Harry Potter: a múlt köde

V. Büszkeség?

Teltek a hónapok és a Roxfortban Albusék eközben értetlenül álltak Bella viselkedése előtt. Ezúttal nem szakította meg velük a kapcsolatot, beszélt velük, viszont csak annyit, hogy mi volt a lecke.

– Ez rosszabb, mint amikor nem beszélt velünk – mondta egyik este Albus

– Valóban – bólintott Rose – csak tudnám mi lelte.

– Én arra lennék kiváncsi, hogy miből jutott arra a következtetésre, hogy nem állunk mellette – mondta James, aki letört barátaival ellentétben inkább dühösnek tűnt. – Scor nem járt szerencsével? – kérdezte

– Nem. Vele is ugyanolyan elutasító, mondván, hogy cserbenhagyta

Jade a Mardekár klubhelyiségében ült, és vívódott. Kifogyott az ötletekből, nem tudta hogyan zökkenthetné vissza Bellát.

" – Kérj segítséget!!

– Egy mardekáros nem kér segítséget senkitől, de legkevésbé griffendélesektől!

– Ne légy hülye! Befogadtak, megértenek, talán jobban, mint bárki a Mardekárból!

– Segítséget kérni, annyi, mint feladni, és egy mardekáros soha nem adja fel!

– Hagyni, hogy Bellát Nott tovább mérgezze, az is annyi, mint feladni, és egy mardekáros soha nem adja fel!
– Mi van, ha nekik sincs ötletük? Ha lett volna már cselekedtek volna. Miben segít a te információd??

– Nem tudom, de ha a legkisebb esély van rá, hogy segít, akkor el kell mondanod nekik!

Másnap az udvaron felkereste Albust és barátait.

– Sziasztok

– Szia!

– Figyeljetek, nem voltam teljesen őszinte, amikor azt állítottam, nem tudom, hogy mi baja Bellának. Tudom, vagy legalábbis sejtem.

– Tudom – felelte James

– Micsoda? – pislogott Jade

– Azt tettem, amit Al mondott. Miután elmagyarázta, hogy zárkózott vagy és nehezen mondod ki az érzelmeidet, elkezdtelek figyelni beszélgetés közben, hogy észrevegyem a mondanivalód lényegét. Azért nem szóltam, mert reméltem, hogy kitalálsz valamit, és reménykedtem, hogy szólsz nekünk, hogy segítsünk.

– Nos, ha már ezt így megbeszéltük, valóban a segítségetek kell, mert nincs ötletem.

– Mondd el, amit tudsz – kérte Albus

– Timothy Nott kavart be. Az elmúlt időben sokat beszélgettek

– Igen láttuk, de úgy gondoltuk. ez az ő dolga. – felelte James

– Ez így van. De az történt, amit elmondtam Albusnak még hónapokkal ezelőtt. Én már akkor sejtettem, hogy valami gáz lesz. Nem tudtuk volna leállítani anélkül, hogy Bella ne higgye, féltékenyek vagyunk.

– Ez biztos, hogy nem Nott ötlete – mondta James – ez Harper eszét dícséri. Én is emlékszem, hogy sok időt töltött vele, és gondolkodtam is rajta, hogy mit tehetnék, de nem megy. Sajnálom, hogy ezt mondom, de Kitty-t körbelengi valami sötét zsenialitás

– Pontosan! – vágta rá Jade. – Albus ezt alig akarta megérteni

– Ne azon vitatkozzunk, hogy zseniális-e, próbáljuk kitalálni, hogy mit csinálunk! – vágott közbe idegesen Scorpius

– De ez az,nem tehetünk sokat! – vágott vissza Jade – reméltem, hogy nektek van valami ötletetek.

– Adam. – csillant fel Rose szeme –neki kell beszélnie vele.