Szeretem Őt? (BEFEJEZETT)

9.rész

-Miért nem mondod el, hogy mi történt?-kérdezte Michael hazafele sétálva. Féltem. Lehet, hogy Ryan elmesélt neki mindent. Bár Ryan nem ilyen. Betartja a szavát.

-Mi?-csak ez jött ki a számon.

-Miért nem akarsz velünk bulizni járni? Nem érzed már jól magad velünk? Ha van valami baj nekem nyugodtan elmondhatod-beszélt komolyan-És tudod, hogy a többieknek is.

-Nincs semmi baj. Csak most szeretnék inkább a sulira koncentrálni. Te is tudod, hogy nagyon nem megy mostanában.

-Ebben van valami. De... Mintha kicsit... Zárkózottabb is lettél volna-mondta ki nagy nehezen. Talán nem akart megbántani.

-Azért mert nem járok bulizni? -nevettem.

-Nem azért-mosolyodott el-De mindegy hagyjuk. Tetszik az új cipőd. Fura lett volna, ha nem Converset veszel-nevetett. Örülök,  hogy terelte a témát.

Otthon anya fagyi evés közben TV-t nézett.

-Csatlakozhatok? -ahogy megláttam a fagyit, vidámabb lettem, amin Mikey kuncogott egyet.

-Nekem is szorítsatok helyet-jött oda hozzánk, így hármasban tévéztünk és fagyiztunk.

Egyszercsak megszólalt a csengő.

-Nyitom-ugrottam fel.

Az ajtóban az apám állt,  mire elégge meglepődtem. Sosem szoktunk találkozni. Nem az hogy utáljuk egymást, de már csak sima ismerősök vagyunk.

-Szia. Anyu itthon van?-kérdezte.

-Öhm igen-mondtam, miközben Mikey is odajött.

-Szia Michael-fogott kezet vele-Hogy vagy? Minden okés?

Na igen. Michaelt mindig is jobban szerette, mivel ő fiú volt. Oké hogy tőlem nem kérdezte meg hogy vagyok, de mégcsak egy puszival sem üdvözölt vagy valami.

-Anya-szóltam neki-Apa van itt-ahogy láttam ő is meglepődött.

-Szia-köszönt anyám.

-Szia. Csak meg akartam kérdezni, hogy Michaelnek meg-e van még valahol az a távirányítós tűzoltókocsija-az meg minek neki?

-Szerintem fent van a padláson. De miért?

-Tudod Emily fiának most lesz szülinapja és ennek biztos nagyon örülne-Emily a mostani barátnője. Azért, ha annyira szeretné azt a fiút,  akkor egy új játékot venne neki és nem egy használtat.

Nekem sosem olyan ajándékot vett, aminek örültem volna. Csak vett egy lányos cuccot, majd anyával becsomagoltatta. De bevallom, régen szerettem őt, hisz az apám volt. És kiskoromban nem vettem még észre ezeket a "jeleket". Most viszont már tisztában vagyok vele, hogy nem szeretett. És ez azért volt, mert lány voltam.

-Felmegyek megkeresni, addig gyere be-Mikeyval leültek a kanapéra beszélgetni. Nem akartam velük maradni, így felmentem anyának segíteni.

-Most komolyan odaadod neki?-kérdeztem anyát.

-Miért ne? -húzta össze a szemöldökét.

-Hát először is van egy csomó pénzehogy vegyen egy ÚJ játékot a gyereknek. Másodszor pedig ez egy emlék Mikeynak. És nekünk is. Képzeld el, ahogy néhány év múlva feljövünk ide-mutattam körbe a padláson-és megnézegetjük a cuccokat. Mindegyikhez elmesélünk egy emléket. Kivéve a tűzoltó kocsihoz, ha most odaadod neki-tudom, kicsit túlreagáltam a dolgot,  de abban a percben nagyon mérges voltam.

-Ez csak egy játék Lena. Az emlék ott lesz a fejedben-mosolygott rám-Ezt már Michael úgy sem használja. Szerezzünk örömöt egy kisfiúnak vele-ebben igaza volt. Így tehát lement és odaaadta a játékot neki.

-Köszönöm. Akkor szia-adott puszit anyámnak. Szegény-Michael-fogott megint kezet vele, majd felém fordult-Lena-biccentett-Meg kell mondanom,  hogy gyönyörű lány lettél-fogadni mertem volna, hogy csak be akar nyalni nekem, de láttam egy kis bűntudatot a szemében-Amikor kinyitottad nekem az ajtót, elállt a szavam.

Egy percre mindenki csöndben lett. Mindannyiunk tudta jól, hogy apám nem szeretett, szóval ezeket a szavakat nehéz volt felfogni.