Windows-HU

16.A Zűr

- Vannak dolgok,amik nem mérhetők pénzben-Jin-t méregette,aki feszülten és némán pislogott,de semmi képpen nem nézett az apja felé.

- Például a szeretet-suttogtam.

- Pontosan.Jól kiegészítitek egymást.Te reális vagy és a dolgok mögé látsz,ő nem-mutatott az énekes felé.

- Ti viszont nem.Lehet,hogy te így érzed,de Yoora nem.Előbb-utóbb véget fog ennek vetni,de az semmi jóval nem kecsegtet-kérdőn nézett rám,így hát folytattam-Tudtad,hogy többször próbált öngyilkos lenni,véget akart vetni az életének,csak mindig megtalálta valaki.

- Hazugság-köpte a szavakat.

- Nem-persze az volt,de valahogy hatni kell a népre.

- Sosem hagyná cserben a fiunkat!

- Ilyen helyzetben ki tudja-sóhajtottam drámaian.

- Gyere ide-kezdett meghűlni bennem a vér,mindent akartam csak nem odamenni hozzá.De hát nincs mit tenni,kibogoztam ujjaimat a fiú szorításából és odaballagtam a férfi elé.Nagy darab volt és büdös,de volt benne valami sárm,amivel elkapta a nőket-Legszívesebben megbüntetnélek,de még én sem vagyok akkora bunkó,hogy nőket verek-és ekkor pofon ütött,de úgy isten igazából.Ha van az az érzés,hogy csillagokat lát az ember,akkor ez az!Végigfolyt rajtam a pánik,mi van ha tovább üt vagy meggyaláz.De ehelyett nem engem vettek célpontban.Én csak álltam ott és fogtam az arcom,ami csak úgy sajgott.Tülekedés lett,aztán egyszer csak minden megváltozott.Vörös és fekete tenger lett a szobából.Lelőttek.

*****

Hajnali háromkor ébredtem fel először.Óriási űrt éreztem magamban,ami csak úgy tátongott üresen.Bódult voltam,néztem,ahogy lassan peregnek a percek,az óra piros mutatója pedig csak halad,aztán ismét semmi.Következő ébredésem már nem volt ilyen kellemes.Maró fájdalom végig kúszott a testemen és a combom egy pontjában ért véget.Egyszerre minden kivilágosodott előttem és jött a tudat,hogy tönkre tettem mindent.Mért kellett leállnom veszekedni?És mi van Jin-nel ?jól van?Nem bántották?És Chan és Kai.Majd szétrobbantam.

- Ssss-nem volt elég a lelkem,még egy ismeretlen hang is halálra rémisztett-nyugalom,a végén még elájulsz itt nekem-suttogta gyengéden és eltűrt egy izzadt tincset a homlokomból.

- Istenem-kiengedtem egy apró sóhajt,de nem lett  jobb.Mindent tudni akartam.

- M-mi van Jin-nel-ez volt a legfontosabb,annak ellenére,hogy a szám kiszáradt és alig tudtam beszélni.

- Nyugalom-simított végig a homlokomon-A legelső te vagy.

- Én jól vagyok!

- Biztos-sandított rám-Végül is téged lőttek le és te feküdtél eszméletlenül két napig,de oké,ahogy gondolod.

- Mi-ez most engem is meghökkentett,úgy éreztem,hogy aludtam vagy fél órát.Helyette két napot.

- Igen-igen,de örülök,hogy ilyen eleven vagy.Nem fáj semmid?

- Hát a lábam..

- Szépen gyógyul.Tudod az egyik lövész kicsit izgult és elvétette a lövést.Rossz embert talált el.De szerencsére minden rendben alakul,az a lényeg,hogy egészséges vagy-ittam egy pohár vizet,mert már nem bírtam,de éhes is voltam.

- Oké,de mi van a többiekkel?Ji-persze ő nem az a nő volt,aki türelemmel vár.

- Jól van.Szerencsére Kai gyorsan kimenekítette és elvitte kocsival.Itt van a házban,majd behozom,ha jobban vagy.Nem akarom,hogy így lásson titeket.