Szeretem Őt? (BEFEJEZETT)

37.rész

Végre eljött a szombat. Már nagyon izgatott voltam a tűzijáték miatt.

Épp pakoltam a cuccom, mikor anyám felkiabált.

-Elmentem! Lena vigyázz magadra!-tette még hozzá.

-De kedves-jött át hozzám Michael felvont szemöldökkel, mert nem tudta, hogy anya miért csak nekem szólt, hogy vigyázzak magamra.

-Azért szólt csak nekem, mert ma este nem itthon alszom-erre rögtön kikerekedtek a szemei.

-Simon?

-Igen.

-Oké-szólalt meg egy kis idő után egy kicsit szkeptikusan.

-Michael, már aludtunk együtt Simonnal-próbáltam nyugtatgatni.

-Tudom. Mindig legyen a kezedben a telefonod, hogy ha bármi történne, akkor fel tudj hívni engem-tudtam, hogy mire értette.

***

Már mindent bepakoltam. Vagyis azt hiszem. Mindent beraktam már, de mégis úgy érzem, mintha valami még hiányozna. Na mindegy.

Megfogtam a táskám, majd megnéztem magam még gyors a tükörben. Lementem, felkaptam a cipőmet és vigyorogva kinyitottam az ajtót.

Mikor megérkeztem a házhoz, fel akartam csöngetni, de pont akkor jött ki egy nő az ajtón, mire én gyors bementem. Felsétáltam a második emeletre és megálltam az ajtaja előtt egy mély levegőt venni. Bekopogtam.

-Szi... -baszki ez nem Simon. Ha csak nem öregedett meg egy nap alatt.

-Te meg ki a faszom vagy?-öhm, a kedvessége határtalan.

-Lena-mondtam egy kicsit remegő hanggal.

-Hozzám jött-szólt neki bunkón Simon, mikor odaért az ajtóba-Gyere-küldött felém egy biztató mosolyt, mire félve, de bementem az apja mellett.

-Áá, szóval a fiam egyik ribanca vagy-ezzel a mondatával tűnt el a konyhába.

Bementünk Simon szobájába, ahol feltörtek az emlékek. Próbáltam elhessegetni őket, de nem nagyon ment.

A hangulat elég feszült volt. Feszültebb, mint máskor. És sokminden miatt. De talán legfőképpen az apja miatt, vagyis az ő mondata miatt.

-Hát jól kezdődik az este-mondta sóhajtva, hogy megtörje a csendet.

-Legalább ennél már csak jobb lehet a folytatása-próbáltam felvidítani.

-Hát igen.

-Amúgy-kezdtem lassan-Nem úgy volt, hogy nem lesz itthon?

-De. És úgy is van, csak az a baj, hogy később fog indulni, mint azt én terveztem. De nyugi, reggelre még nem fog hazaérni, úgyhogy reggelizhetünk kettesben-erre csak mosolyogva bólintottam.

Megint beállt köztünk a csend és egyre jobban haza akartam menni.

-Nem indulunk kicsit előbb el? Itt eléggé feszült a hangulat-nevetett, mire én is.

-De. Elindulhatunk-álltam fel a székéből, majd kimentünk az ajtóhoz.

-Elmentünk!-kiáltott az apjának, aki csak továbbnézte a tévét és itta a sörét.

-Te!-szólt Simonnak-Nézd már milyen jó segge van annak a csajnak! Az igen!-mutatott egy lányra a tévében, mire mi szó nélkül kimentünk.

Azért be kell, hogy valljam, nem így képzeltem el őt. Én egy kicsit őszes férfira tippeltem, nagy hassal és ne kérdezzétek miért. De egyáltalán nem ez volt. Az a tipikus kopasz férfi volt, aki már túlságosan is ki volt gyúrva.

Amint bezárta az ajtót, egymásra néztünk, mire én elnevettem magam az apja mondata miatt, ő pedig csak mosolyogva megrázta a fejét. Az volt az a pillanat, mikor végre feloldódott a hangulat.