Rupture h.s. au (magyar)

29. fejezet - "Szerelem."

Harry

Megtaláltam gyönyörű, ragyogó és rabul ejtő szemeit. Ajaki lassan, majdnem hezitálva húzódtak mosolyra. Haját hátra tartotta a kendőm, testét túl nagy ruháim takarták és istenem annyira gyönyörű volt. Nem volt annyira lerombolt a holdfény alatt és dühös sem a világra. Kíváncsian szemlélte a környezetet, ami körbe vette, mintha akkor fedezte volna fel. Mindig annyira koncentrált volt, határozott és imádtam mennyire nem volt olyan akkor. Vállai nem rogytak meg a láthatatlan súlytól, ami olyan volt mintha mindig ott lett volna, homlokát nem ráncolta, szemei nem voltak olyan üresek és szigorúak. Átlagos húsz éves lánynak nézett ki és már a puszta gondolatot is szerettem.

Louis nevetett valamin, amit ő mondhatott, mert győzedelem ittasan elvigyorodott  és azon kaptam magam, hogy felé sétáltam menekülve Zayn folyamatos gúnyolódása elől. Tisztában volt közeledtemmel, teste akaratlanul is mozogni kezdett a zene ütemére, miközben Louis felé bólintott, aki úgy tűnt egy újabb történetet mondott el a híresek közül.

Amikor elértem hozzá, kesztyűs kezemmel felé nyúltam. Fejét lassan felém fordította és az ajaki melletti ráncok előbújtak, ahogy szélesen mosolygott, nyelvét láttam a fogai mögött és mosolya szemeit is elérte és nem tudtam miért, de boldogság áradt szét bennem a gondolattól, hogy mosolyogni láthattam, nem csak aznap, de talán pár napig még. De pár hétnek is örültem volna. De az évek jobban hangoztak. Úgy tűnt beszippantott minket a közös pillanat, a biztonság érzete, amit a másik jelenléte okozott, amíg nem éreztem egy húzást a karomon.

"Táncolj velem, Harry, gyere!" Lenézve Rainet láttam, arcát fekete tinta borította. Próbált magával húzni.

"Oh, nem kölyök. Nem táncolok. Menj keresd meg Niallt vagy valami." Majdnem elhúzta tőle a kezemet, de túl erősen szorította.

"Szó sem lehet róla, te vagy a partnerem, mit akarsz mit mondjanak az emberek? Hogy átvertél és a tábor második leghelyesebb fiújához mentem?"

"Hééé, biztos vagyok benne, hogy megérdemelem a második helyet, elég rossz az is, hogy elvesztettem az első helyet Harry javára." Szakította félbe Louis és védekezően karba fonta karját mellkasa előtt. 

"Tomlinson, őszintén, ezen már egyszer átestünk. Lépj túl." Forgatta szemeit Raine és tovább húzott. Autumn nevetésben tört ki, de hamar összeszedte magát, miután egy figyelmeztető nézést kapott Louistól.

"Ezt még megbánod, Raine.

"Ez a visszavágás már elcsépelt, Tomlinson. Legyél kreatív." Ennél a pontnál, Raine és én a táncolók között voltunk, miközben kezemet dereka köré tette, karjai alig érték el a mellkasom, ahogy próbáltam lehajolni, hogy kicsit jobban egy szintre kerüljek vele. Mozdulataim merevek voltak, de neki elég volt a próbálkozásom is , mert önelégült vigyor terült el arcán.

"Köszönöm, hogy ezt csinálod, Harry. Király vagy, csak egyszer legyen vége ennek a félelmetes beöltözős bulinak." Halkan kuncogtam és a fejemet ráztam enyhén.

"Te sem vagy rossz magadhoz képest, kölyök." Szégyenlősen elmosolyodott és lesütötte szemét. Akaratlanul is Autumnot kerestem szemeimmel és meglepetésemre ő már engem figyelt, szemei ragyogtak a holdfényben, arca kipirult az alkoholt, amit elfogyaszthatott az este folyamán. Mosolya nőtt és elnevette magát látva suta mozdulataimat, ahogy Rainevel táncoltam.

"Mondtam, hogy ne szeress bele a fogolyba." Lenéztem Rainere, aki tovább táncolt, mintha meg sem szólalt volna.

"Huh?"

"Megyek megkeresem Niallt." Rám mosolygott és elsétált. Zavartan követtem szemeimmel és abban sem voltam biztos, hogy velem volt. Visszafordultam Autumn felé és ott volt, felém sétált, gyorsan ölelésembe bújt és táncolni kezdtünk a zenére. Kényszerítenem kellett a testemet, hogy tovább mozogjon. Fejemet nyakhajlatába temettem és beszívtam a szokásos ősz illatát. Annyira kicsinek éreztem magam és teljesen alacsony alakjához bújtam, mintha eggyé váltunk volna.