>> Tizenkettő <<

10.3K 737 53
                                    

L O G A N

Az egész nap kínszenvedés volt. Sokkal rosszabb, mint az első napomon, mert akkor csak kíváncsi tekintetek vizslattak, most meg elítélőek. Összesúgtak előttem, és mutogattak rám, mint valami árulóra. Ő az új srác, akit kirúgtak az előző sulijából.

Arról viszont már fogalmam sem volt, hogy honnan tudták meg, vagy hogy mennyit tudtak.

- Igaz, hogy kirúgtak az előző sulidból? - tette fel Ryan hajszálpontosan ugyanazt a kérdést az öltözőben tesi óra előtt, mint amit Fleming kérdezett a fizikalaborban.

- Igen - mondtam meg az igazságot, és ledobtam a cuccom. Hagytam egy kis hatásszünetet a következő kérdéshez, ami már érkezett is.

- És igaz, hogy azért, mert füvet találtak nálad?

Felröhögtem.

- Nem. Köze sincs az igazsághoz - rázkódott a vállam, miközben komótosan előszedegettem a felszerelésemet. - Fleming azt hallotta, hogy meztelen képeket terjesztettem egy lányról - komolyodtan el hirtelen, és acélozott tekintettel néztem Ryan-re, aki mellettem ült. Az öltözőben is mindenki minket bámult, persze.

- Ami nem igaz - találgatott Ryan, a tekintetemből kiolvasva a választ.

- Dehogy igaz, bassza meg, mit ki nem néztek belőlem - röhögtem már megint. Ryan elvigyorodott és a vállamra csapott.

- Jól van, haver - nézett rám komolyan. - Majd mondod, ha akarod - biccentett, és visszatért a helyére, velem szembe.

Összesen Ryan, Fleming és Austin maradt mellettem. A többiek elég furán viselkedtek velem, még Luke is. Nem nagyon jöttek a közelembe, és olyan távolságtartással figyeltek, amivel nem tudtam mit kezdeni. Vagy bunkóztak. Fizikán például egy lány mellett ültem, aki először sem volt valami szimpatikus, most meg hirtelen teljesen ellenszenves lett.

- Mi jár a fejedben, Collins? - kérdezte gúnyosan, amikor pár pillanatra nem figyeltem és lemaradtam a jegyzeteléssel.

- Nem a fizika - vontam vállat.

- Azt látom - közölte April, és jobb kezét úgy tette oda, hogy eltakarja tőlem a füzetét. Mi a franc?

Unottan hátradőltem, kihagytam pár sort, és folytattam a jegyzetet. Majd elkérem Flemingtől.

Törin végre képben voltam az anyaggal, így sokkal jobban oda tudtam figyelni. Az persze továbbra is elég zavaró volt, hogy megbámultak vagy sugdolóztak, de igyekeztem úgy tenni, mintha hidegen hagyna.

Francián Madame Dessauge vérszomjas vigyorral közeledett felém, hogy megszégyenítsen egy kérdéssel. Bár maga a kérdés tényleg pofátlanul könnyű volt, legalább nem alázott meg teljesen, mert sikerült helyes választ adnom. Na neki például a személyemmel van baja, szerintem. Nem a ténnyel, hogy kirúgtak, inkább hogy hogy állok a tantárgyából. Márpedig Ninának hála nem vagyok olyan rossz, mint hiszi.

Tesin az edző normálisan viselkedett velem, gyanítom, hogy eddig is tudta, hogy kirúgtak. De különben is, a tanárok mintha sokkal elfogadóbbak lettek volna a diákoknál, úgy általánosságban. Még a saját kosarastársaim is távolságot tartottak. A csapat kezdett szétesni, és én nagyon nem akartam ennek az oka lenni. A játékom is romlott emiatt, így az edző kispadra ültetett a rövid meccs alatt. Jövő héten kezdődnek a vizsgák, és ha ez így marad, tuti másik sportot választok a következő félévre, a kosárlabda iránti szenvedélyem ide vagy oda. Talán megnézem magamnak a teniszt...

***

Hiába nem voltam teljesen egyedül, mégsem tudtam a fiúkkal menni az ebédlőbe és állni mindenki tekintetét, úgyhogy inkább beültem a következő termembe ebédidőre. Hiába, valahogy így sem volt étvágyam és csak bámultam magam elé.

OfflineWhere stories live. Discover now