Offline

>> Huszonegy <<

L O G A N

Amint Nina kisétált - vagy inkább kibotladozott - a jégpályáról, legszívesebben pofon vágtam volna magam. Logan, baszki, hát így tartod távol magadtól ezt a gyönyörű lányt? Hogy terveket szősz vele a jövőre?

A szünet előtt Port Angeles-be hívtam.
Most: majd elmegyünk korizni, és tényleg megtanítalak hátrafelé...
Aztán rögtön: menjünk el a szilveszteri buliba!

Tényleg megérdemeltem volna egy pofont.

A kezét fogom, és mesélek neki az életemről... Az őszi szünetben, téli szünet előtt a suliban, most... Ennyit még soha nem meséltem még senkinek - Nina jobban ismer, mint bárki más, pedig eddig négy barátnőm is volt, de egyikükhöz sem álltam ilyen közel. Ez mennyire gáz?

Ahogy róttam az újabb köröket a korcsolyapályán, nem éreztem semmit. Semmi éhséget vagy fáradtságot. Hallottam a nyüzsgést, láttam a fényeket, de mindent csak tompán érzékeltem. A fejem mintha kiürült volna, vagy méginkább, mintha képek sorozata töltötte volna ki. Nina, ahogy mosolyog. Nina keze az enyémben. Az ijedtség Nina arcán, hogy nem tud megállni. A koncentráció, ahogy a lábát figyelve tanul hátrefelé korizni...

És ezek után hogy lesz szívem távol tartani magamtól?

A négy kapcsolatom közül mindegyiknek csúnya vége lett.
És Nina kurvára nem ezt érdemli. Nem tehetem ezt vele.

Azt sem tudom, hol volt a hiba az eddigi kapcsolataimban. Tudom, biztos tipikus fiúgondolkodás, és nem igaz, hogy nem értem.

Az első barátnőmmel még Bostonban jártam, aztán a többivel mind Spokane-ben. Mindig én szakítottam, amiért mindig megkaptam, hogy egy óriási seggfej vagyok és mégis mit képzelek magamról. "Csak" azt mondtam nekik, hogy nem vagyok velük boldog, de mintha mindig beleláttak volna a szavaimba valamit, amit én nem értettem. Pedig azt hittem, lehet ez ilyen egyszerű..

De mégis miért kell ennek az egésznek ennyire kurva bonyolultnak lennie? Ha már szakítanom kell valakivel, akivel nem illek össze, miért nem járhatok azzal a lánnyal, akivel akarok is?

Az agyam mintha felmondta volna a szolgálatot, annyi gondolat kavargott benne. Már nem figyeltem semmire, minden érzést elfedett az a fáradtság, ami most jött ki rajtam. A családtagjaimmal való veszekedésektől egészen az időeltolódásig, minden. Már nagyon nem bírtam uralni magam.

Épp elhatároztam, hogy én is befejezem mára a korit, amikor előttem elesett két egymás kezét fogó lány. Nem sokkal lehettek nálam fiatalabbak, de jó volt nézni azt az energiát, ami belőlük áradt. Ahogy ott ültek a jégen és nevettek, mintha senki más nem létezne a világon.

Mosolyogva lefékeztem előttük.

- Segíthetek felállni, lányok? - kérdeztem, és a kezemet nyújtottam feléjük.

- Megoldom, köszi - rázta meg a fejét az egyik, a barna hajú. Már tápászkodott is fel, úgyhogy a kezemet a másik lány elé fordítottam.

- Én elfogadom - mosolygott rám szégyenlősen, majd megragadta az ujjaimat, mire felrántottam a jégről. Kicsit közel landolt hozzám, ezért azonnal hátrébb léptem egyet, és el is engedtem, miután meggyőződtem róla, hogy meg fog állni egyedül is. - Köszönöm - igazította meg a sapkáját a szőke hajú lány.

- Nincs mit - biccentettem, és ott is hagytam őket. Ahogy elkoriztam, még épp hallottam, hogy a barna hajú megszólal: "Tiszta havasok lettünk!".

Egy kis időre kiültem a pálya mellé, behunytam a szemem és beszívtam az orromon a jeges levegőt, így próbálva kitisztítani a fejemet.

Persze megint egyből Nina arca villant be, ahogy rám nevetett. Az a lány úgy vonz, mint a mágnes, de...

De nem lehetek ilyen önző. Nina sokkal jobbat érdemel nálam.

Még visszatértem egy utolsó körre a pályán, és közben azt kívántam, bárcsak az életemből is kilépett volna azzal, hogy elhagyta a jégpályát.