>> Huszonnyolc <<

7.8K 625 39
                                    

L O G A N

I lost my way 
Oh baby this stray heart 
Went to another 
Can you recover baby? 
Oh you're the only one that I'm dreamin' of 
Your precious heart 
Was torn apart by me and you 

You're not alone 
Oh oh and now I'm where I belong 
We're not alone 
Oh oh I'll hold your heart and never let go 

Everything that I want 
I want from you 
But I just can't have you 
Everything that I need 
I need from you 
But I just can't have you 

I said a thousand times 
And now a thousand one 
We'll never part 
I'll never stray again from you 
This dog is destined for a home to your heart 

We'll never part 
I'll never stray again from you 
You're not alone 
Oh oh and now I'm where I belong 
We're not alone 
Oh oh I'll hold your heart and never let go 

Everything that I want 
I want from you 
But I just can't have you 
Everything that I need 
I need from you 
But I just can't have you 

You're not alone 
Oh oh and now I'm where I belong 
We're not alone 
Oh oh I'll hold your heart and never let go 

Everything that I want 
I want from you 
But I just can't have you 
Everything that I need 
I need from you 
But I just can't have you 

Everything that I want 
I want from you 
But I just can't have you 
Everything that I need 
I need from you 
But I just... 
Just can't have you

Green day - Stray heart


Új év, új én - nem így szokták mondani? Hát, már tart vagy két-három hete ez az új év, de én semmi újat nem érzek. Sőt, inkább visszasüppedtem valami régibe, valami ismerősbe, valami borzalmasba.

Hm, jó szó ez a visszasüppedni. Mintha valami mocsárról lenne szó, márpedig pont abban érzem magam.

Hülyeség volt visszajönni erre a helyre. Egymás után követem el az egyre nagyobb hibákat, a sötétség újra magába ránt.

Nem ok nélkül jöttem el innen, mégis mi a faszt keresek itt újra? Tisztázni akartam a dolgokat, mi? Megmutatni, hogy nem menekültem el. Hogy nem vagyok gyáva.

Pedig pont ugyanazt csinálom. Menekülök, már megint.

Már nem is érdekel semmi. Nem akarok visszamenni. Leszarom, mi lesz a középiskolával. Majd elmegyek valami bárba pultosnak, az italokhoz, azokhoz értek...

Pedig nem sok dolog van, amihez van egy kis közöm. A pia, a kosár, meg a menekülés. Egy senki vagyok. Egy szarházi, aki mindent tönkre tesz maga körül.

Most is, itt ülök a kertben, éjszaka van és pár centis hó. Csak az eget bámulom, nem tudok aludni. Már legalább két hete alig alszom. Izzadtan kelek fel az éjszaka közepén. Akárhányszor lehunyom a szemem, hallom a szirénákat, semmi mást nem látok magam körül, mint káoszt. Nem sokra emlékszem abból az elbaszott éjszakából, aminek az lett a vége, hogy többen kórházba kerültek, én meg be a sittre.

De különben is alig tudtam magamról. Kiütöttek valami droggal, nem voltam ura a tetteimnek. Ráadásul hónapokkal ezelőtt történt, mintha egy teljesen más élet lett volna az.

Azóta nem is éreztem ilyesmit, csak szilveszterkor. Igaz, az tényleg semmi nem volt ahhoz az őszi estéhez képest, mert most tényleg csak egy pillanatra éreztem, hogy elvesztettem az uralmam a testem felett; amikor megbotlottam a lépcsőn. Mégis dühömben ordítani tudtam volna és olyan bűntudat mardosott, ami miatt teljesen szétestem. Talán ezért kellett ide visszajönnöm. Megmutatni, hogy több vagyok ennél, hogy már okosabb vagyok annál, hogy egy ekkora hibát elkövessek.

Dehát Damian is megmondta, ugyanaz vagyok, csak még önteltebb. Azt hiszem, több vagyok náluk, pedig ugyanabban a csónakban evezünk. Elég elbaszott egy csónak ez.

Mit is gondoltam? Hogy majd visszajövök és... És mi? Meghajolnak előttem? Megtapsolnak?

Fogalmam sincs, mit gondoltam. Sőt, azzal, hogy visszajöttem, és amiket ebben a két hétben csináltam, mind azt bizonyítom, hogy beleestem ugyanabba a hibába.

Beletúrtam a hajamba, megragadtam a tincseimet. Szanaszét állt az egész, ideje lett volna meglátogatnom a fodrászt. Az utóbbi két hétben nem jártam otthon, szinte hallottam anyám aggódó hangját. Logan, elhagytad magad.

Már láttam magam előtt a szüleim arcát, ahogy újra meglátnak. Anyám szemében a könnyeket. Apám arcán a csalódottságot.

Ilyen állapotban látni a gyerekedet... Véraláfutásos szemek, felszakadt ajkak, lila foltok mindenhol, zsíros, kócos haj, lehorzsolt kezek, koszos ruhák, nem is beszélve arról, hogy enyhén sántítottam... Mégis, mind közül talán az üres tekintet a legrosszabb. Azt látni a gyereked szemében, hogy feladta, hogy nem érdekli semmi.

Belegondoltam, mit éreznék, ha én lennék az apám helyében, ha a saját gyerekemről lenne szó... Az öklömbe haraptam, hogy ne ordítsak fel.

Nem tehetem ezt velük. Ha valaki miatt, hát miattuk nem. Mindent megadtak nekem, mindig támogattak, hát hogy tudnék így a szemükbe, vagy egyáltalán tükörbe nézni ezek után.

Talán hiba volt visszajönnöm, de időre és gondolkodásra volt szükségem. Átgondolni, hogy milyen irányba tartok. Hiába akarom feladni az egész életemet Seattle-ben, ha egyszer soha nem tett még ilyen boldoggá semmi! A támogató családom, az új barátaim, akiket végre igazinak érzek, és persze hogy hagyhatnám ki a lányt a sárga sapkával és fogszabályzós mosollyal. Ahogy eszembe jutott, lehajtottam a fejem, beleharaptam az ajkamba és elmosolyodtam. Egy pillanattal később viszont felszisszentem és egyik ujjamat a számhoz érintettem; vérzett.

Minden arra utalt, hogy viselnem kell a tetteim következményét, és nem futamodhatok meg. Itt ülök egy holdfényes, tiszta éjszakán a kertben abban a városban, amelyet valaha otthonomnak neveztem, aztán pokollá vált számomra, és visszavágyom a Smaragdvárosba. Még pár napot itt leszek talán (ilyen kinézettel nem állíthatok vissza...), de igenis visszamegyek Seattle-be. Ott a helyem. Rendbe kell hoznom, amit már megint sikerült elcsesznem.

_________


Azt mondják, a dal arról szól, hogy egy srác megcsalta a lányt, és most vissza akar menni hozzá (első négy sorban benne van, lol), de amikor én először meghallottam, egyből Logan ugrott be, bár egyáltalán nem a megcsalás miatt, szóval ne ilyesmire gondoljatok 😄

És még valami: gondoltam itt az idő tisztázni, hogy ez nem egy szerelmi történet.
Oké, valamilyen szinten az is benne van, és értem én, hogy miért várjátok vissza Logant ennyire, de okkal került a történet Ifjúsági irodalom kategóriába Romantikus helyett 😳
Az írói utószóban szerintem minden benne lesz, most csak ennyit szerettem volna 💕

xx, zitablack💛
2017. 03. 26.

OfflineWhere stories live. Discover now