Gyere vissza hozzám {BEFEJEZETT}

Beszélj!

V POV:

Rengeteg film, könyv és egyebek szól arról, hogy egy sztárnak nincs magánélete. Azt feláldozta a sztárrá válás oltárán, és nem akarja elhinni, hogy soha többet nem kaphatja vissza. Próbálkoznak ugyan, de semmi nem tart örökké. Nem igaz? Ha házasságon töröd a fejed, az kitudódik és lehet még a rajongóid hamarabb megtudják, mint a menyasszony jelölted. Ha sikerül is úgy megházasodnod, hogy szerető feleség áll az oldaladon, nem tarthat sokáig. Egy szennylap pletyka rovatában szerepelsz egy másik lánnyal, akivel maximum munkakapcsolatod van, vagy túl sokat dolgozol, keveset vagy otthon, ha otthon is vagy, akkor vagy fáradtan és kimerülten vagy továbbra is a munkával foglalkozva.

Tudni akarjátok miért tettem?

Mert egy barom vagyok.

Azt hittem ezzel őt védem. Egy frászt...

Láttam elfutni. Nem mentem utána. Pedig akartam. De így láttam jobbnak... 

Egész este ki se jöttem a szobámból. A többiek próbálkoztak ugyan, de mikor Jimin valahogy tudomást vett róla, nem zaklatott. Meglepett ugyan, de mérhetetlenül örültem neki, hogy békén hagy. 

Semmit nem aludtam éjjel. Járkáltam össze-vissza a szobámban és gondolkoztam, mint ahogy az elmúlt két éjszaka is.

Nehezen hoztam meg ezt a döntést, de akármennyire is szeretem Carrie-t nem tehettem meg vele, hogy belerángatom ebbe az életformába. Ez egy börtön, ő pedig egy különleges madár, ami nem élhet aranykalitkában. Ő kalandvágyó és merész. Szeret utazni és világot akar látni. Tudtam, hogy ha szeretem, és ha a legjobbat akarom neki, márpedig nincs más vágyam ezen a világon, akkor el kell engednem. Nem csak egy időre. Hanem örökre.

Idol életem olyan korlátokat állított fel, amiket nem tudtam felrúgni. Ha barátnőm van veszítünk a népszerűségünkből, ami nem csak az én gondom. Nem hozhatom a többieket ilyen helyzetbe.

Ha pedig nincs barátnőm... Nos az hamarosan kiderül majd, hogy milyen.

A következő nap már kimozdultam. Úgy tettem, mintha az előző este történtek nem számítanának nekem.

Mindenki csendben reggelizett és bár láttam az értetlenkedést arcukon, nem tették szóvá. Még Jimin sem.

Egész nap egy új koreográfiát tanultunk. Készültünk a visszatérésre.

Este Jimin elment, bár nem tudtam hova. Én leültem a tévé elé és csak bambultam. Carrie-re gondoltam. Arra, ahogy megismerkedtünk. Első látásra belé szerettem. Akkor még nem voltam idol, még gyakornok sem. Nagyon sokáig tartott mire be mertem neki vallani érzelmeimet. Akkor már túl voltunk a debütáláson és önző módon magam mellett akartam tudni, úgy, hogy azzal nem is foglalkoztam, hogy majd a szájukra fogják venni az emberek. Annyi cikket írta róla, amivel ki akarták utálni szinte az egész társadalomból és annyian akarták a szakításunkat... Hát tessék... Most megkapták. Az már nem számít, hogy belül összetörtem. 

Egyszer csak nyílt a bejárati ajtó és Jimin rontott be a nappaliba.

Kikapcsolta a tévét, majd leült velem szembe.

-Most pedig szépen elmondod mi a fene ütött beléd, vagy beengedem Carrie barátnőjét, akit szinte le kellett kötöznöm, hogy ne jöjjön be és kaparja ki mindkét szemed.

Szép kis barát mondhatom...

Sziasztok! ^^

Úgy döntöttem, hogy ez nem lesz egy hosszú sztori, csak egy ilyen pár részes :) Nem akarom elnyújtani, sűrű lesz és eseménydús, na meg drámai :'D Nyugi a vége úgyis happy lesz, csak előtte még történnek majd dolgok :D

Azt elfelejtettem mondani, hogy ez sem tartozik a sorozatomhoz, bár az Életmentő után szintén egy Taehyung fici jön, de az másmilyen lesz ^^

Jó éjt mindenkinek! <3