Windows-HU

13.McWattacukor

- Puhány-aztán hirtelen felemelkedtünk a legmagasabb pontjára,tudom mi következik.Mindjárt teljes erőből lezuhanunk,persze váratlan pillanatban és vég van.

- Én ezt nem akarom-ezernyi érzés kerített hatalmában,s könnyek szöktek a szemembe.A mellettem ülő fiú lágyan megfogta a kezem és megszorította,bár ettől nem lettem jobban.Éreztem,ahogy remegek.

- Nyugi,beszéljünk valami kellemesről-bólintottam,de szorosan összecsuktam a szemem-Már rég kérdezni akartam valamit...

- Igen?-épphogy csak ki tudtam valamit nyögni,egyszerűen annyira féltem.A szívem minden  egyes lüktetéssel ki akart szakadni.Én komolyan bírom az ilyeneket,de ez most betett.

- Mi van közted és Chan között-sokan feltették már ezt a kérdést,de én magam sem tudtam igazán válaszolni rá.Kezdetben csak egy barát volt,aztán egy idő után valaki más lett a szemeben.Először a szemei varázsoltak el,aztán egyre jobban vonzott e lelke is.De semmi sem fog történni,mert amint segítettünk a nővérén hazamegyek,de előtte még elmegyek a szigetre.Benedict tud az érzéseimről,de ő azt mondta,hogy ne éljem bele magam.Ő egy híresség,aki bárkit megkaphat,én meg csak egy amerikai kaland lennék a számára.

- Hát én csak segítek neki-nem lehettem meggyőző Lay arcát látva,de most mit mondjak.Ha elkezdeném a litániát csak szánalmasnak tűnnék.

- Hmm..pedig azon gondolkodtam,hogy...-és mint a filmekben itt tört meg a varázs,mert jött a bélszaggató zuhanás.És tényleg,úgy éreztem,hogy kiszakadnak a szerveim a helyükről és kihányom az egészet,sírtam és úgy szorítottam a fiút,mintha az életem múlna rajta.Aztán lelassultunk és vége lett.Gyorsan kiszabadítottam magam és az első padhoz rohantam.Leültem és kitört belőlem a sírás,Baek észrevette és odarohant hozzám.

- Layla,jól vagy-de nem szóltam,csak elterültem a padon és vártam,hogy újra visszatérjen az erőm.De addig persze mindenki odasprintelt hozzám és valamelyik okos nyakon borított jég hideg vízzel.Aztán nagy nehezen feléledtem,mint a főnix madár.Felpattantam és megragadtam Lay kezét.

- Gyerünk még hátra van az-persze,hogy hullámvasútra gondoltam,ami hatalmas volt és utoljára hagytuk,mert féltünk,de ezután minden jöhet.Így hát Baek és Sehun társaságával elindultunk,mert ők is ki akarták próbálni.

Őszintén tök laza volt.Gyorsan végigsiklottunk rajta.De többet nem akartam menni,kezdtem elfáradni és gondolom ment ki a gyógyszer hatása,így hát kicsit szüneteltettem.Leültem és néztem a forgatagot.Rengetegen voltak és mindenki boldogan ment a következő játékhoz.Én már kezdtem unni Lay és én mindenre felültünk,ami izgi volt.

- Helóka-Chanyeol mély és meleg hangja köszöntött.Leült mellém-Féltékeny vagyok!Teljesen elhanyagoltál-morogta.Ez most rendes esetben azonnal szívritmus zavart okozott volna,de kezdtem lemerülni ezért csak apró pír kúszott az arcomra.

- Igen-nevettem fel-bocsi,de te nem vonzódsz az én mániámhoz ő meg igen.

- És ezért ennyire el kel hanyagolni,hmm-húzott közelebb magához és egy puszit nyomott  a homlokomra-Upsz,ezt nem kéne itt-beszélt magába és arrébb húzódott.Kár a végtelenségig így tudtam volna maradni.

- Gyere együnk valamit-pattantam fel,hogy eltereljem a kínos pillanatot.A vidámparknak volt egy óriási része,ahol csak kajáldák voltak.Chan egy óriási hambit kért,nekem meg semmi sem tetszett úgyhogy valami édességért kutattam.A vattacukornál maradtam,szóval odasiettünk a bódéhoz.

- Jó napot-köszöntünk szinkronban-Egy almás vattacukrot kérek.

- Tessék-morogta a bajszos árus és odanyújtotta nekem,s én átadtam neki a pénzt.

- Köszönööm-hajoltam meg és már indultam volna,de akkor jött a szembecsapás-Várjunk csak!Sehun???-a fiú csak nevetett és bólogatott-Mi a frászt csinálsz?

- Unatkoztam-vont vállat-de menj,menj!Még felismernek-suttogta.Én követtem az utasításait és visszamentem a harmadik hamburgerét evő fiúhoz,aki mit sem sejtett a dologból.De persze feltűnt,hogy magamba röhögök,sosem fogom elfelejteni a bajszos és műráncos fiút.Egy átváltozó művész.

- Mi van begolyóztál-néz rám ferde szemekkel.

- Á,nem-ismét felröhögtem.

- Biztos Lay mesélt egy viccet-mérgelődött.

- Valós,hiszen két lépésre álltál tőlem!

- De közben elmentem.

- És még én hanyagollak-morogtam rá,de belül igenis örültem,mert féltékeny volt és az csak jót jelent.Nem-nem.Gondolni sem szabad ilyenekre-Gyere inkább sétáljunk.

Sok-sok kört róttunk végig a vidámparkba,fel-le járkáltunk és néztük a boldog arcokat.Olyan jó látni,hogy minden ember boldog.Végre eltűnt a stressz az életünkből,bár az árny még mindig ott volt mögöttünk.Épp a kilátón voltunk amikor hangos sikításra lettünk figyelmesek.Persze Sehuntól jött,futott kifelé és annyi lány követte,hogy számolni sem tudtam.De sokan skandálták még az Exo nevét és körbe futkoztak a helyen.

- Bassza meg!Most mi legyen-morogta Chan,de én addigra már levettem a pulcsim és odaadtam neki a napszemcsit.

- Menj,a kocsinál találkozunk.

Esőben futni egy szál pólóban nem a legjobb dolog,főleg ha azt sem tudod hol vagy és délelőtt még a halálodon voltál.Alig találtam meg a kijáratot,utána meg a kocsit és mint kiderült én voltam az utolsó.

- Bocsika-pattantam be D.O mellé.

- Jól vagy-kérdezte.Ezt nagyon szerettem a fiúba,mindig volt benne egy őszinte lovagiasság.Szóval azonnal levette a kabátját és beburkolt vele.

- Hol vannak a ruháid-de nem kellett válaszolnom,mert vele szemben ült Chanyeol,aki majd elsüllyedt szégyenében.De többre már nem figyeltem,mert elnyomott a súlyos álom.

*****

Sziasztok!^^

Sajnos tegnap kicsit elhalmozódtam pár munkával,szóval csak ma tudtam hozni az új részt.Remélem tetszik! :)

Jó olvasást!

-LaBa