekintetét.
- Lehet.
- Lehet? Mi az, hogy lehet? – fürkészi az arcom. Érzem ahogy az egész fejemet elönti a forróság. Ez nem lehet igaz!
- Semmi. – nyögöm ki nehezen, ezzel egy időben pedig egy üzenetet kapok.
A telefonomhoz nyúlok és megnyitom az értesítést. Kikerekednek a szemeim, és az ajkaim szétnyílnak.
- Mennem kell! – toporgok, majd a kilincshez nyúlok és kinyitom az ajtót.
Fordulnék ki rajta amikor Luke visszahúz és olyan gyorsasággal hajol felém, hogy felfogni sincs időm arra, hogy mire készül.
Az ajkait az enyémekre nyomja és lassú mozdulatokkal ízlelgetni, így a szívem olyan heves vágtába kezd, mint eddig soha. Nem tudom miért, és hogyan, de viszonzom a csókját. Az ajkai olyan puhák, hogy azt hiszem, menten elolvadok. Belemosolyog a csókba, és mire észbe kapnék már rég elhajolt tőlem, nagy mosollyal az arcán néz le rám.
- Majd beszélünk! – mondja én pedig bólintva egyet, sietek le a lépcsőn, és szó nélkül rohanok ki a házból.
•
Yeyy, végre!😏 Shippeljük együtt a Bonnie és Luke párost, akiknek a ship nevük elég szar, bárhogy is nézem.😂👇
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Na de mindegy, remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész, és további szép szombat estét mindenkinek!💕 Xx, B. ♡
