The Argent | Stilinski (MAGYAR)

3. utálat

Jég. Fájdalmat okozott Stellának, de csakis egy dologra összpontosított: meg kell mentenie Isaacet. Nem hagyhatott senkit sem meghalni, még ha korábban sokszor látott vagy csinált is ilyet; olyan akart lenni, mint Allison. Bátor akart lenni.

- Isaac, nyugodj meg – mondta gyengéd hangon a fiúnak. – Figyelj rám, nincs semmi baj, nem vagy egyedül.

Úgy tűnt, Isaac végre lenyugszik, a vérfarkasok pedig szépen lassan engedtek a szorításon, amivel lent tartották a fiút. Mivel látta, hogy amit Stella csinál, működik, Deaton is nyugodtabbnak tűnt.

- Na látod. Ne aggódj. Az nem a valóság. Itt vagyok veled – suttogta Stella Isaacnek, miközben fogta a fiú mindkét kezét. – Rendben vagy, Isaac – mondta a srácnak és saját magának. – Most pedig mondd el, mit látsz – kérte a fiút, mire mindenki lenyűgözve figyelte, hogyan nyugtatta le a lány Isaacet.

- Én-én, mászunk fel a lépcsőn, elbújtam előlük, mert el akartak kapni minket.

Stella megszorította a srác kezeit, mert megint pánikolni kezdett.

- Halljuk őt – folytatta, és kinyitotta a kék szemeit. – A teliholdról beszél, hogy ekkor elveszítjük a kontrollt.

- Ki mondja mindezt? Erica? – kérdezte Stella.

Erica volt az egyedüli név, amire ebben a pillanatban emlékezett.

- Nem tudom, nem látom őt. Aggódnak amiatt, hogy mit fognak tenni a telihold alatt – mondta, de nem hagyta még abba. – Félnek attól, hogy bántani fogják egymást.

- Isaac, meg kell őket találnunk azonnal. Látod őket? – vette át a szót Deaton, és ez Stellát némileg felzaklatta, mert attól tartott, hogy Isaacet megzavarja, ha nemcsak ő beszél hozzá.

- Nem, nem – válaszolta a fiú.

- Meg tudod mondani, milyen helyiségben vagy? Be tudsz valamit azonosítani? – sorozta meg Deaton kérdésekkel, túl sokkal.

Isaac megszorította Stella kezét.

- Lassítson a kérdésekkel – szólt rá a férfira, ezzel próbálva megtartani Isaac nyugalmát, de Deaton nem törődött a lány intő szavaival.

- Egy nyom? Szám az ajtón? Esetleg egy jelzés?

Stella érezte Isaac karmait a csuklóján, és tudta, hogy a fiú nem bírja tovább.

- Isaac, nyugodj meg. Itt vagyok – suttogta.

Ebben a pillanatban azonban Isaac gyors mozdulatokkal lerántotta Stellát, aminek hatására az egész testét beborította jég. A többiekkel ellentétben ő nem tudott azonnal meggyógyulni, didergett, a jég okozta égés hetekig fogja borítani a bőrét. A fájdalom olyan intenzív volt, hogy képtelen volt elviselni. Ennek ellenére nem mutathatta magát gyengének mások előtt, úgyhogy összeszorította a fogait, ezzel megállítva az üvöltését.

- Itt vannak – mondta Isaac. – Itt vannak, megtaláltak! Ne! Ne! – kiabálta.

- Ez nem működik! – ordította Derek, de emiatt Isaac még inkább elkezdett pánikolni.

Stella ekkor bánta meg, amiért nem maradt az ajtónál, mert ha most ott lenne, talán megint lőhetett volna egyet az ablakra, ezzel lenyugtatva mindenkit.

- Hol vannak? – kiabálta Derek a fiúnak.

- Nem tudom!! – üvöltötte Isaac, és Stellát visszarántotta a vízbe.

Isaac karmai átvágták a bőrét a csuklóján és vérezni kezdett. A víz mozgása azonban elrejtette ezt, így senki nem vehette észre, hogy remegett az egész teste; nem érezte a lábfejeit, a lábait, a csuklóját, a kezeit. Mivel tiszta víz volt a ruhája, a jeges folyadék az addig száraz helyekre is eljutott. Nem is beszélve csuromvizes hajáról.