Gyere vissza hozzám {BEFEJEZETT}

Zaklatás

Carrie POV:

Kisétáltam a raktár ajtaján és közben visszapillantottam.

Csakhogy nekimentem valakinek, amitől fenékre huppantam.

A táskákból kiborult minden amit vettem, én pedig hátsómat fájlalva próbáltam felállni. Az idegen felsegített, én pedig hálásan pillantottam rá.

Én kis naiv...

-Nocsak. Csak nem a kis Carrie Lawson? - húzta az idegen, húszan éves srác gúnyos mosolyra a száját, majd megnyalta ajkait, kezeim azonban nem engedte el.

-Igen én vagyok és sajnálom, hogy beléd mentem, de most már elengedhetsz bírok állni - feleltem, de a srác még mindig nem engedett.

Rajtunk kívül senki nem volt a bolt mögötti sikátorfélében, így ő nem zavartatta magát.

-Mindig is szerettem volna találkozni egy hírességgel - mondta miközben melleimet kezdte stírölni, amitől felment bennem a pumpa.

-Engedj el - kértem MÉG szépen.

-Minek? - nevetett fel - Nem szeretnél egy kicsit szórakozni? - hajolt közelebb, mire hátrálni kezdtem, ő pedig rögtön nekilökött a falnak és fülemhez hajolt - Ne mond, hogy nem akarod - súgta fülembe, de leheletétől kirázott a hideg.

-Engedj el vagy sikítok - mondtam mérgesen és ki akartam szabadítani kezeimet, ám azokat hátam mögé csavarta és egy kézzel megfogta azokat. Nekitapasztott a falnak és nyakamnak vetette magát, és mint egy vadállat kezdte el csókolgatni, a szabad kezével pedig mellemet fogdosta, amitől undorom nőttön nőtt és hatalmas rémület kerített hatalmába.

-Segítség! - kiáltottam el magam már a sírás szélén állva, azonban mielőtt újra elkiálthattam volna magam száját az enyémre tapasztva hallgattatott el.

Fejemet rázva próbáltam szabadulni, de kezével megragadta nyakam és olyan durván csókolt, hogy szám akaratlanul is szétnyílt, mert sírni akartam.

Több se kellett neki, nyelvét rögtön átdugta én pedig könnyezve próbáltam szabadulni. Nyelve össze-vissza táncolt számban. Hiányoltam Tae gyengéd és érzéki csókjait...

Be akartam vetni az ágyékon rúgom dolgot, de mintha csak olvasna gondolataimban, két lábát szétterpesztette és közrefogta vele derekam, így még térdemet se tudtam volna belemélyeszteni úgy összeszorította lábaival az enyémeket.

Zsákutca. Itt már csak más segíthet rajtam. Nem igaz, hogy senki nem hallotta segélykiáltásom!

Nyelvét szinte ledugta torkomon, testem kezdte feladni a harcot, elfáradtam a ellenkezésben. Hiába volt minden. Próbáltam lábaimmal is szabadulni, de sokkal erősebb volt nálam.

-Hagyd abba a ficánkolást vagy agyonütlek - vált el hirtelen ajkaimtól, amitől megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de mielőtt újból kiálthattam volna megint betapasztotta szájával az enyémet, majd nyakamat elengedve felhúzta szoknyámat és végig simított csupasz combomon.

-Ne - nyögtem sírva, arcomon pedig már folytak a könnyek.

-Mi az, talán a kis pöcs Taehyung még nem vitt ágyba? - röhögött, majd újra csókolni kezdett és kezével benyúlt alsóneműmbe.

Felébredt bennem a harci tűz ahogy végigsimított rajta, így végre eszembe jutott egy jó ötlet.

Hirtelen teljes erővel beleharaptam nyelvébe, mire hangosan felkiáltott én pedig éreztem a vér ízét a számban. Térdem kiszabadult, így teljes erőmből belerúgtam érzékeny pontjába, mire összeroskadt. A táskákkal nem foglalkozva rohantam el.