Szeretem Őt? (BEFEJEZETT)

17.rész

Első nap az új suliban. Sosem voltam valami könnyen beilleszkedős lány,  szóval nagyon féltem, de legalább Michaelék ott lesznek. Talán ez egy új kezdet. Talán sok barátot fogok szerezni és az osztályban is jóba leszek mindenkivel. Talán örökre elfelejthetem Simont. Talán...

-Mehetünk?-nyitott be Michael, így megszakítva a gondolatmenetemet.

-Igen.

-Ne izgulj-simogatta meg a hátam.

Miután felvettük a cipőinket, elindultunk suliba. Ez a suli tíz percre van tőlünk, szóval gyalog megyünk. Szeretek gyalogolni és igen még esőben is. Egyszerűen imádom a tájat, ami mellett elhaladunk.

-Ebédnél találkozunk-köszönt el Mikey tőlem.

Elindultam a titkárság felé és bekopogtam.

-Jó napot! Új vagyok itt és azt szeretném megkérdezni, hogy hol lesz az első órám.

-Mi a neve?-kérdezte kedvesen a szőke középkorú nő.

-Lena Clifford.

-Öhm egy pillanat-erre elkezdte nézegetni az órarendeket-A 113. terem.

-Öhm és az hol van?-kérdeztem kínosan nevetve, mire ő is kuncogni kezdett.

-A második emeleten. A lépcsőtől jobbra az első. Könnyű megtalálni.

-Rendben. Köszönöm. Viszlát.

-Viszlát.

Elindultam a lépcső felé. Tényleg könnyen megtaláltam a termet, viszont egy baj volt. Ki volt nyitva az ajtó. Pedig már elterveztem, hogy a csukott ajtó előtt majd megállok és egy mély levegőt veszek. Bementem, de nem köszöntem, mert nem tudtam,  hogy vissza fognak-e köszönni és az akkor tök gáz lenne, ha nem. A fiúk hallottam, hogy elkezdtek suttogni, hogy új diák jött. A lányok csak mosolyogva néztek rám. Igazam volt. Ez tényleg egy új kezdet lesz.

-Szia. Te új vagy itt?-kérdezte egy lány.

-Igen.

-Julia vagyok.

-Lena-mosolyogtam vissza rá.

-Ott van egy hely, Ana mellett- mutatott egy szemüveges lányra,  mire bólintottam.

-Szia-köszöntem Ananak.

-Szia.

A lányok elkezdtek kikérdezni engem, majd bejött a tanár.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt Mr. Clenen-köszöntünk szinkronban. 

-Ohh van egy új diákunk. Te vagy a...

-Lena.

-Ja igen. Szeretnél mondani pár szót magadról?

-Már bemutatkozott-válaszolt Julia helyettem, aminek nagyon örültem.

Óra után Juliaval mentem a kövi órára, közben pedig végig beszélt.

-Most föcink lesz. Ezt az órát szeretni fogod, mert a tanár nagyon jól néz ki. Mindennap jár edzeni,... -vagy egy óráig magyarázta, hogy milyen helyes a tanár, amin én csak mosolyogtam.

Be kell hogy valljam, nem volt igaza. A tanár úgy nézett ki, mint egy buzi és ezt nem sértésnek szántam, de ahogy beszélt róla, sokkal máshogyan képzeltem el. Egy pálcika volt, néhány mini izommal, szoláriumos bőrrel és nagyképű nézéssel, de ahogy láttam minden lány olvadozott tőle. Most velem volt a baj??

Egyik szünetben láttam Michaelt és odamentem hozzá.

-Na milyen az osztály?

-Kedvesek-mosolyogtam, mire ő is, de egyszercsak észrevett valamit mögöttem, amin megakadt a tekintete.

-Mi az?-kérdeztem, miközben hátrafordultam. Néhány srác minket figyelt-Kik ezek?

-Senkik-fordult el Mikey.

-Miért nem mondod meg?-kérdeztem halkan.

-Ezek verték Simont.

-Ohh. Öhm, akkor én most megyek.

-Jól van. Szia.

-Szia.

Utolsó óra. Végre. Elvileg az osztályfőnökünkkel leszünk, aki egy fiatal nő. És tényleg így volt.

-Sziasztok. Mivel múlt órán dogát írtunk, ezért gondoltam ma lehetne egy laza óra-erre mindenki éljenezni kezdett-Mint már észrevehettétek, van egy új osztálytársatok, Lena. Hogy jól beilleszkedhessen, játszunk egy bemutatkozós órát.

Mindenki egyenként felállt és bemutatkozott, beleértve engem is. Még maradt negyed óránk, amiben az osztály néhány vicces sztorit mesélt nekem, amik velük történtek az elmúlt években.

Az ebédlőben elég szar volt, mert legszívesebben Mikeyékhoz mentem volna, viszont az osztálytársaim is oda hívtak magukhoz. Nem tudtam mit csináljak, mert be kell illeszkednem. Mindegy ott úgy is csak mosolyognék és hallgatnám a többieket.

-Én inkabb odamegyek hozzájuk, oké? -kérdeztem Juliat.

-Persze. De honnan ismered őket?

-Az egyik lány a legjobb barátnőm, a piercinges srác meg a bátyjám-erre csak bólintott és jó étvágyat kívánt.

-Sziasztok-ültem le.

-De fura, hogy itt vagy-mondta Ryan- De persze jó.

-Na azért-válaszoltam.

Ebéd után Michael közölte, hogy nekik még van egy órájuk, szóval nem tudtunk együtt hazamenni. Ígyhát egyedül indultam el.

Épp elővettem a fülesem, mikor észrevettem, hogy Simon közeledik felém. Hát ez az új kezdet dolog nem fog összejönni. El is felejtettem, hogy Simon erre lakik és hát nekik előbb van vége sulinak, szóval persze, hogy pont ekkor ér ide.

-Szia-köszönt, mire én csak bólintottam egyet és továbbmentem.

-Beszélhetnénk?

-Már sokszor beszéltünk-fordultam hátra egy pillanatra, majd mentem tovább.

-Csak egy esélyt adj-erre megálltam, ő pedig közelebb jött hozzám-Lógjunk többet együtt és akkor jobban megismerhetsz és megláthatod, hogy én jobb ember vagyok, mint hiszed.

-Nem tudom, ez nem jó ötlet. És Michael sem örülne neki.

-Neki nem kell tudnia erről-ekkor kicsit megijedtem. Igazából ha az az este nem történt volna meg, lehet,  hogy adok neki egy esélyt, de így fogalmam sincs-Felőlem találkozgathatunk nyilvános helyeken is, hogy ne félj attól, hogy megerőszakollak-még mindig nem mondtam semmit, így tovább érvelt- Addig nem szállok le rólad amíg nem adsz egy esélyt. Ha utána sem akarsz velem lógni, akkor megértem és nem zaklatlak tovább.

-Ajj, de ez így nem éri, mert akkor tuti hogy udvarias leszel és kedves, hogy majd ez miatt beléd szeressek aztán a végén úgyis csak arra kellenék.

-Esküszöm, hogy magamat fogom adni-nézett a szemembe.

-Jó-sóhajtottam néhány másodperc múlva.

-Megadod a számod?-erre bólintottam.

Miután számot cseréltünk, elköszöntümk egymástól. Lehet hogy nagy hülyeséget csinálok...