The Argent | Stilinski (MAGYAR)

15. lila por

Szél csapdosta az arcát, miközben olyan gyorsan futott, ahogyan csak bírta, mélyen belül tudta, hogy valami nincs rendben, hogy valami történni fog Scottal, mintha a tudatalattija jelezte volna neki, nagyjából úgy, mint ahogy Lydia szokott ösztönből találni egy holttestet, vagy hall hangokat.

Stella közeledett az iskolabuszhoz, ahol látott valami vöröset, mint a vér, fellobbanni. Mivel tudta, hogy ez nem jó, azonnal odasietett, és lépései lelassultak, amint meglátta Scottot benzinnel szétázva világítórakétával a kezében.

- Uramisten – suttogta. – SRÁCOK! – kiáltotta a barátainak. – Scott? – nézett a fiúra, és próbált a valódi énjéhez szólni.

Tett egy lépést a benzinben, és megpróbálta megszerezni az égő fáklyát.

- Scott?

- Stella?

A lány megfordult, és hátsó lábával is az üzemanyagban kötött ki.

- Mi történik itt, srácok? – nézett a többiekre könnyes szemekkel.

- Scott? Scott?

Allison közelített a fiúhoz, amikor is észrevette, hogy Stella is a benzintócsában állt.

- Úristen – kapta a szájához a kezét.

Stella kezdett egyre jobban pánikba esni, amint látta a többiek szemében a felismerést, hogy két barátjuk is óriási veszélyben van.

- Megpróbálom elvenni – mormogta a lány.

- Oké, Stella – szólt Stiles. – Nyugodj meg.

Stella bólintott, Scotthoz fordult, és beszélni kezdett.

- Nincs remény – mondta a vérfarkas.

- De van – jelentette ki a lány, mire mindenki őt nézte. – Mindig van remény, ezt te tanítottad meg nekem. Mindannyiunknak – szólt félelemmel és szomorúsággal teli hangon, könnyekkel küszködve.

- Nem, ezúttal nincs. Se nekem. Se Dereknek.

Stella a pocsolyában lépkedve haladt Scott felé, hogy kivegye a kezéből a világítórakétát.

- Ezt nem tudhatod, Derek talán még él.

- Mi? – motyogta Stiles.

- Nem volt ott semmilyen holttest, Scott. Egy hulla nem tud csak úgy eltűnni – állította Stella.

- Így igaz, Scott. Ez nem a te hibád – mondta Allison.

- Ahányszor csak megpróbálok harcolni, minden rosszabb lesz. Emberek halnak meg – szólt Scott, Stiles pedig előrelépett.

- Scott, figyelj rám. Ez nem te vagy, ugye tudod? Valaki belemászott a fejedbe, és pont ezt akarja elérni. Oké? Most pedig... - kezdte a fiú, aki már szintén majdnem a tócsában volt.

- Mi van, ha nem? Mi van, ha ez csak én vagyok? Mi van, ha ez lenne a legjobb mindenki számára? Minden aznap este kezdődött, amikor megharaptak. Emlékszel arra, milyen volt azelőtt? Te és én, mi... mi... semmik voltunk. Nem voltunk népszerűek. Nem voltunk jó lacrosse játékosok. Nem voltunk fontosak. Senkik voltunk – vágott vissza Scott a barátaira nézve, és amint felemelte a lángot, Stellára pillantott.