Offline

>> Tizenhárom <<

N I N A

- Nina, drágám - nyitott be a szobámba anyukám halkan. Az ágyamon feküdtem pizsamában, ölemben a laptopom, éppen sorozatot néztem. - Logan van itt - folytatta, mire egy pillanatra megállt a szívem. Utána máris ijedt vágtába kezdett, én pedig kipattantam az ágyból. - Mondtam neki, hogy szólok neked és várjon meg lent - mosolygott rám anya, aztán vidáman visszacsukta az ajtót.

- Köszi - szóltam utána halkan, és belenéztem az egész alakos tükrömbe. A hajam egy szénaboglya, az arcom hullasápadt, felpuffadt, az orrom vörös, és mindennek tetejébe pizsamában voltam.

Pillanatok alatt kicseréltem egy melegítőnadrágra, és felkaptam még egy melltartót és egy pólót is. A hajamat kibontottam a fonásból és gyorsan beletúrva egy copfba fogtam. A fürdőszobában megmostam az arcom és a pólómat kényelmetlenül húzgálva mentem le a lépcsőn. Logant a nappaliban találtam, egyenruhában üldögélve.

- Szia - mosolyogtam rá megkönnyebbülten. Tegnap nem a legjobban váltunk el egymástól, de ma eljött! És mekkora szerencse, hogy anya mára kivett egy szabadnapot, hogy otthon legyen velem, különben össze sem tudtam volna szedni magam.

- Szia - köszönt hezitálva. - Hogy vagy? - nézett rám aggódóan, miközben leültem vele szembe törökülésben.

Válaszul köhögtem egy sort.

- Megvagyok - krákogtam, a kezemmel takarva a számat.

- Hoztam egy kis házit, de lehet, hogy csak rosszabbul leszel tőle - nyúlt a táskája felé lassan.

Most vettem csak észre, hogy az ő haja is elég kócos volt, és az arca sápadtsága is vetekedett az enyémmel.

- Te jól vagy? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a poénját.

- Megvagyok - mosolygott rám halványan. A szemei kimerültségről árulkodtak, mosolyában semmi vidámság nem volt.

- Mi történt? - kérdeztem, közelebb húzódva hozzá.

- Nem fontos - közölte, és újra lehajolva kihúzott néhány füzetet a táskájából. - Mivel jövő héten kezdődnek a vizsgák, nem akartam, hogy lemaradj. Itt a matek, töri, a francia és az angol. A földrajzt és a rajzot majd Beccától és Gingertől kérdezd. Francián Dessauge megdicsért - újságolta egy fokkal lelkesebben. - Adtam egy jó választ a kérdésére, és flegmán annyit mondott: Bien.

Felnevettem, mert Logan tökéletesen utánozta Madame Dessauge jellegzetes orrhangját. Ahogy nevetve a füzeteiért nyúltam, meghallottam a csengőt.

- Nyitom - pattant oda az ajtóhoz anya.

A homlokomat ráncolva lapozgattam a matekot, amikor meghallottam a barátnőim hangját. Ginger és Lucy. Keddenként pompomlány edzés volt délután, ezért Jess és Becca nem tudott ilyen korán jönni. Az volt az érzésem, hogy abban a pillanatban, hogy kicsengettek, Logan rohant hozzánk; különben hogy tudott volna ennyivel hamarabb érkezni, mint Ginger és Lucy?

- Sziasztok - köszöntem nekik, és vetettem Loganre egy pillantást.

- Sziasztok - mondta ő is udvariasan, de közben kényelmetlenül fészkelődött a helyén.

- Sziasztok - köszönt Ginger is, és hatásos pillantást vetett rám, Logan felé biccentve.

- Hogy vagy Nina? Haragszol még ránk? - ült le a mellettem lévő fotelbe Lucy. Ijedt arcot vágott, és próbált együttérzőnek tűnni.

- Megvagyok - sóhajtottam. - És nem, nem haragszom - vakartam meg a tarkómat gondterhelten.

- Figyelj, házit hozni jöttünk, de úgy látom, már megkaptad, szóval Lucy, szerintem itt ránk már nincs szükség... - hadarta Ginger újabb jelentőségteljes pillantást küldve felém.