Harry Potter: a múlt köde

I fejezet Sötét fellegek

A Roxfort Express befutott az állomásra, és Albusék leszálltak, majd elindultak a kocsik felé.
– Kiváncsi vagyok, hogy fogod bírni a kviddiccset, Scor – mondta Albus.

– Már, ha egyáltalán bekerülök – felelte a fiú borúlátóan. – De egyébként miért ne bírnám?

– Nagyon megterhelő sport, tudod. Nem mindenki bírja a tempót.

– Inkább azon aggódj, hogy te bírni fogod-e az én tempómat! – vágott vissza Scorpius

– Én inkább azon aggódom titeket elnézve, hogy mi lesz, amikor egymás ellen kell játszanotok – szólt közbe Rose – sőt, nem csak egymás ellen, hanem Bella ellen is, Albus.

– Túl sokat aggódsz, Rose. Nem lesz semmi baj, csak cukkoltam Scort. Persze nehéz lesz, de meg fogjuk oldani. Ja, és jó, ha ezt előre tisztázzuk srácok. A pályán kívül barátok vagyunk, de a pályán ne számítsatok kegyelemre vagy részrehajlásra. Mert, amint felpattanok a seprűre, többet nem vagyok az kedves, megértő srác, akit ismertek. Kíméletlenül fogok játszani!

Rose elfojtott egy vigyort, Bella azonban felcsattant:
– Ezt én is mondhatnám! Ne számíts rá, hogy beengedek gólokat csak azért, hogy időt nyerj, Potter!
– Nem is vártam el Bella, hogy gondolhatod?

– Akkor mi volt ez a duma?

– Csak vicceltem Bella, nem kell komolyan venni.Azért persze én is kicsit aggódom, hogy mi lesz, amikor egymás ellen játszunk. Mert más az, hogy egymás ellen szurkolunk, mint az, hogy tevőlegesen benne vagyunk a csapatunk győzelmében, és ez a másik vereségét jelenti.

– Majd meglátjuk – mondta James. – Én optimista vagyok. Ha léteznek rendes mardekárosok, akkor minden lehetséges.

– Igazad lehet.

Közben megérkeztek a kastélyhoz és a nagyteremben a csapat kettévált.

Eközben leültek bevonultak az elsőévesek, és felsorakoztak a Teszlek Süveg előtt.

Mcgalagony pedig sorban szólította a gólyákat.

– Dursley, Petunia!

Albus és James is felkapta a fejét, és feszült figyelemmel kísérte a Süveghez vonuló lányt. Érdekes módon nyoma sem volt bizonytalanságnak sem idegességnek mozdulataiban. Albus lopva a Mardekár asztala felé pillantott, és látta, hogy barátai is feszült figyelemmel nézik Petuniát. Ők is tudták Harry történetét, sőt Albus azt is elmesélte nekik, amit Harrytől hallott a Dursleyéknél tett látogatásról.

Petunia leült, s a Süveg szinte alig ért hozzá a fejéhez, máris felkiáltott:

–Mardekár!

A lány felállt és leült integető mardekáros társai mellé. Albus mozdulni sem tudott a döbbenettől. Amikor Harry mondta, hogy Dudley Durlsley lánya roxfortos lesz, a korábban hallottak alapján nem hitte el. De még most is, hogy itt volt a szeme előtt, most is csak nehezen merte elhinni.

– Pártfogásba kell vennünk őt – mondta Bella.

– Már miért kéne? – kérdezte csodálkozva Scorpius

– Azért, mert nézd meg, hogy engem hányan piszkáltak a származásom miatt. Márpedig nekem nem volt idegen a varázsvilág. Nem álltam értetlenül a képességeim előtt. Neki viszont még minden új. Ráadásul mardekáros lett Nem irigylem, elég húzós évei lesznek, ameddig beilleszkedik.

– Igazad lehet – sóhajtott Scorpius. – Holnap megpróbálok beszélni vele, aztán majd meglátjuk.

Másnap Scorpius az utolsó órája után elcsípte a vacsorázni induló Petuniát: