Harry Potter: a múlt köde

III. Fejezet A rémálom

Bella a tóparton sétált Timothy Nottal. Az elmúlt hetekben egyre jobban megkedvelte a fiút. Bizonyos meggyőződéseivel azonban nem tudott megbékélni, s próbálta logikusan bebizonyítani neki a gondolatmenetének a helytelenségét.

– A mai napig senki nem tudja, hogy öröklődik a mágia – érvelt Bella – elég sok tehetséges mugliivadék van, de vannak tehetségtelen aranyvérűek is.

– Ebben van valami. De értsd meg, nem mondhatok nyíltan ellent az apámnak, ráadásul az ő érvei is elég meggyőzőek.

– Mik ezek az érvek? – kérdezte Bella

– Az, hogy felhígul a varázslóvér, és végül el is tűnhet a varázserő, és hasonlók. Most nem tudom pontosan felidézni

– Most mondtam, Tim, hogy ez hülyeség, ilyen valószínűleg nincs. Minden mugli születésűnek van mágus őse, csak van olyan, akiben több évszázad után jön elő a mágia.

– Ez is igaz, de nem gondolod, hogy rossz a mostani felállás is? – kérdezte Nott. – Mi vagyunk az erősebbek, és mégis bujkálunk a muglik elől. Utálnak minket, és ezért ha mugli szülőknek születik varázsló gyereke, akkor annak nem lesz jó sora, mert utálják a kivételeket. Gondolj bele, ha a varázslók uralkodnának, akkor nem lenne ilyen probléma, a muglik a megérdemelt helyükön lennének!

– Ebben majdnem teljesen egyetértek! – mondta fellobbanó dühvel Bella, a szüleire gondolva – de akkor megint oda lyukadunk ki, hogy egy idő után kevesen lesznek a mágusok.

– Nem könnyű kérdés, az igaz. De az biztos, hogy a griffendéleseknek sincs igazuk, ők túlságosan toleránsok. Sőt az öszes ház túl toleráns. Túlságosan nagyra tartják a muglikat.

– Ebben is igazad van. Én még nem láttam rendes muglit, de amikor ez szóba kerül, akkor mindig azt mondják, hogy általánosítok.

Bella elment órára Timothy pedig elégedetten dörzsölte a kezét. A magot elültette, most már csak időnkét meg kell locsolni. Csak idő kérdése, hogy meddig jut el Bella addig, hogy a barátai nem ismerik el a muglik hibáit, akár azt is, hogy többre tartják a muglikat mint őt, és hogy végső soron minden griffendéles egyforma

A Griffendél-Mardekár meccs vészesen közeledett, és a megegyezés szerint a meccs előtt két héttel a barátok beszüntették az érintkezést, nehogy valami olyat mondjanak, amit megbánnak. Bella ezért is töltötte az idejét Nottal. Emellett biztos volt benne, hogy meg tudja győzni a fiút a tévedéseiről.

– Túl sok időt töltesz azzal a fiúval – jegyezte meg Jade egyik este.

– Igen, és? – kérdezte Bella, kissé ingerülten.

Nagyon jól tudod, hogy milyen. Tavaly minden adandó alkalommal megsértett.

– Igen, de nekem azt mondta, hogy csak kényszerből csinálta!

– És te bedőltél neki? – kérdezte hitetlenkedve Jade.

– Igen, hiszek neki, mert őszintének látszik – felelte Bella – biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni. Ráadásul sok dologban igaza is van.

Jade hallgatott. A szemében rémület csillogott, de mellette valahol csodálta Kitty Harper zsenialitását. Látta, hogy nem tudja meggyőzni barátnőjét, és azt is sejtette, hogy mire fog kilyukadni Nott. A griffendélesek és a muglik ellen hangolja őt, a lehető legvisszataszitóbb módon: a szüleit is felhasználva érvként.