The Argent | Stilinski (MAGYAR)

9. megérzés

Mivel Stella nem tudta, mihez kezdjen, ahhoz az emberhez fordult segítségért, akiben a legjobban bízott: az unokatestvéréhez, Allisonhoz. Már negyedjére tárcsázta a lány számát, de túl elfoglalt volt abban a pillanatban ahhoz, hogy felvegye, így hát Lydiát hívta fel ezúttal.

Mindössze két csengetés kellett csak ahhoz, hogy az epervörös barátnője beleszóljon a telefonba.

- LYDIA! – kiáltotta Stella, pedig nem volt vele célja; csupán megkönnyebbült, hogy valaki végre felvette a telefont.

- Stella? Mi a baj? – kérdezte aggódva az Argentet.

- N-nem tudom, mit csináljak. Én... Lydia, csak gyere el értem, itt vagyok a DVD bolt előtt.

Stella hangja fáradtságról és idegességről tanúskodott.

- Oké, nyugodj meg. Az egy szörnyű DVD bolt, de indulok.

Stella sóhajtott, amikor beült a kocsiba Lydia mellé, a sötétkék eget bámulta, a nap bármelyik pillanatban eltűnhetett a hegyek mögött. El kellett mennie innen. Nem arról volt szó, hogy Stella félt, de nem volt hülye; tudta, hogy képtelen lenne szembeszállni egy falkányi alfával, ha felbukkannak, talán őrült volt és bátor, de nem meggondolatlan vagy vakmerő.

ALLISON

Allison az előtte lévő üres papírt bámulta, amire a házi feladatát kellett volna írnia, de máshol jártak a gondolatai, folyamatosan Ms Morrell szavai játszódtak le a fejében újra és újra, amiket francia óra után mondott neki, amikor elzáráson volt.

Ms Morrell közelebb jött.

- Nem tudom, mit csináltál a bankban, Allison, de figyelmeztetlek valamire – suttogta vészesen halkan. – Tartsd rajta a szemeidet az unokatestvéreden, Stellán. Értékes számukra.

Összeszorította a szemeit, hogy kiverje a fejéből ezt a jelenetet, bűntudata volt, amiért nem beszélt mostanában az unokatestvérével, aki egyben a legjobb barátja is volt, valamint titkolózott is előtte, amit korábban soha nem csinált. Tervezte, hogy megoszt mindent Stellával beleértve azt is, hogy ismét segít a vérfarkasoknak, és hogy miért volt ott a bankban akkor, amikor Scott és Derek. De azok után, amiket Ms Morrell mondott neki, még jobban elkezdett aggódni, úgyhogy eltitkolta Stella elől.

Ennek ellenére véget akart vetni ennek a "nem beszélünk egymással" dolognak, így hát a szobáját hátrahagyva indult el Stella hálójába, ahol nem volt ott a lány, így homlokráncolva lépett be a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót. Felvonta a szemöldökét, mert szinte egyáltalán nem volt semmi személyes tárgy a helyiségben, tudta, hogy Stella magánakvaló és zárkózott volt, ha az érzéseiről volt szó, elrejtette őket.

Csak úgy, mint az érzéseket és titkokat, az unokatestvére a szobájában lévő legjobb dolgot is elrejtette, amiről senki nem tudott. Egy kis apróság volt, amit ő és Kate néni csináltak, amikor kicsik voltak, és Stella megtartotta azok után is, hogy az anyukája meghalt.

Allison közelebb ment a lány asztalához, és elmosolyodott az egyedüli kép láttán, amely a fekete falra volt ragasztva és kettejükről készült. Felnevetett, ahogy eszébe jutott az az éjszaka, talán egy évvel ezelőtt volt, egyike azoknak a bizonyos Argent családi ünnepélyeknek, ahol minden túl formális volt, és mivel Stella unatkozott, elkezdte indián stílusúra festeni az arcát, amit Chris néhány perccel később le is kapott. Mindketten elmentek az úgy nevezett partiról egy kis kertbe, ahol átbeszélték az egész éjszakát.