Szeretem Őt? (BEFEJEZETT)

12.rész

Az óráknak végre vége lett. Simon a suli előtt várt rám. Szó nélkül elindult egy irányba, én pedig félve, de követtem. Útközben kivett egy cigit a zsebéből és megkínált engem is, de elutasítottam. Ki tudja honnan szerezte.

-Hova megyünk?

-A parkba-mondta-Ott nem vagyunk teljesen egyedül-örültem, hogy figyelt erre.

-Miről akarsz pontosan beszélni?

-Majd ott elmondom-húzta az agyam.

Mikor végre megérkeztünk, leült egy árnyékban lévő padra. Én is leültem, de jó messze tőle. Elég hülyén nézhettünk ki, de most ez érdekelt a legkevésbé.

-Miért mondtad el Sophienak, hogy hol lakom?-kérdezte nyugodtan. Túl nyugodtan. Elkezdtem félni. Ebből hogy magyarázom ki magam??

Előre hajolva ült. A lábai terpeszben voltak, a kezei pedig összekulcsolva pihentek rajta. Csak azokat bámulta, a tipikus nézésével.

-Én nem akartam, de addig kényszerített, míg meg nem mondtam neki-magyarázkodtam-De legalább volt egy jó estéd-próbáltam nyugtatni, mert féltem, hogy hirtelen fog robbanni az idegtől.

-Nem történt semmi. Elküldtem. Viszont amit tettél, az még mindig semmi az én bűnömhöz.

-Hát igen. De jó lenne, ha nem beszélnénk erről többet. El szeretném felejteni.

-Én most nem arról beszéltem-akkor miről?!-Tegnap lent voltam a srácokkal és addig kérdezgettek, míg el nem mondtam mi történt köztünk.

-Te komolyan elmesélted azt az estét idegeneknek?!

-Nem idegenek. Tök jóba lettünk. Csak ott volt Peter is, aki elmondta az egész osztálynak.

-Akkor ezért voltak ilyen furák... -mondtam halkan.

Néhány perc múlva újra megszólalt.

-Lena-nézett a szemembe, amitől megjedtem-Azt hiszem kedvellek-még akart valamit mondani, de gyors leállítottam.

-Ne! Ezt hagyd abba!

-Tudom, bocs-erre felálltam és ott hagytam. Nem bírtam tovább vele maradni. Ahogy belemondta a szemembe, hogy kedvel, a szívem nagyot dobbant. Pedig nem lett volna szabad.

Otthon Michael várt rám. Úgy döntöttem, hogy először neki vetem fel az ötletem.

-Mikey?-erre felnézett a kajájából-El szeretnék költözni.

-Miért? Hova? És mikor?-értetlenkedett teli szájjal, amit muszáj volt megmosolyognom.

-A suli. Nincsenek barátaim és ez a környék sem való nekem.

-Dehogynem. Hisz itt nőttünk fel. Mennyi szép emlék van, ami ebben a városban történt velünk. A sulival meg ne foglalkozz. Majd átjössz a miénkben.

Talán nem vele kellett volna először beszélnem erről, mivel könnyen rábeszélt a maradásomra. És nem is rossz ötlet ez áz átiratkozás. Holnap beszélni fog az igazgatójával.

~Másnap~

-Michael!-kiabáltam reggel négykor, mire az említett személy rögtön szobámban termett egy alsóban, kómás fejjel-Nagyon rosszul vagyok.

-Jól van, mindjárt szólok anyának-adott egy puszit az arcomra, amiből az orrom lett, mert még félálomban volt.

Anya feljött a szobámba és megállapította, hogy lázam van, így nem kellett mennem suliba. Ezt megköszöntem az istennek, majd visszaaludtam.

Kb két órakkor valaki csöngetett. Azt hittem Mikey az, de eszembe jutott hogy neki van kulcsa, így félve mentem le ajtót nyitni.