Be My Daddy

14.

Mikor levegőhöz jutottam és feltápászkodtam a mellkasárol Adrian mérges tekintetébe ütköztem. Ennek a pasinak semmi nem jó?! Épp most élvezett el.
- Igeeen?-mosolyogtam rá, hátha ezzel segítek a helyzeten.
- Ilyet nem csinálhatsz többet!
- Nem ülhetek rád? - Kérdeztem ártatlanul.
- Nem veheted át az irányítást!
- Jó, oké, ne legyél rám mérges. Csak ki akartam próbálni...- biggyesztettem le az ajkaimat majd, mivel ezzel nem hatottam meg, ráhajoltam a szájára és nyomtam rá egy csókot.
- Este én is ki akarok próbálni valamit. - erre elhúztam a számat. Sejtettem, hogy ez a valami nem lesz túl kellemes számomra. - Nem tetszik az ötlet? - Kérdezte vigyorogva. Oké, hogy éppen gonoszkodott, de legalább már nem akart megölni a tekintetével.
- Dehogynem! Persze, hogy tetszik!
- Igen?
- Aha, igen. Alig várom.- haraptam be a számat. Tudta, hogy kamuzok, de nem akartam, kimutatni az idegességem.
- Szuper. Szállj le rólam, vendégeink jönnek.
- Csak így lepattintasz? - Álltam fel.
- Bocsi drágám. - Mosolygott rám angyalian.
- És egyébként is, a te vendégeid. Én nem bírom őket. - Fontam keresztbe a karjaim, nehogy elfelejtse, hogy én ezt az egészet ellenzem.
- Oké. Ezen nem fogunk összeveszni.
Bosszantó. Hülye. Barom. Grrr.

- És? Hogy várjam a nagyon aranyos, jól nevelt, szépfiú barátaidat? - Kérdeztem gúnyosan a ruhás szekrény előtt állva.
- Te is legyél nagyon aranyos, jól nevelt szépkislány - utánozta a hangsúlyomat.
- De én ezt nem akarom! - Már húsz perce, mióta bejöttünk a szobába ezt hajtogatom. Elég idegesítő lehetek.
- Idefigyelj! Csak pár óra az egész. Aztán megint nem kell velük takálkoznod. 
- Jó.
- Nagyszerű.
Meghallottam egy jetski hangját. Ne mááár. Ilyen gyorsan ideértek??
- Ők azok? - Kérdeztem, mire Adrian kinézett az ablakon.
- Aha, úgyhogy gyorsan kapj fel valamit.
És kiment. Én meg folytattam a puffogást. Legfeljebb leiszom magam egy kicsit, nem? Attól máris mókásabb lesz az élet! Ezen töprengtem és kivettem egy sima farmer sortot hozzá pedig egy piros felsőt. Ugyan kinek akarok tetszeni? Jó leszek így.
Kimentem a hajó, előszoba részébe, ahova már sikerült megérkezniük a fiúknak. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Sziasztok! - Köszöntem vidáman, de szerintem ezt még ők se hitték el. Mindenesetre Thomas egész rendes volt és üdvözlésképp megölelt.
- Na gyertek beljebb srácok! - Mondta Adrian, mire betódultak. Mark, Jason, Olliver és ugye Thomas.
- Kurva jó ez a jacht Adrian! Mennyiert adod el nekem? - Kérdezte poénkodva Olliver.
- És a csajod mennyiért adod el? - Kérdezte Mark vigyorogva. Erről beszéltem. Egy tahó.
- Kifosztotok a vagyonomból! - Röhögött velük Adrian, majd átölelt és megpuszilta a fejem tetejét. - Nyugi -suttogta nekem - ne feszülj be.
- És? Mi van a munkával? Vagy neked már azt se kell? - szólalt meg újra Olliver.
- Te beszélsz? Életedben nem dolgoztál. - Röhögték ki a többiek.
- Akkor szerintetek hogy szereztem meg ezeket? - Lóbálta meg a zacskót, amit eddig észre se vettem nála.
- Leszoptál valakit érte? Csak egy tipp. - Cukkolta Jason is.
- Mi van a zacsiban? - Kérdeztem rá.
- Fű. - Válaszolta Olliver vigyorogva.
- Ma beszívunk kislány!
És beszívtunk. De tényleg. Állítólag vicces voltam. De nagyon homályosak a dolgok. Vagyis inkább szinesek. Adrian ölében ültem a nappaliban és csak arra emlékszem, hogy nagyon nevetek. De a srácok is, és pont ezért úgy éreztem, hogy egész rendesek.

Sziasztok!!! Szeretném NagyonNagyon szépen megköszönni a rengeteg megtekintést, és csillagozást!!! Már csak a kommenteket kell feltornáznunk egy kicsit!! :*
Ha tetszett a fejezet, most se felejtsd el megtenni ;)