Chapter 4

2.3K 131 0
                                    

- Miért vagyok olyan más ha Macska vagyok? Adrienként alig tudtam hozzászolni Katicához, de percekkel később már mellette harcoltam. - panaszkodott Plagg-nek.
- Jó kérdés. Kicsit lehetnél Adrienként is bátrabb, nem gondolod?
- Könnyű mondani. Nem hiszem hogy Adrienként jobban kedvelne, mint Macskaként. Nem is ismer.
- Kint van a képed egész Párizsban a plakátokon. Szerintem tudja ki vagy. Plusz, mentett is már meg. Látad hogy nézett? Mintha el is felejtette volna, hogy harcolnia kell.
- Persze, hogyne. - Miközben visszaemlékezett a pillanatra, elmosolyodott öntudatán kívül.
- Cselekedj, te hős szerelmes! És adj kaját.

...

- Neki mentem! Fellöktem! - Fogta a fejét Marinette, miközben körbe-körbe mászkált a szobájában.
- Megmentetted, Marinette! - Követte Tikki.
- De, de.. De miattam esett el. Oh, jézus! - Nem tudta mit mondjon.
- Te lány. - Nevetett Tikki. - Látszott rajta, hogy hálás, ahogy nézett rád.
Marinette elvörösödött. Aztán valami megzavarta gondolatait.. Chloe.
- Kíváncsi vagyok hogy van Chloe. Holnap lehet meglátogatom.
- Hűha, Marinette! Ez szép tőled. - lelkesedett a kis Kwami.
A lány megsimította kis barátja fejét, majd alváshoz készülődött.

Álmában Katica volt. Levegőbe lendítette jojóját, és az gonosz felé indult. Kiáltást hallott lentről, ami eltérítette figyelmét. Adrien.
Amilyen gyorsan tudott, irányt váltott és a fiú felé vette az irányt. Hiába volt, elkésett. A fiú a földre zuhant, nem tudta elkapni. A lány könnyekben tört ki, elfelejtette a csatát. Felnézett, Macska nevét kiáltotta, aki sehol sem volt.
A távolban Chloe tűnt fel, Alya mellett. Csak álltak, és néztek. Őt hibáztatták.

A lány arra ébredt, ahogy a kis lény ébreszgeti.
- Marinette, hé, Marinette!!! -Mondogatta.
Gyorsan felült, és megtörölte könnyes szemeit.
- Csak álom volt. Csak álom volt. - Suttogta.
- Mi volt az, Mi történt?! - Kíváncsiskodott Tikki.
Miközben a lány mesélt, újra és újra lejátszódott a fejében a jelenet. Mikor végzett, megborzongott. Órájára nézett, ami 4:57- et mutatott. Úgy gondolta már felesleges lenne próbálkoznia az alvással, így felült, majd szekrényéhez sétált.

Korán elkészült, ami kivételes ritkaságnak számított. Maradék idejében kis barátjával beszélgetett.
- Jobban érzed magad? - Aggodalmaskodott.
- Persze, sokkal. Csak egy álom volt. - Mosolyodott el a lány, de közben bűntudat mardosta. Ami ott az álmában történt, könnyen igazsággá válhatott volna ha nem figyel.

...

- Hát veled meg mi történt? Időben suliban? - Kérdezte meglepetten barátnője.
- Vannak még csodák. - Viccelődött.
- Figyu, hallottad mi volt tegnap? - Csillogott Alya szeme.
- Mire gondolsz? - Kérdezte Marinette, miközben beültek a padba.
- Az akuma támadásra kislány! Nagyon durva volt.. És el se hiszed mit láttam..! - Kezdte a lány, de hirtelen megtorpant. Nem mondhatta el így Marinette-nek.
A lány kíváncsi tekintettel várta, hogy Alya folytassa történetét.
- Hát.. Katica megmentette Adrient! - Adrien előttük felkapta neve hallatán a fejét. - Elképesztő volt! Csak fogta, és alrébb lökte, ezzel megmentette az életét! Ugye, Adrien? - Fordult a fiú felé Alya.
- Igen. Tartozom neki. Remélem lesz alkalmam beszélni vele. - Fordult hátra a zöld szempár.
Marinette csak mosolygott. Nem tudott máshogy reagálni. Adrien beszélni akar vele. Vagyis, nem vele, hanem Katicával. De tulajdonképpen vele. Pillangók repdestek a hasában.
- Csajszi, sokkal tartozol Katicának. Ha nem lenne, nem lenne kiről álmodoznod sem.
Hiába szánta jó dolognak barátnője, a lánynak a gondolatra összeszorult a szíve. Az álma jutott eszébe.
Hirtelen Chloe lépett be a terembe, ugyan úgy, ahogy eddig. Haját hátra simította, és egyenesen előre haladva padjába ült. Adrien köszönt, de a lány rá se hederített. Marinette legszívesebben odament volna, de tudta hogy nem teheti. Így nem.
- Hű, hisztérika különösen rossz kedvében van. - Bökte oldalba Alya barátnőjét.
A lány válaszként csak fejét rázta, jelezve nem érdekli a dolog. Pedig nagyon is aggasztotta.

...

Iskola után egyenesen hazafelé vette az irányt. Barátnőjének azt az indokot ismételgette hogy fáradt, tanulnia kell a dolgozatra. Hiába nem hitte el a lány, feladta a próbálkozást.
Ledobta a táskáját, igyekezett összeszedni a gondolatait. Teljesen össze volt zavarodva, több okból is.

Miért törődöm Chloe érzéseivel egyáltalán? Hisz egy érzéketlen.. Mindegy is. Adrien is beszélni szeretne, nem tudom mit kéne tennem.

Megrázta fejét, felállt, majd a kis Kwami után szólt. Pöttyös ruhájában már ugrott is ki a teraszról.

Just for one dayOnde histórias criam vida. Descubra agora